A TV2 és Dirk Gerkens útjai szerdán váltak el egymástól hivatalosan: a tévé a napok óta keringő pletykát megerősítve bejelentette, hogy az egykori RTL-főnök nem egészen három év után távozik a vezérigazgatói posztról.

A médiacsoport által az MTI-hez szerdán eljuttatott közlemény szerint a társaság operatív vezetését Vaszily Miklós, az igazgatóság elnöke veszi át, aki a csoport stratégiai irányítása mellett ideiglenesen a vezérigazgatói feladatkört is ellátja.

"Az elmúlt években felépített stratégiának köszönhetően valódi verseny alakult ki a kereskedelmi televíziók között. A mi dolgunk most az, hogy folytassuk a Dirk Gerkens és csapata által megkezdett munkát, és tovább dolgozzunk a nézők bizalmáért" – idézik a közleményben a TV2-csoport elnökét. Vaszily Miklós hangsúlyozta: a médiacsoportnál a következő hetekben és hónapokban folytatódnak az átalakítások, amelyek célja az eredményes működés és a fenntartható növekedés háttérfeltételeinek megteremtése, illetve a csoport vezető pozíciójának megszilárdítása, amihez "a 2018-as gazdasági év biztató alapokat teremt".

A döntés nemcsak azért nem volt váratlan, mert erről beszélt az egész szakma január óta, hanem azért is, mert üzleti szempontból jól döntött a tévé igazgatótanácsa. A TV2 egyelőre nem lépett be önként és dalolva a KESMA nevű jobboldal médiaalapítványba, de az ott elkezdett racionalizálási folyamatok (pl. a két hírtévéből az egyik megszüntetése) a TV2-nél is lezajlanak. Vaszily Miklóst nem azért nevezték ki a TV2 igazgatótanácsának elnökévé, hogy üljön csendben, hanem azért, hogy tegye rendbe a pénzügyeket.

Dirk Gerkens húsz évig volt a magyar média világának meghatározó szereplője. Mivel nagyon valószínű, hogy ez a pályafutás ezen a ponton lezárult, visszatekintettünk a meghatározó állomásaira.

A búcsú valódi időpontja

Bárhonnan is nézzük, annál kínosabb egy vezérigazgatóval nem nagyon történhet, hogy azt mondják neki, hogy hétfőtől csak akkor vehet céges számlára vizes zsömlét, ha a cég elnöke ellenjegyzi a 46 forintos költést.

Nem egy gyomros, izomból, férfiasan, hanem egy olyan legyintés, amit a pofátlan kamasz kap amikor kétezret kért estére, de az orrod előtt veszi ki a tárcádból a húszezrest. Dirk Gerkens magyarországi tévés karrierjének abban a pillanatban lett vége, amikor 2019. január 24-én a TV2 Média Csoport Zrt. közgyűlésén kicsavarták a kezéből a vastagon fogó ceruzát. Ami egy nagyon erős üzenet volt:

Megtarthatod a címet, továbbra is tagja vagy az igazgatótanácsnak, csak éppen a bugyellárisba nem nyúlkálhatsz többé. A döntés már valószínűleg megszületett jó régen, csak éppen Andy Vajna, aki papíron ugye az egész TV2 tulajdonosa volt, információink szerint foggal-körömmel ragaszkodott Gerkenshez, mert róla legalább konkrétan tudta, hogy konyít a tévézéshez. Abban, hogy ma még mindig az RTL Magyarország a piacvezető kereskedelmi tévé, Dirk Gerkensnek vitathatatlan érdemei vannak. Másrészt viszont tény, hogy az RTL-nél azért tudott olyan sikeres lenni, amilyen a TV2-nél aztán nem, mert a stáb, ami ott a keze alatt dolgozott, ezt lehetővé tette. A TV2-nél nem voltak olyan kaliberű emberei, akikkel visszavághatott volna, de ezt legbelül ő is tudta.

