Vajon ki lehet? Ez fontos kérdés. Mert az sem biztos, hogy Pierre valóban az utolsó budai úrról mesél, hiszen ha így volna, ma nem is élnének közöttünk budai urak?!

Pedig bizonyára vannak, nem is kevesen, ám ez az utolsó budai úr, akiről ebben a podcastban hallani lehet, bizonyos szempontból tényleg az utolsó.

No, de ki is ez a titokzatos utolsó? Ha a lejátszóra kattintunk, kiderül. Ám önmagában ez még nem elegendő a megfejtéshez, nyilván rájöhettünk már, hiszen olyan történet, amelyben Pierre nem szerepel, talán nem is létezik – legalábbis kitalálni nem lehet. 

Szóval előkerül egy templomépítő, egy galambtenyésztő, tisztek és úri dámák, özvegyek és szalámik – elvégre ez egy gasztronómiai blog –, ahogyan éttermek és városnevek is.

Az élet kész utazás, különösen a múltban való bolyongás az. Aki ebbe a történetbe csöppen, az telibe kapja a valóságot. Úgy persze, ahogyan arra Pierre emlékezik.

De a lényeg, hogy a múlt szövetéből előlép

• egy úr,
• ősz bajuszú,
• egyenes tartású,

aki éjjel, pizsamában lesétált a várban a kármentőbe, s mert kedve úgy tartotta, urizált. Állt a pultnál, itta a fröccsöt.

No, ezt a történetet múlja felül, aki tudja. Ha pedig nem, hallgassa Pierre múltból születő meséit.

Ha valaki lemaradt volna a legutóbbi történetről, amelyben Pierre arról mesél, hogy böjt után megérkezett a húsevés ideje, az kattintson ide.

Pierre gasztroesztéta.

Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.