Pierre megint olyan időkről mesél, amikor sokan még nem is éltünk, de ő már akkor is az Apostolokba járt vacsorázni. Most már tudjuk, hogy ez az étterem az a hely, ahol Feri bácsi volt a pincér.

A legendás felszolgáló maga volt a megtestesült példakép, akinek nem csupán tartása, de tudása is figyelemre méltó volt. Egyszer például Krúdy Gyulától idézett, a jeles írónak abból az írásából, persze, fejből, amely a magyar gulyásról szólt.

Vagyis Pierre ezúttal a magyar gulyáslevesről értekezik. Ízes meséléséből kiderül, hogy egy nem is annyira fiatal ételről van szó, ráadásul olyan nemzeti eledelről, amely érdemes arra, hogy alföldi, pusztai étekből elindulhasson a nemesedés útján, és felkerüljön az urak asztalára.

Megtudhatjuk, hogy lám, egy leves is képes a nemzeti identitás szimbólumává válni. Igaz, ehhez kellettek a magyarok, kellettek hozzá labancok, némi marha, idővel pedig egy fűszer is, a paprika, a piros, amely mára a magyar gasztronómia egyik alapfűszerévé vált.

Aki kíváncsi arra, hogy Krúdy Gyula miként jegyezte a magyar gulyáslevest, az meghallgathatja most Pierre podcastműsorában. Kiderül az is, hogy ez a leves komoly fejlődésen ment keresztül, és megtudhatjuk, hogyan vált olyanná, amilyen formában ma többnyire tányérba kerül. 

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, amelyben Pierre bemutatja Feri bácsit és a lángoló palacsintát, kattintson ide.

Pierre gasztroesztéta. Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.