A közgyűlés januári határozata éppen ezért nem volt különösebben váratlan, és bár a 2017 vége óta egyre erősödő "Gerkens mindjárt menni fog" narratívát ő is és a TV2 is vehemensen cáfolta, a NER-akolból ezzel párhuzamosan folyamatosan szivárogtattak infókat arról, hogy csak idő kérdése az egész.

Mészáros embere átnézte a könyveket, tudod, az a faszi, aki előtte gazdasági bűncselekményekben nyomozott, és kis híján elájult

– ez makacsul vissza-visszatérő motívuma volt minden olyan pletykának, ami Gerkens megbillent trónjáról szólt.

Úgy ment át a tévén a pénz, mint a hasmenés, soha nem láttad viszont többé, de sajnos nyomot csak nagyon vékonyat hagyott

– jellemezte egy TV2-s dolgozó azt a folyamatot, ami a Gerkens-korszakban megszokottá vált: az őszi és a tavaszi műsorstruktúrának is úgy állnak neki, hogy van egy rakás (papíron) nagyon drágán gyártott műsoruk, amiket nagy vehemenciával bejelentenek, nagy kampánnyal megtámogatnak, aztán amikor a nézettségük 80 százalékban pocsék, a TV2 vagy megsértődik a negatív kritikák miatt, vagy csak a kollektív vállát vonogatja, van ilyen, megpróbáltunk, nem jött be, sebaj, majd legközelebb.

AZ RTL KLUBNÁL (1997 - 2015)

Gerkens karrierje egyidős az RTL Klub történetével. A luxemburgi RTL Group a magyarországi földfelszíni kereskedelmi tévés sugárzás elindításakor, 1997 október 7-én jelentkezett magyar csatornával, ami akkor a harmadik ilyen próbálkozásuk volt Kelet-Európában (az első kettő eléggé döcögött). Mint minden, akkoriban "nyugatról" ide igyekvő cég, ők sem bíztak maradéktalanul a helyi tehetségekben, így tapasztalt tévés szakemberekre bízták a tévé beindítását, akiknek elméletileg az lett volna a dolguk, hogy kineveljék a helyetteseiket, és egy idő után teljesen elengedjék a gyerek kezét. 1997-ben az RTL vezérigazgatója egy Jean-Charles de Keyser nevű francia férfi volt, aki egy Dirk Gerkens nevű személyi titkárral/asszisztenssel érkezett Magyarországra.

Ahogy de Keyser egyre kevesebbet tartózkodott Budapesten, a valódi döntésekért nem a vezérigazgató-helyetteseket, hanem Gerkens kereste mindenki, és egyfajta konszenzussal vagy közfelkiáltással őt tekintették a főnöknek. A hivatalos kinevezésére 2001-ben került sor. Gerkens világfi, 1968-ban született Belgiumban, német és spanyol egyetemekre járt, első médiás munkahelye pedig az RTL anyagcége, a Bertelsman spanyol divíziójánál volt, ahol a spanyol könyvklub vezérigazgató-helyettese volt. 1995-ben került át az RTL Grouphoz, majd 1997-től a magyar részleghez, amit 2001 és 2015 tavasza között, 14 éven át vezetett.

Gerkens belga származása a pletykák szerint egy olyan kapcsolatot is eredményezett, ami végigkísérte a pályafutását, és a mai napig is él: a belga családban élő Rákosi Tamás, az IKO műsorgyártó cég tulajdonosa rengeteget üzletelt az országban, és így ismerkedett meg Gerkensszel, jóval azelőtt, hogy az RTL-hez került volna. Rákosi 2002-ben alapította meg IKO Műsorgyártó Kft-t, ami hamarosan az RTL kizárólagos partnere lett – Gerkens ugye 2001 óta volt vezérigazgató – és maradt is 2015-ig, barátja eltávolításáig. Rákosi ezután a céget átvitte a TV2-höz, ahol Gerkens vezérigazgatói kinevezése után kizárólagos gyártócéggé avanzsált.

