Borospincék a Brooklyn hídban

Bármennyire is hihetetlen, de a Brooklyn híd egyik pillérében és a vele szemközti hídfőjében egy-egy hatalmas méretű boltíves borospince található. Míg az egyik a folyami átkelő manhattani oldalán, addig a másik az East River keleti partszakaszán lelhető fel. A Bacchus nedűjének tárolására alkalmas pincéket egy kompromisszumos megoldás miatt alakították ki.

Amikor a német származású Augustus Roebling mérnök megtervezte a leendő híd nyomvonalát a két városrész között, eleinte komoly fejtörést okozott a kivitelezőknek, hogy hová helyezzék New York itt működő két legjelentősebb alkoholkereskedését, a folyó bal partján működő Rackey’s Wine Company borászatot és a manhattani oldalon a likőreit árusító Luyties & Co. céget.

Roebling azonban nem rémült meg a kihívástól és a feladat nehézségétől. Ő pont egy zseniális lehetőséget látott abban, hogy a híd hatalmas, 15 és fél millió dolláros építési költségeit valahogyan ellensúlyozhassa. Az egyenként 60 ezer tonnát kitevő gránitkövekből kirakott hídfőket 1870-ben úgy tervezte át a mérnök, hogy a 13 évig tartó építkezés során a helyi alkoholkereskedők a már elkészült felhajtókban, illetve az idevezető föld alatti alagutakban minden gond nélkül tárolhassák palackozott italaikat.

A terv bevált. Az elkövetkező 40 évben csaknem egytucatnyi italárus bérelte ki a Nagy Alma vezetésétől ezeket a járatokat, amelyekért általában évi ötezer dollárt fizettek az önkormányzatnak. A híd mesterséges barlangjai és kamrái annyira jól beváltották a hozzájuk fűzött financiális reményeket, hogy még a legkényesebb bordeaux-i, burgundi borok és pezsgők tárolására is alkalmasak voltak.

A híd kanyargós útvesztőit, labirintusait ekkoriban kezdték el francia utcák neveivel illetni, úgymint Avenue Les Deux Oefs vagy Avenue Des Chateux Haut Brion. De a függőhídnak van még egy titka: amikor 1883-ban a hídfő alatti járatokat Európa borvidékeire jellemző illusztrációkkal festették ki, akkor helyet kapott Tokaj városa és a mögötte elterülő Kopasz-hegy sziluettje is. Ez a magyarországi jelenet a híd Manhattan felé eső hídfőjében a mai napig jól látható a Luther Márton hitszónok és Johann Heinrich Voss német költő borhoz írt, 1934-ben mellé pingált versszakaszaival egyetemben.

Lakás az Eiffel-torony tetején

Kevesen tudják, hogy Gustave Eiffel mérnök az általa tervezett és róla elnevezett, 324 méter magas párizsi toronyban egy apró lakást is kialakított magának. A titkos szobát nem sokkal a vasasszony 1889. március 31-i felavatása után rendezték be a torony harmadik szintjén, közvetlenül a szabadtéri kilátóterasz alatt a pezsgőbár mellett. A 276,13 méteres magasságban kialakított, saját erkéllyel is rendelkező helyiség elméletben száz négyzetméteres volt, ám területéből sokat kihasított a liftfülke, a lépcsőház és számos, Eiffel kutatásaihoz elengedhetetlen műszaki berendezés.

A későbbiekben Öreg Hölgynek is csúfolt acéltorony ipari gerendáival ellentétben a szoba kimondottan hangulatosnak és meghittnek számított. A falakat meleg színű tapétával borították be. A lakás bútorzata egy asztal, egy kanapé, egy zongora, egy könyvszekrény és három kis íróasztal volt. Eiffel számára kialakítottak egy apró teakonyhát, egy fürdőszobát, sőt még egy vécéfülkét is. A kényelmes légkört csak a hálószoba hiánya tompította.

Amikor a párizsi felső tízezer tudomást szerzett a mérnök hangulatos magaslati fészkéről, akkor állítólag vagyonokat ajánlottak fel Eiffelnek, hogy legalább csak egy éjszakára adja bérbe szobáját, ám az építész mindegyik kérést elutasította. Ő inkább csendes elmélkedésre használta a teret, illetve olyan rangos vendégeket fogadott itt, mint például 1889-ben Thomas Edison üzletembert, aki ekkor ajándékozta meg francia barátját új találmányával, egy fonográffal. Ezt a jelenetet viaszszobrok segítségével meg is idézte a torony fenntartója. 

