Tavaly decemberben trükkös módon adta hírül az Onyx és az Onyx Műhely, hogy búcsúznak, s hogy az elmúlt három évüket UTOLSÓ JÁRAT című eseményükkel zárják. Januárban megjelent néhány olyan sajtóhír, hogy az étterem bezárja kapuit, aki azonban figyelemmel kísérte az alkotóközösség elmúlt éveit, az tudja, ez csupán egy folyamat része, és a végeredmény valami egészen új és szokatlan lesz – és nem csak a magyar gasztronómiában.

Az elmúlt években az Index is figyelemmel kísérte a két Michelin-csillagos étterem, az Onyx átalakulását. Olyannyira, hogy gasztronómiai szakírónk, Pierre kezében is ott volt a kalapács, amikor bontani kezdték az étterem falait.

Már ekkor tudni lehetett, hogy Niszkács Annáék valami egészen szokatlan formában és irányban gondolkoznak, és azt sem bánják, ha a kalapácsokkal a csillagokat is leütik az égről. Metamorfózisnak nevezték el azt, amire készültek, és ez egyszerre jelenti az éttermi látvány, valamint a gasztronómiai élmény változását. Újragondoltak mindent, amit egy étterem adni képes, amit egy helyi bázisra, helyi termelőkre épülő konyhakultúra elbír.

S hogy a gasztronómia világa mennyire kedveli és szereti is az újító szándékot, azt az is bizonyítja, hogy az Onyx már a Metamorfózis idején is Michelin-ajánlást kapott, és meghozta nekik a Zöld csillagot.

Metamorfózis a város szívében

Vagyis, ahogyan az alkotói műhely tagjai immár nem gerillakommunikációban, hanem a sejtetés fátylát felfedve közlik is: már nem kell sokat várni, és tavasszal az Onyx Műhely mellett az ONYX új enteriőrrel és koncepcióval nyitja meg a kapuit.

Azt, hogy ez a kapu milyen térbe nyílik, még nem tudni, de a látványterveket már közzétették. Az öt elképzelés öt irányt jelent. Az URBA Stúdió belsőépítészeti tervei – legyen bármelyik is a végleges – alighanem pontosan arra az irányra, alapanyag-kínálatra, íz- és illatvilágra utalnak, amely majd a tányérokról visszaköszön. 

A következőkben – erősen szubjektív módon – megmutatjuk az öt koncepciót, a végén pedig olvasóink szavazhatnak is, hogy nekik melyik tetszik a legjobban, melyik térbe ülnének be a legszívesebben. Az eredmény minden bizonnyal nem befolyásolja az Onyx csapatát, de kiderül, mit gondolnak erről az Index olvasói.

1. Angyalok orgonája

A színvilág erős dinamikája a hovatartozás élményét adja. Ez a fajta melegség azt sugallja, hogyjó ide visszatérni, itt még a levegő is bársonyillatú. Másrészt azt az érzést kelti, mintha a gasztronómia véráramának fősodrásába kerülnénk. Itt az ízek kívülről is átölelnek. A székek szinte már fotelek, vagyis nem kell feszengeni, bármikor hátradőlhetünk, kényelmesen, mint otthon.

2. A Valhalla váróterme

Ez a terv a norvég dombok füves íve alatt rejtőző viking téli szálláshelyek hangulatát idézi. Inkább közösségi tér, ahol mindenki egy helyen csinálja ugyanazt: él. Egyszerre szeparált, mégsem elszigetelt. Akár át is ülhetnénk a másik asztalhoz, hogy megvitassuk a világ dolgait. Elsőre úgy tűnik, mintha az időjárás viszontagságaitól elrejtőző hely volna, barlangi menedék, és a tűz is felettünk, a magasban lobog. Ez inkább azoknak a tere, akik szerint az étkezés közösségi élmény, és akár a hagymahab felett is lehet bármiről beszélgetni.

3. Időutazás bárhová

Ilyen lehet a Mátrixban a konstruált valóság. A tér, az enteriőr utalás arra, amit az ember az elmúlt évezredek alatt belsőépítészeti elképzeléseivel megvalósított. Visszaköszön a görög színházak, a középkori templomok hangulata, a letisztult art deco egyszerűsége, a Bauhaus szocializált nagyszerűsége s még az ikeás szereld össze magad öröme is. Itt minden a sarkára állított, a kerek élményt az ételek és történetek adják.

4.  A mindenség agorája

Ez történik, amikor az égi lények és az emberek találkoznak. Semmi túldíszítettség, semmi sallang. A tér funkciója itt nem a lezártság vagy nyitottság ígéretében teljesedik ki, hanem azoknak a jelenlétében, akik idővel megtöltik. Mindegy is, hogy ülnek vagy állnak. A tér csakis egyvalamit szolgál: az életet. Emberek, színek, illatok és hangok. Tőlük, miattuk, értük zsong az univerzum. 

5. Az ártatlanság kora

Egyszerre otthonos és közösségi teres. Itt akár a nagyi is az asztalra tehetné a levesestálat. A bútorzat és a színvilág a „maradj még, szedjél még” ígéretét hordozza. A tér, ahová belépve azonnal felvetődik a kérdés, hogy cipő vagy mamusz, esetleg mezítláb. A hazatérés élményét adja, a megérkezését.

Most pedig következzen a szavazás!