Simicska és a magyar média kapcsolata egészen 1994-ig nyúlik vissza, amikor a választási vereség után szédelgő Fidesz gazdasági igazgatójaként meghatározta az új irányt: a párt finanszírozását úgy kell megoldani, hogy az ne függjön külső erőforrásoktól. Ennek egyik lépése a Mahir megvásárlása volt. A Magyar Hirdető néven működő cég a köztéri reklámok elhelyezése mellett reklámtervezéssel és -kutatással, plakátok, prospektusok, egyéb propagandanyomtatványok, reklámfilmek kivitelezésével, valamint a hirdetéseknek a sajtó és a rádió, majd a televízió útján történő terjesztésével is foglalkozott, sőt, kiállítástervezés, -szervezés, kivitelezés, valamint bel- és külföldi lapok, tévé- és rádióadások sajtófigyelése is szerepelt a tevékenységi körében, azaz pont annak a célnak lehetett alárendelni, ami egy sikeres kampányhoz kell: a propagandának. A Mahirt végül a B-Reklám Reklámszervező és Média Kft. vette meg, a Fidesz direkt erre a célra létrehozott projektcége. Simicska 1994 júliusában még csak igazgatósági tag volt, később tulajdonrészt is vásárolt.

1998-ban a Fidesz megnyerte a választást, Simicska 1999-ben viszont lemondott APEH-elnökségéről, és egy évre teljesen eltűnt a közvélemény elől. Ekkor a Mahir egymilliárd forintért megvette a Magyar Nemzetet, amit összeolvasztottak a szintén a Mahirhoz tartozó Napi Magyarországgal, és egyfajta „új” Magyar Nemzetet hívtak életre. A sajtó fontossága a 2002-es, elvesztett választások után került ismét terítékre.

Erre a nyomtatott sajtó is alkalmas, sőt, de ez csak egy ága a médiának, így 2003-ban elindult a Hír Televízió, aminek első vezérigazgatója Borókai Gábor volt kormányszóvivő volt. A Hír TV Zrt. alaptőkéjét 2003 februárjában, három új tulajdonos bevonásával 20 millióról 376 millióra emelték, 2004 márciusában Töröcskei István, a Pro-Aurum Vagyonkezelő Rt.-vel és az Inforg Rt.-vel szerzett 100 százalékos tulajdonrészt a cégben.

A rádióba 2007. március 15-én tette be a lábát Simicska Lajos cégbirodalma: a Hír TV és a Magyar Nemzet közösen hozta létre a Lánchíd rádiót, ami aztán 2011-ben és 2013-ban is sikeresen pályázott  frekvenciákra, és az ország nagy részén fogható volt. Simicska igazi országos rádiója 2009-ben indult Class FM néven, a Danubius rádiótól elvett frekvencián, igaz, a cég tulajdonosa a Simicska bizalmasához és üzlettársához, Nyerges Zsolthoz köthető Advenio Zrt. volt. A cég legnagyobb részvényese Simicska Lajos volt, az Advenio pedig annak az Infocenter nevű cégnek a része, ami a Lánchíd rádiót működtette, és a Heti Válasz kiadója is volt.

Az Infocenter egyébként 2010-ben nagyon szeretett volna egy országos kereskedelmi tévét is megszerezni a Fidesznek, de nem a TV2-t, hanem az RTL-t, amihez az RTL igazgatóságának egykori tagja, Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter és az akkori igazgatóságban éppen bent ülő Nyerges Zsolt asszisztált lelkesen, de persze a szálakat a háttérből továbbra is Simicska mozgatta. Az RTL azonban akkor nem lehetett a Fideszé, a törvények és a médiapiaci szabályozás értelmében ugyanis

Márpedig akkor az Infocenter portfóliójába tartozott a Heti Válasz 100 százalékos tulajdonrésze és az Advenión keresztül tulajdonosok voltak a Class FM-ben is.