Az RTL-ben Gerkens a stabil műsorgyártó cég leigazolása mellett (az IKO első produkciója a Való Világ volt) felépített egy olyan belső rendszert, amiben jó szakemberek, vagy annak tartott tévések és – pár esetben legalábbis – kreatív, de tévés tapasztalattal nem rendelkező emberek (pl. Árpa Attila) dolgoztak a keze alá. Egy igazán nagy húzása volt, egy angol üzletember, Steve Varcoe kinevezése kereskedelmi igazgatónak, aki kilenc éven át dolgozott az RTL-nél, és komoly szerepe volt abban, hogy a tévé minden szempontból piacvezetővé vált. Utána átment a TV2-höz, de korábbi sikereit nem tudta meggismételni. John Ondreasz lett az üzletfejlesztési igazgató, Róbert Ákos a vezérigazgató-helyettes, Kolosi Péter a programigazgató, Kotroczó Róbert a hírigazgató, Németh Marika pedig a piackutatási igazgató. Kolosi Péter ma a cég vezérigazgató-helyettese és egyben programigazgatója, Kotroczó Róbert pedig ma is hírigazgató ugyanott. 

Az ország bekábelezése és a kábeltévés szolgáltatások beindulása persze megnyitott mindenféle kapukat: akinek volt kábeltévéje, annak máris volt HBO-ja is, hiszen már 1991-től elő lehetett fizetni a mozicsatornára, szóval azt nem lehetett mondani, hogy a kereskedelmi tévék indulásakor a magyar néző mindenre rácsodálkozott. A saját gyártású műsorok viszont pont arra kellettek a két nagy kertévének, hogy identitást építsenek és a nézőket odaszoktassák valamelyik csatornára. A külföldi műsorok átültetéséhez és a saját tartalmak előállításához úgy kellettek a kreatív agyak, mint a kenyér, és az RTL, ahogy azt az elmúlt 22 év igazolta, jobban sáfárkodott az emberanyagával. Róbert Ákos Gerkens helyetteseként tulajdonképpen felépítette azt az RTL-t, amit ma is ismerünk, ő volt, aki a céghez vitte a tehetséges szakembereket, vagy gondozta a már meglévő tehetségeket. Herman Péter, Schiwert-Takács László, Rubin Kristóf, Rényi Zsuzsa, Nyári Gábor, Kónya Gergő, Varga Rita, Bagi Márta, Fórizs Tibor vagy Selmeczi Viktória mind Gerkens alatt, de Róbert Ákosnak köszönhetően került a tévéhez, ahogy nála lett Kolosi Péterből is Fókusz szerkesztőből programigazgató. Gerkens későbbi utódja, Vidus Gabriella is már 2000-től az RTL-nél dogozott. 

Azt persze sokat vitatják, és fogják is még, hogy az RTL sikereiben mennyi volt Gerkens valós szerepe és mennyi a stábé. Sose volt jó emberismerő, mondják róla, de hallgatott azokra, akiknek a tehetségét és képességeit elismerte. Ha szimplán csak annyit tulajdonítunk neki, hogy jó érzékkel hagyta, hogy Róbert Ákos alatt felépüljön a tévé váza, és akkor sem pánikolt, amikor a TV2-nek sokkal jobban ment a szekere, máris elvitathatatlan érdemeket szerzett a magyar kereskedelmi televíziózás megformálásában. Vagy, ahogy azt sokan tartják, megbocsáthatatlanok a bűnei is: a Győzike Show, a Mónika Show, a Balázs Show, a Való Világ, a Benkő/Alekosz/Djoni feleséget, keres, a Kísértés, és még sorolhatnánk azokat a produktumokat, melyeket az RTL szabadított ránk és amiket a kritikusok és magukat kultúrembernek tartó nézők bottal sem piszkálnának – persze a nézettség mindig igazolta, hogy ezekre a műsorokra valós, forintosítható igény van.

