Skót lovagvár a Hudson völgyében

A skót származású Frank V. Bannerman 1865-ben alapította meg észak-amerikai fegyverbolthálózatát, amelynek csak New Yorkban közel nyolcszáz üzlete és 28 raktára volt. 1900 novemberében az önkormányzat tűz- és robbanásveszélyre hivatkozva felszólította a vállalkozót, hogy szüntesse meg robbanóanyagai tárolását a nagyvárosban, azonnal szállítsa el egy távoli helyre közel harmincmillió darabból álló lőszerállományát. A kereskedő ekkor szemelte ki a Hudson folyó szélén megbújó, 26 ezer négyzetméteres, lakatlan Pollepel szigetét, amely alig kétórányi lovas kocsikázásra volt csak New Yorktól.

Az új fegyverraktárt 1901-ben kezdték el építeni Bannerman saját skiccei alapján. A vállalkozó igazán kitett magáért, hiszen nem egy hagyományos, klinkertéglás üzemet tervezett, hanem egy olyan neogótikus skót lovagvárat, amelynek homlokzataira 

A várkastély 1918-ban lett kész. Építtetője és tervezője azonban már nem láthatta mesterművét, mert pont ebben az évben elhunyt. Bár az örökösök halála után továbbvitték a családi üzletet, 1920 augusztusában a kastélyban raktározott kétszáz tonna dinamit – máig tisztázatlan okok miatt – felrobbant, romba döntve a Hudson gyöngyének hívott kastély nagy részét. A család kénytelen volt áttenni központi fegyverraktárát Long Islandra.

A lányok, a lányok, a lányok angyalok

A hátrahagyott Arzenál romjai azonban egyre több ember érdeklődését keltették fel.

Ezek a szolgáltatások 1950-ben azért voltak kénytelenek elhagyni a szigetet, mert ebben az éven egy vihar elsüllyesztette a szárazfölddel egyetlen kapcsolódási pontot jelentő kompot, amelynek felújítását nem akarták magukra vállalni a gengszterek.

New York állam 1967-ben vette meg a családtól a romokat, hogy turisztikai szempontok alapján a nagyérdeműnek is mutogathassa. Egy kirándulócsoport azonban 1969. augusztus 8-án véletlenül felgyújtotta a kastélyt szalonnasütögetés közben, így az Arzenál tetőzete és padlózata is teljesen elpusztult. A New York-i Állami Parkok, Rekreációs és Történelmi Megőrzési Hivatal ekkor lezáratta a szigetet, Pollepel látogatását pedig minden halandónak megtiltotta. Az épület maradványa a vandalizmus és a 2009-es, 2010-es viharoknak köszönhetően tovább romlott, ekkor pusztult el az építmény külső falszakaszának negyven százaléka, keleti falának pedig körülbelül a fele.

Egy romos épület persze nem is számít igazi romnak, ha nem köthető hozzá valamiféle gyilkosság. Erre az eseményre 2015. április 19-ig kellett várnia Vincent Viafore-nak és menyasszonyának, akik Bannerman egykori kastélyát szemelték ki kajakos kirándulásuk célpontjául.

A nő 2017 nyarán vallotta be bűnösségét, ám a bíróság úgy ítélte meg, hogy a gyilkosság gondatlanságból következett be, szándékosság nem volt benne. A döntéstől függetlenül emberölés vádja miatt a lány rövid ideig börtönben is ült.

Bár napjainkban az ingatlan az összedőlés határán áll, ám a The Bannerman Castle Trust, Inc. nonprofit szervezet azt szeretné elérni, hogy a hatóság stabilizálja a Pollepel-sziget épületeit, és állami támogatással alakítsa át kulturális, történelmi és rekreációs létesítménnyé.