Az Infocenteren keresztül más médiacégeket is meg akartak venni, 2009-ben előrehaladott tárgyalásokat folytattak a TV2 akkori tulajdonosával, a ProSiebenSat1-csoporttal, de az üzlet nem jött létre, mert a németek egyben akarták értékesíteni a közép-európai érdekeltségeiket, így a magyar adó mellett a román és a bolgár csatornákat is el akarták, amikre az Infocenternek nem volt semmi szüksége. Aztán 2011-ben az Infocenter – a bebukott RTL-deal után – ismét a TV2 felé fordult, de ebből az üzletből jó ideig úgy tűnt, hogy szintén nem lesz semmi. Aztán bizonyos szempontból lett, de erről majd kicsivel lentebb.

2011 elejére Simicska Lajoshoz vagy érdekköreihez, a köznyelven csak Smicska-birodalomhoz tartozott a Magyar Nemzet nyomtatott és online kiadása, a Heti Válasz nyomtatott változata és a Válasz.hu, övék volt a ClassFM és a Lánchíd rádió, a Mahir és a Hung Ister nevű televíziós műsorgyártó cég is, ide lehetett csapni a Demokrata hetilapot és Széles Gábor Magyar Hírlapját, valamint az Echo TV-t is. A médiabirodalom négy személy (Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Fonyó Károly és Liszkay Gábor) több szálon is összekapcsolódó, 15 vállalkozásából állt (míg 2009-ben még csak 8 céget lehetett hozzájuk kötni), amihez még ebben az évben hozzácsapták a napi 300 ezer példányban megjelenő Metropol című ingyenes újságot is. A Metropolt egy svéd cégtől vette meg a Megapolis Media Zrt., amit a vásárlás előtt két nappal jegyeztek be 81 millió forintos tőkével. A cég egyetlen részvényese a Mahir Cityposter Kft. ügyvezetője, Fonyó Károly, Simicska Lajos munkatársa volt.

Ez volt az az év, amikor a médiabirodalom igazán elkezdte termelni a pénzt. A Kreatív 2012 nyarán szedte össze az előző év adatait, és arra jutottak, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) honlapján szereplő taggyűlési határozatok alapján a cégekből a tulajdonosok ilyen mértékű nyereséget vettek ki:

• Simicska Lajos: 1,27 milliárd forint;
• Nyerges Zsolt:  543 millió;
• Fonyó Károly: 490 millió;
• Liszkay Gábor:  307 millió. 

Mindez annak volt köszönhető, hogy a médiapiacon már 2012-ben is az állam diktált, 11 milliárd forintnál is többet költöttek médiavásárlásra, aminek nagy része baráti cégekhez került, azaz Simicskáék érdekeltségébe. Akkor még Simicska Lajos és birodalma médiafelületei gőzerővel nyomták a kormánykommunikációt, és ugyan olyan mélységekbe soha nem süllyedtek le, mint 2018-ra az Origo vagy a többi propagandalap, de tárgyilagossággal senki nem vádolhatta őket. A hála a hirdetési pénzek Simicskáékhoz futtatása volt, a Kreatív gyűjtése alapján például így alakult az állami reklámköltés a főbb területeken 2012 első negyedévében:

• Közterület: 69% Publimont (Simicska Lajos és Nyerges Zsolt), 11% Euro-AWK (Fonyó Károly).
• Rádió: 59% Class FM (Nyerges Zsolt), 19% Music FM (Nyerges Zsolt).
• Print: 44% Metropol (Fonyó Károly), 17% Magyar Nemzet (Liszkay Gábor, Simicska Lajos), 5% Heti Válasz (Nyerges Zsolt, Liszkay Gábor), 5% Magyar Hírlap (Széles Gábor).