Gerkens vezetéséve az RTL Klub szépen haladt előre, kialakult az arculata, megszülettek az ikonikus műsorai, és amikor a Való Világ 1 után két héttel, 2003 elején elindították a Való Világ 2-t, majd a nézettség kedvéért olyan dolgokat is bevállaltak, amiket addig nem, elindult egy olyan verseny, amiben a TV2 csak nagyon ritkán tudott felzárkózni az RTL mellé. És ezt Gerkens maradéktalanul ki is élvezte. 2003 és 2015 között nehéz olyan interjút találni vele, amiben nem szúrt volna oda a konkurenciának. Tehette, hiszen az RTL biztos lábakon állt, nem fenyegette tulajdonosváltás, a vezetőség tagjai betonbiztosan ültek a helyükön, lehetett dolgozni bátran.

Sok jogos kritikával illették az RTL-t a Gerkens-érában, ezek közül a legindokoltabbak a hírszerkesztés gyakorlatára vonatkoztak. Azt feltételezni egy tévé vezérigazgatójáról, hogy olyan szintű mikromenedzselésbe fogott, amibe belefér a hírszerkesztőség napi szintű nógatása és a konkrét szerkesztésbe való belenyúlás, dőreség lenne, de főnökként a fő csapásirányok meghatározásában igenis részt kellett, hogy vegyen. Ez azért lényeges, mert a Gerkens távozása előtti és utáni események egyik értelmezésében a politikai szál és azon belül a Híradó tartalmi összetétele kulcsszerepet játszik. A kereskedelmi tévék 1997-es frekvenciapályázatában garanciát kellett vállalni a napi hírműsorok gyártására, azaz Híradó nélkül nem lett volna RTL Klub, ahogy Tények nélkül TV2 sem. Arra viszont senki nem kötelezte egyik kertévét sem, hogy a hírműsorokban belemásszanak olyan kérdésekbe, ügyekbe, melyekbe normális esetben bele kellene. Arra a kérdésre, hogy mennyire volt átpolitizált az RTL Híradó 2004-ben vagy 2006-ban, de akár 2010-ben is, ma már csak az alkotók tudnak válaszolni (már ha). Arra viszont nagyon sokan emlékeznek, amikor a reklámadó 2013-as belengetése, majd 2014-es bevezetése után az RTL Híradó vezető híre már nem a magát kutyának képzelő tehénke, hanem Mészáros Lőrinc semmiből jött milliárdjai lettek 2014 nyarán.

Az RTL nagyon nem örült annak a reklámtörvény-tervezetnek, amit lényegében rájuk szabtak, hiszen első változatában a Lex RTL néven elhíresült törvény értelmében minden, 20 milliárd forint feletti árbevételű médiavállalatnak az adóalap 40 százalékát kellett befizetnie a központi költségvetésbe. Hogy, hogy nem, egy ilyen vállalat volt Magyarországon, az RTL Magyarország. És berágtak. Ekkorra Gerkens már korántsem volt az a vidám vezérigazgató, mint az elmúlt években, amikor sorozatban nyerte a legbefolyásosabb médiaszemélyiségnek járó díjakat. Megfenyegették, jelentette ki, így elköltöztette a családját, beköltözött egy szállodába és mindenhová testőrökkel járt. Több forrásunk szerint is valós fenyegetésről volt szó, a Fenyő-gyilkosság országában Gerkens pedig inkább nem kockáztatott. A kormánymédia is igyekezett lejáratni: pont azt tették vele, amit később az ő irányítása alatt a Tények oly sok ellenzéki politikussal, azaz hazudtak róla egy ótvaros nagyot. Gerkens a Libération francia lapnak adott interjúban küldte el a kormányt melegebb éghajlatra azért, mert a sávosan kiszabott reklámadó 65 százalékát az RTL-lel fizetteti be, miközben a tévé a teljes reklámtorta mindössze 15 százalékából részesül.

