Elsőre nem gondolnánk, de egy székház tervezésekor is számít, hogy az építész otthon legyen a zene világában, mert akusztikai érzékenysége nagyban befolyásolja, hogyan érzik majd magukat a dolgozók, akik birtokba veszik az épületet. A Richter új székházának megépítésekor az derült ki, hogy ez esztétikailag és az élhetőség szempontjából is fontos, és mivel az épület a megbízó Richter Gedeon Nyrt. és a ZDA-Zoboki Építésziroda folyamatos párbeszéde nyomán alakult, a végeredmény tanítanivalóan harmonikus, innovatív, fenntartható, ergonomikus és élhető lett. A Richter Központot a mai, 2024. június 13-i átadás előtti napokban Orbán Gáborral, a cég vezérigazgatójával és az épület vezető tervezőjével, Zoboki Gáborral jártuk be.

Képzeljünk el egy munkahelyet, ahol számít, hogyan érzik magukat a dolgozók, és most nem arról van szó, milyen juttatásokat kapnak, vagy van-e céges kirándulás, hanem arról, hogy milyen érzéssel mennek be reggelente dolgozni, és

Tudnak-e koncentrálni a munkájukra, nem zavarja-e őket a hideg, a meleg, a zaj, a fény vagy a sötétség, tudnak-e magukban, de közösségben is lenni, esztétikus és megnyugtató-e a környezet, ami körülveszi őket.

Orbán Gábor, a cég vezérigazgatója és stábja, valamint Zoboki Gábor építész és csapata ebből indult ki, amikor nekiálltak kitalálni, megtervezni a Richter Gedeon Nyrt. új székházát. Nem az volt a fontos, hogy kívülről milyen az épület, hogyan néz majd ki egy magazinban – az, hogy a központ végül a külső megjelenését tekintve is egyedi lett, megragadja a szemet a Gyömrői út felől, az az együttgondolkodás során mintegy „magától” megvalósult. Hiszen a rendezettség, a mértéktartás és az innováció, vagyis a cég filozófiája vetül ki a székházára is.

Megőrzött családiasság

„Aki homlokzattal kezd egy házat rajzolni, az elveszett” – mondja Zoboki Gábor, aki szerint tele van a világ olyan szép épületekkel, amelyek élhetetlenek, és ez a belülről elinduló gondolkodás hozta meg igazán a bizalmat a megrendelőkkel is.

A legfontosabb szempont az volt, hogyan érzik majd magukat a munkatársak, és ez ügyben nagyon sok konzultációt folytattunk velük

– mondja Orbán Gábor. És ebben a családiasság, a személyesség a kulcs, amit a vállalat meg tudott őrizni azután is, hogy globális piaci szereplővé vált, hiszen ma már Nyugat-Európában, Latin-Amerikában és Kínában is jelen vannak. Állandóság és stabilitás nélkül nem is lehetett volna egy közösségre „ráhúzni” az épületet.

Ezzel együtt a székház homlokzata is egészen különleges lett, Zoboki Gábor egyik kollégája szerint ez egy „építészeti Allegro Barbaro”, miközben tele van rejtett meglepetésekkel: a fapilaszterek meghosszabbításaiként élő, bronzszínterezett elemek például nagyon érzékenyen reagálnak a fényre, a lemenő nap így nemcsak az ég alját festi pirosra, hanem az épületet is.

Ritmus és dallam

A Richter új székházában az átadás előtti napokban sétálhattunk, ahol Orbán Gábor és Zoboki Gábor az utolsó simítások munkálatait figyelte. Még mindig volt mit megbeszélniük, és ez valószínűleg sokáig így lesz, amikor végigmennek a szalagként tekeredő lépcsőházon, a különböző színű tárgyalókon, végignéznek a földszíneket idéző, lágyan hullámzó falakon, a szabálytalan asztalokkal teli étkezőn, vagy amikor végigsimítanak a lépcső egyedileg kialakított, faburkolatú korlátján.