A cégbirodalom egyre jobban termelt, a bevételei fokozatosan nőttek, és ez már sok volt a Fidesznek is. Mármint az, hogy a Simicska-birodalom nyilvánvalóan folyatott vissza pénzeket a pártkasszába, de a súlyosabb összegek náluk ragadtak meg, így 2014-ben belengették az állam ekkorra már 40 milliárd forintot elérő reklámköltését központilag irányító Nemzeti Kommunikációs Ügynökség létrehozását. (Ez egyébként csak egy olyan gazdasági jellegű döntés volt, ami a Fidesz-közeli oligarchákat negatívan érintette.) Csak emlékeztetőül: 2012-ben az állami 11 milliárd forintot költött ugyanerre.

Amikor az állam átverte a parlamenten a reklámtörvényt, azzal súlyos milliókat húzott ki Simicska zsebéből is, ráadásul a reklámköltések központosításával, a jól megszokott automatizmusok felrúgásával az addig is veszteséges és csak az állami pénzekkel életben tartott lapok, tévék és rádiók (kivéve a Class FM) kénytelenek voltak a piacról megélni, és ha az nem ment, akkor bizony a tulajdonosi körnek kellett zsebbe nyúlni. A választási győzelem után Orbán nagyon tudatosan kezdte leválasztani magát a Fidesz addigi legnagyobb oligarchájának számító Simicskáról, aki ebből annyit érzékelt, hogy megszűnt a közvetlen politikai befolyása.

Az egyre elmérgesedő harc 2014-ben odáig fajult, hogy Simicska birodalma egyre kormánykritikusabb hangot ütött meg, de egyelőre csak pár fideszes politikus és Fidesz-közeli vállalkozónak mentek neki. A Magyar Nemzet vezetése viszont már 2014 végén is jelezte, hogy egyes újságíróknak nem tetszik az új irányvonal, „lelkiismereti okokra", és az újságírói szabadságra hivatkozva nem akarnak a Fidesznek ártó ügyekről írni.

Aztán jött a reklámadó módosítása: a kormány csökkentette az RTL-t sújtó reklámadót, eltörölte a legfelső sávot, de bejelentette, hogy a többi médiacégnek egységesen a reklámbevételük 5 százalékát kell fizetnie. Ez a döntés a Simicska-médiabirodalom cégeinek fájt a legjobban, főleg, hogy a Hír TV, a Lánchíd rádió, a Magyar Nemzet és a Heti Válasz nem nagyon számíthatott állami reklámpénzekre. Simicska 2015 februárjában azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktornak csak a lojális média kell, a kritikai hangút és az ellenségest ezért ellehetetleníti. Ez a Simicska-birodalom szempontjából praktikusan annyit jelent, hogy a reklámadó miatt milliárdos nagyságrendű pénztől esnek el. Február 6-án pénteken aztán kiborult a bili, lelkiismereti okokra hivatkozva lemondott a Simicska-birodalom teljes vezetősége, azaz Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a Hír Televízió elnöke, Gajdics Ottó, a Lánchíd rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az MNO főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Televízió vezérigazgató-helyettese, Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.

A belső szakadást Orbán legecizésével és a munkatársai kirúgásával való fenyegetéssel reagálta le, és tulajdonképpen ettől a ponttól vált teljesen kegyvesztetté. Simicska megvette Liszkay Gábor Magyar Nemzetben és Hír TV-ben lévő tulajdonrészét, és fullba nyomta a kormányellenes cikkeket, aminek hatására a Magyar Nemzettől és a Hír TV-től távoztak azok, akik nem akartak azonosulni ezzel a hangvétellel. Az állami hirdetések drasztikusan visszaestek, a Mahirnak hirtelen nagyon sok ügye lett a hatóságokkal, a Class FM lejáró frekvenciaengedélyét nem hosszabbították meg, szóval  Simicska médiabirodalma körül egyre fogyott a levegő.