Ezzel egyértelműen a TV2-t támogatták

– jelentette ki, és arra is utalt hogy a távlati cél az lehet, hogy a RTL tulajdonosaiból kikényszerítsék a tévé eladását.

A Híradóról Gerkens 2014-ben az állította, hogy nem azért lett politikusabb, mert így akartak visszavágni a reklámtörvényért, hanem azért, mer az RTL II-n kipróbált, nem bulvárra épülő hírműsor működött: "Jól ment, így visszatértünk egy politikai aktualitásokat feldolgozó változathoz a fő csatornánkon is." A reklámadó miatt nemcsak ő, hanem Andreas Rudas, a cégcsoport kelet- és délkelet-európai tevékenységéért felelős vezetője is tiltakozott több helyen, egy ideig Európa attól volt hangos, hogy Orbán meg akarja fojtani az RTL-t. A reklámadót ettől még megszavazták, a Híradó pedig ott ütötte a NER-t, ahol tudta. Erről később Gerkens azt mondta, hogy semmi beleszólása nem volt, a hírigazgatóság Luxemburgból kapta az ukázt, nem ő akart ilyen hírműsort csinálni, amire a Kotroczó Róbert az válaszolta, hogy szerencsére neki még megvannak azok az emailváltások, melyekben a vezérigazgató konkrét témákat javasolt a hírszerkesztőségnek.

Hogy miért, arra két magyarázat is van. Az egyik szerint a Fidesz nem örült az állandóan őket szívató Híradónak, és amikor az RTL Luxemburgból jelezte, hogy nosza, beszéljünk a reklámtörvényről, kaptak az ajánlaton. Hogy Lázár János és az RTL Group illetékesei pontosan miről állapodtak meg, sose tudjuk meg, mindenesetre a reklámadó mértékét csökkentették, Gerkenst pedig menesztették. Utóbbi, ha tényleg a kormánypárt nyomására történt, egyrészt ijesztő, másrészt színtiszta maffiamódszer.

Van egy másik narratíva is, ami viszont nem zárja ki az előbbit: információink szerint egy belső vizsgálat komoly pénzügyi anomáliákat (visszásságokat?) talált a cégnél, pontosabban Dirk Gerkens nevével összefüggően. Az RTL még ekkor is ragaszkodott a "rendes felmondással távozott" meséhez, de Gerkens berágott, és perelt a véleménye szerinti jogtalan elbocsátás miatt: elmaradt munkabérére és egyéb járandóságaira tartott igényt úgy egymillió euró, azaz 300 millió forint (meg az apró) értékben. (Az RTL ezek után változtatta rendkívüli felmondássá a kettőjük közötti megállapodást.) Gerkens többek között azt kérte a bíróságtól, hogy mondja ki: az RTL Magyarország jogtalanul mondta fel a határozott idő lejárta előtt munkaszerződését, illetve azt is, hogy előző munkaadója azért diszkriminálta, mert külföldi állampolgár. Az RTL ellenkeresettel élt. Információink szerint többek között azzal vádolták Gerkenst, hogy a feleségét céges költségen szállíttatta, olyan éttermi számlákat számolt el, amikhez nem volt joga, és további gazdasági jellegű szabálytalanságokat követett el, például a Való Világ produkciós programköltségeivel élt vissza.

Nem járt jól a perrel: a bíróság döntése értelmében 170 millió forint körüli összeget kell leperkálnia az RTL Magyarország bankszámlájára, ha az ítélet jogerőre emelkedik. Mindezt azért, mert az ő vádpontjait mind semmisnek nyilvánították, míg a RTL ellenkeresetéből helyt adtak a felesége éttermi számlája (félmilliós tétel), az 5,5 milliós telefonszámla (két hónap alatt!), a VV stúdióbérleti díjának túlszámláztatása és hasonló visszaélések miatt keletkezett károk megtérítésére vonatkozó kérelemnek. 