Egyfajta erős, hullámzó dinamika jellemzi a házat, de itt semmi sincs véletlenül. Egy rendszerre van az egész fölépítve, és megjelenik az a fajta innováció és mértéktartás, amit a Richter kért, és amit a közös munkával próbáltunk kifejezni

– meséli Zoboki Gábor. A székházban járva nem túlzás azt mondani, hogy ha az épület külső homlokzata a ritmus, akkor a belső kialakítása a dallam. Ez pedig nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy a zene- és operarajongó Zoboki Gábor tervezte a Müpát is, egészen különleges figyelmet szentelve az akusztikának, és ugyanezt az odafigyelést tapasztalhattuk meg az Operaház felújításakor is.

Zoboki nagyon figyel a hangokra, tudja, mi honnan jön, hogyan verődik vissza, és ennek áldásos hatásait a Richter irodai dolgozói is élvezhetik majd. Az új székházban nem fordulhat elő, hogy a munkatársakat egész nap zúgó légkondicionáló stresszelje, ahogy egyébként az sem, hogy valakire célzottan menjen a hideg vagy a meleg levegő, míg a többiek fáznak, vagy épp melegük van: 

A csendes irodaakusztikai környezet kialakítását segíti, hogy a nyitott munkaterületen lévő munkaállomásokat elválasztó paravánok, de még az egyenletes fényt biztosító lámpák burkolata is elnyeli a zajt, emellett a padló, a szőnyegek kialakítása is olyan, hogy ha éppen elmélyülten dolgozik valaki, nem kapja föl a fejét egy kopogó cipőre.

Spontán találkozások

A Müpa más szempontból is előképnek számít, mert ez a – Zoboki szavai szerint – „kulturális bevásárlóközpont” lehetőséget teremtett arra, hogy nagyvonalú előcsarnokban gyülekezzenek az emberek. Ez egy székházban, ahol a pragmatikum erősen számít, nem kellene hogy megjelenjen, de a széles, nyitott lépcsőház, az átriumszerű kialakítás – reményei szerint – a kommunikációt, az együttműködést, és így a hatékonyságot is segíteni fogja.

Az én irodám elhelyezése is kifejezi ezt a gondolatot

– teszi hozzá Orbán Gábor, aki nem hatodik emeleti corner office-t választott, ahonnan bár szép a kilátás, de szeparálva van a többiektől, hanem egy másodikon lévő, üvegfalú irodát, ami az átriumra néz, ahol jönnek-mennek az emberek. „Látják, hogy ott vagyok, mit csinálok, és én is láthatom a kollégáimat” – mondja a vezérigazgató, aki reméli, hogy neki is több spontán találkozásban lesz majd része.

A vállalatot jellemző nyitott szemlélethez – ami azt is kifejezi, hogy a dolgozók egy közösség tagjai – hozzátartozik az üveg. A homlokzat is transzparens, ami jót tesz, ha az ember gondolkodás közben a horizontot akarja pásztázni, ráadásul így a legkülönfélébb fényviszonyok között is csak minimális mesterséges megvilágítást kell használni. A kilátás egyébként egészen pazar, látni az egész várost, anélkül, hogy toronyházat építettek volna.

Ez egy vízszintes toronyház

– mondja Zoboki. Fel sem vetődött, hogy a headquarters valami látványos, a katalógusokban jól mutató landmark legyen. Itt az innováció a fenntarthatóságban van, nem a sokszor öncélú és a hiábavalóság érzetét keltő sztárépítészetben.

Helyi recept, globális hatás

A Müpát még abból a szempontból is érdemes megemlíteni, hogy amilyen hatással az az épület volt a környezetére, mintegy az egész városrészt szervezve, úgy „húzza föl” a minden ízében igényes, a zöldfelületekre is sokat adó Richter Központ Kőbányának ezt a részét, hiszen mintát, igazodási pontot jelent. Orbán Gábor elmondása szerint ez a terület 1906-ban, amikor a cég alapítója megvásárolta, egy gyógyszeripari vállalat telephelyeként kezdett működni, és idővel, ahogy terjeszkedett, egyre inkább egy vegyi gyár formáját öltötte, de ez a kép az utóbbi évtizedekben elkezdett megváltozni.

2007-ben felépült a szomszédos Kémiai Kutató- és Irodaépület, amit szintén Zoboki Gábor irodája tervezett, és most a központi székház, a Richter Központ is: a két épületet egy nagyvonalú híd köti össze, amely funkcionális és szimbolikus értelemben is egyesíti a kutatást és a vállalatirányítást. A központban számos szakmai terület kap majd új helyet, így többek között a kereskedelem, a pénzügy, a jog, a HR, a PR és a tőzsdei ügyekhez kapcsolódó szervezeti egységek munkatársai költöznek át ide. 

