Minden és mindenki életében fontosak az ünnepek. A Spíler sincs ezzel másként, még akkor sem, ha ezúttal nem egy személyről van szó, hanem egy romkocsmáról Budapesten, a Gozsdu udvarban.

Bár, ha nagyon pontosan akarunk fogalmazni, romkocsma2.0 volna a meghatározás, amely hangulatában és valóságában mindent lefed és ábrázol, amit egy európai főváros adni képes lakóinak és a turistáknak.

• A Spíler olyan, mint egy belevaló srác egy Guy Ritchie-moziból.
• A nők kedvence, akinek mindig van egy sztorija.
• Elegáns, de nem fél feltűrni az ingujjat.
• Mint James Bond és Johnny Quid – egy emberben.

Attól most tekintsünk el, hogy a gastropubhoz kitalált történet valóban filmbe illő, megregényesíthető, de amikor Zsidai Roy tíz évvel ezelőtt azt mondta az akkor éppen megnyíló Spílerről, hogy a gondolat, hogy Budapesten, a Gozsdu udvarban legyen egy ilyen vagány hely, akkor tényleg arra gondolt, hogy ha máshol nem is, de itt lüktet az élet. Akkor egy másik világvárosba utazott el, New Yorkba, ahol az élet, mint tudjuk, szintén lüktet, és olyan inspirációkkal tért vissza, melynek eredménye az, ami ma a Spíler.

Ezen a forgatáson járt az Index stábja, és Mucsi Zoltán kedvesen és figyelmesen osztja ki a kíváncsi riportert arról, hogy... De ezt inkább mondja el ő, a lejátszóra kattintva megtudható.

Aki pedig arra is kíváncsi, mi lett a filmforgatás végeredménye, vagyis Mucsi Zoltán, aki megírta szerepének szövegét és értelemszerűen önmagát alakítja, bújjon bármilyen jelmezbe, legyen éppen űrhajós, katonatiszt, dzsangás italszakértő, az megnézheti ezt is.

Figyelem, csak az kattintson, aki érti és értékeli is a Mucsi-humort, a városiasan őszintét, a gyilkos kegyetlent, a magyarosan angolost és angolosan betyárost. A film karakterei kitaláltak, de minden valósággal kapcsolatos egyezés sem feltétlenül a véletlen műve.

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Zsidai Gasztronómiai Csoport Magyarország közreműködésével jött létre.