A TV2-NÉL (2016 - 2019)

Aztán 2015 végén Gerkens újra előkerült – így utólag belegondolva, az egyetlen olyan hazai tévénél, ami számára szóba jöhetett. Annál a TV2-nél, ahol Andy Vajna lett a tulajdonos egy rém kínos, és minden elemében azért a mai napig nem igazán tisztázott, bohózatszerű üzletkötés végén. Gerkens minden interjúban azt állította, hogy nem csinál személyes ügyet a dologból, és semmiféle tüske nincs benne. Szó sincs bosszúról, ugyan már, profik vagyunk, ez üzlet, ilyesmiket sugallt folyamatosan, miközben mindenki, beleértve őt magát is, pontosan tudta, hogy erről van szó. Az, hogy miért került egyáltalán képbe, megint csak két verzióban kering, Gerkens szerint Vajna kereste meg, iparági források meg esküsznek rá, hogy ő jelentkezett be a filmbiztosnál. A kétségtelen, hogy a józan paraszti ész mellette szólt, mert ha egyszer az RTL-nél össze tudta rakni a nyerő csapatot, miért ne sikerülne a TV2-nél?

Amikor 2016 januárjában átvette a tévé irányítását, a nézettségi verseny elég siralmasan festett a TV2-re nézve. A csatornacsoportok versenyében az egész napos közönségarányt tekintve az RTL Klub 27-28 százalékon állt, a TV2 14-en. Igaz, akkor az RTL-nek hét, a TV2-nek három kábelcsatornája volt. A főműsoridős különbség még nagyobb volt, 33-35% vs. 13-15%. Andy Vajna tulajdonosként, és a tévét illetően abszolút laikusként kijelentette, hogy két éven belül verik az RTL-t, amire Gerkens csak mosolygott, és nem mondott semmit. Most, a kirúgásakor az egész napos közönségarány 24% vs. 23% a TV2 javára, a főműsoridőt tekintve pedig csak két százalék a lemaradásuk.

Már eleve a megvásárlása sem olyan volt, mint amikor a Sony megvette a Viasatot, Vajna nem a saját pénzét kockáztatta az üzletben, hanem az adófizetőkét. Részben az (alapvetően külkereskedelmet támogató) Eximbanktól kapott hitelből, részben egy másik pénzintézettől kapott pénzből vásárolt be, amivel persze papíron semmi baj nincs, ha a bank látott benne fantáziát, hát miért ne, rongyos 19 milliárd forinton csak nem vesznek össze. Vajna két évvel később kiváltotta az eximbankos hitelt, amihez attól az MKB-tól kapott hitelt, aminek 49 százalékban a világ messze legügyesebb gázszerelője, Mészáros Lőrinc a tulajdonosa, 32 százalékban meg az a Szíjj László, akivel Orbán Viktor szokott focimeccsre repülni.

Gerkens a TV2-nél ugyanazt akarta csinálni, mint az RTL Klubnál. Felépíteni egy csapatot, stabil nézettséget hozó műsorokkal erősíteni a brandet, és megerősíteni a kábelportfóliót. A sorrend azonban borult, a kábeles építkezés került az első helyre, amit már 2015 novemberében kiemelt fontosságúnak tartott.

Jelenleg három kábeltévénk van, az RTL-nek hét. A mi tévéink közül a SuperTV2-t jól pozicionálták, de sem a Fem3, sem a Pro4 nem áll jól ezen a téren. A néző sem tudja, hogy milyen tévékről van szó, ezen sürgősen változtatni kell. (...) Utána már csak el kell hozni a nézőket az RTL-től, és én pontosan tudom, hol vannak a nézők.

Az utolsó megjegyzés csak erősítette a Gerkens köré felépített misztikumot, hogy ő az esőcsináló, Az Ember, Aki Tudja, Mitől Jó az RTL. Akkor viszont ez édeskevésnek bizonyul, ha a világ összes pénzéből sem sikerül elhozni a sikerkovácsokat az RTL-től, és a tévé programigazgatójának azt a Fischer Gábort nevezi ki, akit ő maga rúgott ki az RTL-től pár éve.

