Kicsi, mire jó ez a narkós és borzasztó sivalkodás?
Ordas nagy hazugság lenne azt állítani, hogy a horror rajongóit elkényeztették idén az alkotók. A zsáner kedvelői többnyire korábban jól működő ötletek langyos felmelegítését, a plágium határát súroló fércműveket és meglehetősen gyatra folytatásokat kaptak. A Veszettek című francia horror akár meg is menthette volna a 2024-es évet. De nem tette, pedig minden esélye meg volt rá.
A francia horror nagy múltra tekint vissza, jó pár mára klasszikussá váló darabot ide idézhetnénk. De elég, ha csak az 1955-ben bemutatott Ördöngösök vagy a 2008-as Mártírok című filmre gondolunk. És hát amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy 2023 egyik legjobb horrorját, a Vörös szobákat pedig a kanadai franciáknak köszönhetjük. Így ha azt olvassuk, hogy új francia horror érkezik a mozikba, ráadásul az egész film egyetlen, végtelenül bizarr snittből áll, akkor különösebb hezitálás nélkül csak annyit mondunk: na, nézzük!
Dizájner és vér
Minden (remekül) egy csík beazonosíthatatlan dizájnerdrog felszippantásával és megvásárlásával indul. Romain (Milton Riche) így készül a születésnapi bulijára. Totál beszívva tart hazafelé apja kabriójával, amikor minden rosszra fordul, mert egy nagyon durva emberkísérlet alanyának tűnő fiatal nő – kérés nélkül – bemászik az irigylésre méltó Mustangba, majd öngyilkosságot követ el.
Ömlik a vér, kezdetét veszi a totális téboly. A nézőt beszippantják az egyre bizarrabb történések, joggal izgulunk, hogy most mégis mi a fene történik, de a szívünk is fáj, hiszen gallyra vágják azt a gyönyörű autót.
Hülyén hangzik, de azt kell mondjam, hogy eddig minden frankó, mert az alkotók a film közepéig remekül építették a történetet, a hátborzongató atmoszférát. Az egészre finoman rátesz egy lapáttal, hogy halványan elmosódik a valóság és a trip közötti határvonal, hála annak, hogy Romain úgy be van állva, mint a gerely. Pestiesen szólva: kész van, mint a házi feladat.
A legjobb, hogy sokáig nem tudni, hogy egy paranoiás agymenés, vagy egy alaposan elcseszett emberkísérlet következményeit látjuk. Ebből is látszik, hogy az argentin zseni, Gaspar Noé Eksztázis című remekműve inspirálóan hatott David Moreau francia rendezőre.
Csak az ő filmje közel sem olyan jó.
De nagyon jól működik, hogy a 86 perces alkotás tényleg egyetlen vágás nélkül készült, lényegében fel sem tűnik, az operatőri munka csillagos ötös. Tarr Béla, a hosszú snittek legendás mestere is megnyalná mind a tíz ujját.
A sivalkodás nem lesz elég
Végül kiderül, hogy mindenért az emberkísérlet a ludas. Valójában zombiapokaliszisról van itt szó, a narkós utazás csak halovány mellékzönge. A rendező elkésett, ha már drogok és zombik. Bőven elég lett volna, ha pár éve eljön Magyarországra, és a dizájnerdrogok hőskorában a Hős utca egyik sarkán letette volna a kameráját. Csupán a hitelesség, a szakmai alázat kedvéért.
Visszatérve a történethez, Romain váratlanul kikerül a képből, a barátnői válnak a film főszereplőivé, akik egy dologban nyújtanak igazán mesteri teljesítményt:
a soha véget nem érő sivalkodásban.
Abban talán egyetérthetünk, hogy egy igazán jó horrorhoz ma már nagyon kevés az egyébként valóban hiteles rimánkodás, a kétségbeesett rohangálás, a nagybetűs menekülés.
Nagy kár ezért a filmért, mert a kezdet kifejezetten ígéretes volt. Még a rendező vicces kikacsintásaiért, társadalomkritikájáért is járna a pluszpont. De éppen az ő arányérzékén bukott el az alkotás, vált kissé röhejessé. Rejtélyből, természetfelettiből, félelmetes jelenetekből keveset, zavarodott, drogos tinilányokból pedig jó sokat kapunk. Nem mintha erre bárki is mozijegyet akarna váltani.
De mire elég ez, Kicsi?
– tenné fel a költői kérdést a világ megannyi kommunikációs igazgatója (mély egyetértésben) a rendezőnek. „Nem sokra” – válaszolja a meg sem kérdezett recenzens.
Szokták volt mondani, hogy „egyszer meg lehet nézni”. De azt is mondják, hogy „szódával elmegy”. A Veszettek című filmre mind a két mondás igaz, pláne egy ilyen, kiváló horrorfilmektől teljesen mentes évben. Ha a filmes produkciókra gondolunk, akkor 2024 biztos, hogy nem a horror éve volt. De a valóságban idén is kaptunk belőle egy igazán szaftos és kiadós adagot: háborúk, választási eredmények, utcai csetepaték, influenszerek, celebek és politikusok formájában. Retteghet, aki akar. Van miért.
6,5/10
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.