Egyre hangosabban riogatják a kávézás szerelmeseit azzal, hogy pár évtizeden belül búcsút inthetnek kedvenc nedűjüknek. De valóban fenyeget ez a veszély?

Hosszú távon számíthatunk arra, hogy egyre kevesebb minőségi arabicakávét ihatunk, hiszen a globális felmelegedés miatt ennek a kiváló ízű, de termesztés szempontjából igen kényes fajta termőterülete drasztikusan zsugorodik. Ugyan a növénynemesítők látványosan felgyorsították a munkát, hogy ellenállóbb klónokat fejlesszenek ki, a gazdák pedig igyekeznek különböző árnyékolási technikákkal védeni az érzékeny cserjéket, a tendencia ezzel csak lassítható – egyelőre.

A nagyobb áremelést tovább generálja a brazil tél. Mivel a dél-amerikai ország a legnagyobb arabicatermesztő, az ottani időjárási viszonyok mindig is befolyásolták a kávé tőzsdei árát. Kisebb-nagyobb, pár eurócentes ármozgás évről évre követte az aszály erősségét, a közeledő árrobbanást viszont annak köszönhetjük, hogy az évszázadok óta nem tapasztalt hómennyiség és fagy miatt a termésben mintegy harmincszázalékos kár keletkezett.

Ehhez a szomorú adathoz még az is hozzájárult, hogy egyes gazdák a károk megelőzése érdekében olajoshordókat gyújtottak be a kávécserjék sorai között – ez viszont oda vezetett, hogy kontroll híján egyes ültetvények leégtek.

De nemcsak az arabica ára emelkedik, hanem a robustáé is. A legnagyobb termelőt, Vietnámot a Covid-járvány erősen sújtotta, de az is kedvezőtlenül hat az ottani termelésre, hogy a gazdaságok közül többen is a jövedelmezőbb durián és makadámia termesztésére tértek át.

Az áremelés elkerülhetetlen

– vallja be Mauro De Giusti, az olaszországi Manuel Caffè tulajdonosa. A híres egyeurós árat, ami a pultnál fogyasztott (al banco) presszót jellemezte Olaszországban, képtelenség lesz tartani. A boltoknak eddig sem volt rajta hasznuk, ez inkább csak a kávézók „szórólapja” volt, ami becsábította a vendéget, hogy mást is fogyasszon a kávéja mellé. Mauro úgy látja, hogy az árat nem is a termőterületeken végbemenő változások befolyásolják, sokkal inkább a tőzsdei spekulánsok.

A pörkölőnkbe érkező babkávé nekik köszönhetően drágább, amire még rátesz egy nagy lapáttal, hogy nálunk negyven százalékkal emelkedett az energia ára, és a csomagolóanyagoké is egyre növekszik. Ehhez képest a vietnámi Covid-helyzet és a globális felmelegedés semmi. Bár utóbbi hamarosan éreztetni fogja a hatását, hiába gyorsult fel az ellenálló fajták nemesítésének tempója. Egészen járható útnak tűnik a megfelelő arabica- és robustafajták keresztezése. De ez még a távoli jövő. A közeli az, hogy az olaszországi pörkölőknek árat kell emelniük, ha tovább akarnak élni. Mi sem kerülhetjük el ezt jövő januárban.

Molnár Attila baristabajnok, a soproni One Eleven kávépörkölő tulajdonosa szerint hamarosan a török kori értelemben fogjuk emlegetni a feketelevest.

Európában már bekövetkezett, amire csak 2022-től számítottunk: bizonyos minőségi tételeknél a felvásárlási ár a tavalyi négyszerese. Az itthoni emelkedést az euró–forint árfolyama is durván befolyásolja, hiszen az alapanyag mellett a csomagolás és a logisztika költségeit is euróban fizetjük meg. Utóbbit még az elképesztő munkaerőhiány is kedvezőtlenül befolyásolja, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az elektromos áram is a duplájába kerül  lassan.

Molnár Attila szerint számukra – a minőségveszteség miatt – az sem megoldás, hogy olcsóbb robustát vagy gyengébb minőségű arabicát keverünk a kávéinkba.

Előbb-utóbb hozzá kell majd szoknunk, hogy a kávé luxuscikk lesz. Ez a gazdag távol-keleti vásárlókat nem érinti, ők már a nyolcvanas évek áremelkedését is könnyen vették (nem is beszélve arról, hogy ők maguk generálták). Sokkal inkább azoknak lesz majd keserű a kávé ára, akik a reggeli olcsó kotyogóshoz vagy nyomógombos kávéhoz szoktak hozzá.