A központ megépítésével Orbán Gábor szerint új fejezet kezdődik a Richter életében.

Kőbányai székhelyünket ma már kevésbé telephelynek, inkább egy közel 50 országban kereskedelmi egységgel rendelkező, szervezetten működő globális hálózat központjaként látjuk

– mondja a vezérigazgató, aki a globális központ új irodaházának megalkotásában talált partnerre az építészben. „Nem azért kértük fel ismét Zoboki Gábort, mert a szomszédos épületet is ő tervezte, nem is azért, mert ő a legjobb építész Magyarországon, hanem mert benne láttuk meg azt a képességet és igényt, hogy az épülettel is kifejezze azt, amiről a Richter szerintünk szól: 

Zoboki Gáborban társra leltünk ebben, mert a saját területén ő is világszínvonalon alkot. Úgy érzem, hogy az épület is kiemel minket, és oda helyez, ahol a Richter egyébként is helyet foglal a magyar vállalatok között” – mondja Orbán Gábor, aki stílszerűen úgy fogalmaz, hogy a magyar recept globális hatást gyakorol. Úgy véli, ez fejezi ki a legjobban Zoboki Gábor és tehetséges alkotótársainak munkáját is, „hiszen a receptet ők írták ehhez az épülethez, a hatás pedig szerintem globális lesz”.

Paradigmaváltás

Az épületben sétálva egyébként először nem is jut eszünkbe, hogy valójában olyan vállalatról beszélünk, amelynek célja a gyógyítás, vagyis minden a betegekért történik. Ilyen szempontból sem mindegy, hogy az itt dolgozók az egészséget szem előtt tartó környezetben tevékenykednek-e, valamint hogy 

A talajszondák alkalmazása például jelentősen csökkenti az energiafogyasztást és a károsanyag-kibocsátást, hiszen ezek a föld hőenergiáját hasznosítják, biztosítva a téli fűtést és a nyári hűtést. A természetes szórt fény mellett az épületben energiatakarékos világítási rendszereket alkalmaztak.

A székház előtti park, a zöldtetők és vízfelületek javítják az épület mikroklímáját, és elősegítik a helyi biodiverzitás növelését. A tetőkertben összegyűjtik az esővizet és újrahasznosítják az épületben. A Richter Központ ezeknek köszönhetően nemcsak környezetbarát, hanem hosszú távon is gazdaságosan üzemeltethető, és tükrözi a vállalat társadalmi felelősségvállalását is.

Zoboki Gábor úgy véli, hazánkban ritka, hogy egy vállalat ilyen ikonikus, az innovációt, a funkcionalitást és a minőséget is hangsúlyozó, mégis mértéktartó épület felépítésére vállalkozzon magyar tervezőgárdával.

Az épület a fejlődés motorja

Orbán Gábor szerint mindemellett az is fontos, hogy a hazai szellemi erő, tőke, tudás és kreativitás itthon hasznosuljon.

A Richter küldetéséhez ez szervesen hozzátartozik – persze mi általában kémiai, farmakológiai, orvosi, biológiai tudásra szoktunk gondolni, nem az építészmérnöki tudományokra. Amikor azonban azt látjuk, hogy van Magyarországon egy ilyen képesség, akkor szerintünk fontos, hogy azt itthon is hasznosítsuk. Ez hatással van mindannyiunkra, a társadalmi-kulturális ökoszisztémára, Magyarország közös eredményeire.”

A Richter több mint százhúsz éves története során átélt jó néhány kataklizmát, világháborút, államosítást, s úgy tudta megőrizni a hagyományokat az elmúlt harminc évben is, hogy stabilan piacvezető maradt. Most pedig abban látják a vállalat jövőjét, hogy megmutatják a világnak: lehet fenntartható módon, mértéktartóan, ugyanakkor nagyon innovatívan

Ez jelenti számukra a paradigmaváltást, amelynek köszönhetően kinyílt egy ajtó a hosszú távú fejlődésünk előtt is. Ahogy Orbán Gábor fogalmaz: „Folyamatosan fejlődnünk kell, és úgy érzem, ezt a jövőben ez az épület is segíteni fogja.”