Mozi és étterem a párizsi katakombákban

Bár szigorúan tilos leereszkedni a Párizs alatti katakombákba, 2004-ben a francia rendőrség mégiscsak felfedezett a járatokban egy titkos mozit és egy éttermet. A horrorfilmekkel teljesen felszerelt, föld alatti filmszínházat a Szajnától északkeletre található Chaillot-palota alatt 18 méter mélyen kialakított, 400 négyzetméteres termek egyikében rendezte be az Urban eXperiment nevű francia földalatti művészeti mozgalom. A filmszínházat nemcsak zárt láncú tévékamera-rendszerrel védtek a törvény őreitől, hanem egy kutyaugatást lejátszó magnóval is. A barlangrendszer egy másik termében a Perforating Mexicans csoport egy kuszkuszfőzővel felturbózott koktélbárt alakított ki hívei számára. A katakombarendszerről korábban itt írtunk részletesen. 

Világítótestbe rejtett rendőrőrs a Trafalgar téren

1926-ban az Egyesült Királyság bányászai azért kezdtek el sztrájkolni, hogy tiltakozzanak a 13 százalékos bércsökkentés, valamint a heti munkaórák drasztikus növelése ellen. Fellépésük országos sztrájkhullámot idézett elő. A szigetország gyárai kilenc napra leálltak. Bár a kormány megegyezett a tiltakozók többségével, és elérte, hogy a szakmunkások újra felvegyék a munkát, ám a vájárok tovább tüntettek. A londoni rendőrség vezetősége ekkor döntötte el, hogy a radikális tüntetők miatt felújítja a tíz évvel korábban bezárt Trafalgar Square metróállomáson működő őrsét, ám tervüket a lakosság nyomására el kellett vetniük. A bobbyknak cselhez kellett folyamodniuk.

A Trafalgar Square délkeleti sarkán állt egy Sir Goldsworthy Gurney tervezte, úgynevezett Bude Light márkájú díszes, de zömök kialakítású lámpatest, amelynek a belsejét titokban kivájták a rend őrei. Itt rejtették el 1927-ben Nagy-Britannia legkisebb rendőrőrsét. A világítótestből 12 keskeny résen keresztül lehetett szemmel tartani a főteret. A Scotland Yard központjába és a közeli Canon Row rendőrőrshöz két közvetlen telefonvonalat is bekötöttek arra az esetre, ha az itt posztoló rendőrnek erősítésre lenne szüksége.

Amikor az itt szolgáló bobby felvette a telefont, akkor a díszlámpa azonnal villogni kezdett, figyelmeztetve a közelben szolgálatot teljesítő rendőröket, hogy közeleg a baj, azonnal segítségre van szükség. Érdekesség, hogy a lámpatest két fogoly ideiglenes rabosítására is alkalmas volt. A titkos megfigyelőállomásnak ma már más a funkciója: a Westminster Council takarítói használják seprűszekrényként.

A Washington-diadalív padlása

A New York-i Washington Square Arch nem teljesen szilárd épület. A 22,4 méter magas márványborítású emlékív felső része ugyanis teljesen üreges. Stanford White építész azért tervezte ilyenre a téglából rakott diadalívet, mert így kevésbé volt nehéz és költséges megépíteni az emlékművet.

Az 5,18 méter magas padlásteret a boltív nyugati tartóoszlopában elhelyezett, Alice Csodaországban-szerű apró ajtón keresztül lehet elérni. Innen egy 102 lépcsőből álló ovális csigalépcsőn lehet feljutni a három kis méretű tetőablakkal megvilágított legfelső szintre. Bár 1917 januárjában Marcel Duchamp és John Sloan művészek Gertrude Drick költő vezetésével betörtek a boltívbe, és felmásztak a tetőre berúgni, aminek következtében ki is kiáltották Greenwich Village szabad és független államát, a helyiség azóta sem látogatható.

Rekordok Csarnoka a Rushmore-hegy mögött

A Rushmore-hegy oldalában kifaragott, négy neves amerikai elnököt ábrázoló emlékmű mérete eredetileg sokkal grandiózusabb lett volna. A műalkotást jegyző John Gutzon de la Mothe Borglum szobrász ugyanis úgy tervezte meg alkotását, hogy a hegy mélyében kialakítana egy 25 × 30 × 30 méter nagyságú kamrát is, ahová az amerikai történelem legfontosabb tárgyi dokumentumait és műtárgyait helyeztetné el. A föld alatt húzódó, gránitlapokkal kidekorált teremben több híres amerikai művész, sportoló és feltaláló mellszobrát is ki akarta állíttatni.

Borglum úgy okoskodott, hogy a 18 méter magas fejszobrok mögött húzódó szűk kanyon északi falában, pont Theodore Roosevelt tarkójával szemben egy 6 × 5 méteres, bronzsassal ékesített bejáratot fog kifaragtatni melósaival, ahonnan több öntött üvegajtón keresztülhaladva egy felfelé futó, 800 méter hosszú lépcsőn át juthatnának el az emberek az általa Rekordok Csarnokának hívott terem felé.