Volt még egy érdekes, leginkább kabaréba illő ügy is 2015 őszén. Amint Andy Vajna bejelentette, hogy megvásárolta a TV2-t, Simicska Lajos régi harcostársa, Fonyó Károly meg arról tájékoztatta a sajtót, hogy a Megapolis Media Zrt. két nappal korábban megvásárolta a TV2 Media Group Holdings Kft. 100 százalékos üzletrészét, így a tévé az övék. A hivatkozási alap egy opciós jog volt, amivel Fonyó cége évek óta bírt, és aminek értelmében csak nekik lehetett volna eladni a tévét, illetve amennyiben az eladósorba kerül, arról őket értesíteni kell. Ettől függetlenül a TV2 Vajnáékhoz került, és ugyan 2016 márciusában elindult egy bírósági per, aminek a vége lehet, az lesz, hogy Fonyó Károlyé lesz a második számú kereskedelmi tévé, de mivel az ügyletre a GVH-tól kezdve már mindenki rábólintott, illetve ismerve a magyar bíróságok ítélkezési gyakorlatát, erre elég kevés esély van.

Egy évvel a G-nap után, 2016 elején Simicska már tíz fronton háborúzott a kormánnyal, ami meglehetősen sok pénzébe került. Ami a médiarészét illeti a hajtépésnek:

• A főváros egyoldalúan felbontotta az egyébként rájuk nézve valóban rém előnytelen szerződését a Mahir Cityposter Kft-vel, és elbontatná 761 hirdetőoszlopát (amik a G-nap előtt nem zavarták őket).
• Az Országgyűlés tisztviselőinek megtiltották, hogy előfizessenek a Magyar Nemzetre.
• A Simicska-médiacégeknél elköltött állami pénzek 77 százalékkal csökkentek a 2014-es adatokhoz képest.
• A Hung-Ister műsorgyártó köztévével lejáró szerződéseit (Maradj talpon! című vetélkedő, Dal, Magyarország, szeretlek!) nem hosszabbították meg, csak a Szerencseszombat című műsor gyártása maradt meg neki, de ezzel 2019-ig nem tudnak mit kezdeni.

Az állóháborúvá meredt Simicska–Orbán egymásnak feszülés akkor mozdult el az origóról, amikor a kormányközeli (fura ezt leírni, mármint úgy, hogy Simicska nincs a körben) média befolyása 2017-re már olyan mértékű lett, hogy tulajdonképpen politikával és közélettel foglakozó napilapból csak három, a Magyar Nemzet, a Népszava és a Blikk maradt papíron független. A Blikk és a Népszava szerkesztőségét már megkörnyékezték a NER-lovagok, szóval csupán a Nemzetet lehetett függetlennek tekinteni, ami annak fényében különösen agyrémnek számít, ahol a Magyar Nemzet 2012-ben tartott. Simicska a médiabirodalmát az utóbbi két évben egyértelműen arra használta, hogy minél több kormányközeli vállalkozó és kormánytag stiklijeit felfedje, a lakájmédia és a kormány értelmezésében a Jobbik szekerét tolva. Az kétségtelen, hogy a Jobbik sokat profitált Simicska Lajosból, de az elnökük lemondott, a vidéken addig erős párt meggyengült, szóval Simicska nem bizonyult annak az esőcsinálónak, aminek lefestették.

Az egykori kormányközeli oligarcha a választások után két nappal döntött úgy, hogy az egyébként valóban veszteséges Magyar Nemzetet és Heti Választ bezárja, és lekapcsolja a Lánchíd rádiót is. Nem sokat várt, és többé gazdasági érdekei már nem nagyon fűzik hazai médiához a Hír TV-n kívül, aminél tízszázalékos leépítés és költségcsökkentés várható. A Mahir is marad, de a Hung Ister műsorgyártót 2019 után, amikor már egy szerződése sem lesz, valószínű, hogy be fogja zárni. És onnantól már tényleg értelmetlen lesz Simicska-médiázni.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)