A szobrász ötletére a Kongresszus azonnal igent mondott, így az 1927-ben elkezdődött építkezés mellett 1938 júliusában egy újabb fronton indítottak támadást a Rushmore-hegy ellen. Az ukáznak megfelelően a vájárok ki is robbantottak egy 22 méter hosszú alagutat a hegyből, s már pont a lépcsők kialakításához kezdtek volna, amikor a Kongresszus 1939 nyarán hirtelen leállította a munkálatokat, arra hivatkozva, hogy az amerikai elnökök portréinak kialakítása prioritást élvez a kamrával ellentétben. Borglum 1941-ben hunyt el, pár hónappal korábban, mint hogy a Mount Rushmore elkészült volna. Bár a Rekordok Csarnoka befejezetlen maradt, ám a filmesek jóvoltából a kamra mégiscsak megelevenedett Nicolas Cage főszereplésével a Nemzet aranya: Titkok könyve című játékfilmben. 

Szoba a Szabadság-szobor fáklyájában

Gondolkozott már azon, hogy miért nem engedik be a látogatókat a Szabadság-szobor fáklyájába? A tilalmat kiváltó esemény 1916. július 30-án, vasárnap reggel következett be. A New York-i kikötőben található Black Tom vasúti udvarban német ügynökök felrobbantották az Egyesült Államok Orosz Birodalomnak szánt, kétmillió tonnát kitevő lőszer- és fegyverszállítmányát, amelynek akkori értékét húszmillió dollárra tartották. (Ez most kb. 500 millió dollár lenne.)

A detonáció a Richter-skála szerint 5,0 és 5,5 közötti erősségű földrengésnek felelt meg. A szigeten a robbanás több mint száz vasúti kocsit, tizenhárom raktárt semmisített meg, és egy 110 × 50 méter mély krátert hagyott maga után. Négy ember azonnal szörnyethalt. Az expozíció 40 kilométeres sugárban teljesen kitörte Manhattan és Jersey City összes házának ablakait, megsemmisítve több templom üvegablakait is.

Ez a szabotázs volt eddig az egyik legnagyobb mesterséges, nem nukleáris eredetű robbanás Amerika történelmében. A robbanásból származó repeszek akkora erővel lökődtek ki, hogy míg az egyikük kiszakította a Szabadság-szobor fáklyájának egy darabját, addig a másik a The Jersey Journal épületének óratornyába fúródott bele. A Jersey-i Városháza tornya kettéhasadt. A Szabadság-szobor sérülését százezer dollárra becsülték. Ez 2021-ben körülbelül két és fél millió dollárnak felelt meg.

A Nemzeti Park Szolgálat weboldala a mai napig a Black Tom-robbanást említi a fáklya bezárásának okaként, bár nem világos, hogy 106 évvel az esemény után miért hivatkoznak még mindig erre az esetre a WTC pusztulása óta. Jelenleg csak a szobor koronájáig lehet felmenni.

Teniszpálya New York központi pályaudvarában

Csak a kiváltságosak tudják, hogy New York központi pályaudvarának legfelső szintjén hat tenisz-, két squashpálya, egy egészségklub, egy szauna, valamint golf-, vívás-, torna- és balettedzésekre alkalmas termek sorakoznak egymás mellett, ahol jelenleg óránként 250 dollárért lehet sportolni.

A nagyváradi pedagógus ősökkel rendelkező, Budapestről 1956-ban emigrált Gazdag Géza testnevelő tanár, atlétikai edző 1965-ben vásárolta meg százezer dollárért a CBS Televíziótól a vasútállomás negyedik emeletét, hogy itt alapíthassa meg a 65 ezer négyzetméteren elnyúló Vanderbilt Atlétikai Klubot. A titkos teniszklubot New York legdrágább játékhelyeként tartották számon, Gazdag óránként 58 dollárt kért el a mozgásért egészen addig, amíg a pénzügyi recesszió arra kényszerítette a klubot, hogy az óradíjat 40 dollárra csökkentse.

A vállalkozás bár jól prosperált, Gazdag Géza 1976-ban egy bérleti vita miatt kénytelen volt eladni az amerikai felső tízezer által használt klubját Donald Trump nagyvállalkozónak. A későbbi amerikai elnök 2009-ben értékesítette tovább a fedett sportpályát, amelyet a mai napig Anthony Scolnick multimilliomos cége irányít. Bár Gazdagról kevés információnk van, de valószínűleg ő az a személy, aki az 1990-es években még rendszeresen tudósította a Nemzeti Sportot az éppen aktuális Davis-kupa eredményeiről is.