A csapatépítés egy eleme viszont azonnal a helyére került, mégpedig a gyártás - az a része a tévézésnek, ahol a legtöbb pénz mozog, ahol a bizalom minden szempontból létfontosságú. A TV2 – minden bizonnyal Gerkens közbenjárásával – exkluzív szerződést kötött azzal az IKO Productions műsorgyártó céggel, amely korábban éveken át az RTL sikerműsorait állította elő. Ahhoz, hogy az IKO házon belülre kerülhessen, a TV2-csoport saját gyártású műsorait készítő cégeket (Paprika, Show & Game) ki kellett hajítani, de ez senkit nem érdekelt az érintetteken kívül. Gerkens alatt az IKO-n kívül más nemigen gyárthatott a tévének, de ha mégis, mint a Korhatáros szerelem esetében, az IKO neve társgyártóként úgy is felkerült a stáblistára, hogy egy gallyat keresztbe nem tettek a sorozatban.

Gerkens első évében a kábelportfólió tízcsatornás lett, köztük az az Izaura TV, amit mindenki körberöhögött a szakmában (mint ahogy mostanában a vadiúj Jocky TV-t), pedig messze a legjobb befektetésük volt, semmi pénzből építették, és a közönségaránya a 3 százalék felé közelít. A 11 csatornás birodalom azonban 11 szájat is jelent, amit folyamatosan etetni kell tartalommal. Hogy Gerkensnek mennyi beleszólása volt abba, hogy a kábeladókra vásárolt tartalmak esetében a piaci ár bőven többszörösét is kifizették, nem tudni, de ha csak abból indulunk ki, amit a sportjogok terén csinált - márpedig a súlyos milliárdokba kerülő Spíler TV-s kaland az színtisztán az ő biznisze volt az első szögtől az utolsóig - akkor a szakmaiság nem nagyon érdekelte. Ő nyerni akart, mindenáron. Nem azért, hogy a TV2-nek jó legyen, nem azért, hogy minél több nézőhöz eljussanak a NER üzenetei, hanem azért, hogy beinthessen az RTL Klubnak, ahol saját értelmezése szerint csúnyán elbántak vele.

Egyszerűen képtelenség másként értelmezni azt, hogy a kinevezése után egy hónappal vezérigazgatóként tudomásul vette, hogy a tévéje egyetlen kimutatható nézettséget produkáló műsora (a Tények) és egyben az egész hírszerkesztőség élére egy dilettánst nevezzenek ki. Kökény-Szalai Vivienre bízni a hírigazgatóságot olyan, mintha az RTL Kotroczó Róbertet Alekoszra cserélte volna. 2015 végén egy interjúban még ezt mondta az Indexnek:

Ha nagyon muszáj, bele fogok folyni a hírszerkesztőség munkájába, de ha azt látom, hogy akinek ez a dolga, jól végzi a munkáját, - márpedig abból, amit látok, így van - hagyom dolgozni. Azt akarom, hogy olyan hírigazgatóm legyen, aki közvetlen kapcsolatban áll az ország döntéshozóival, aki első kézből tud információhoz jutni. Ha kikéri a véleményem, természetesen rendelkezésére állok. A Tények feladata, hogy ismét piacvezető hírműsor legyen, és hozza a számokat, ahogy a többi műsor is. Az energiámat a szórakoztató műsorokra, a főműsoridős programokra, a kábelportfólióra, a salesre és az online jelenlétünk erősítésére kívánom szánni.

Mégis tudomásul vetették vele, hogy a hírszerkesztőség állam az államban, semmi köze hozzá, majd a fejére ültették gazdasági igazgatónak Halkó Gabriellát a Habony-vonalról. Ezt korábban soha nem fogadta volna el, de mivel látta a kábeloperátoroktól beszedett és a reklámbevételekből érkező hatalmas összegeket, tudta, hogy ha ezt most jól csinálja, tényleg visszavághat előző munkahelyének. Arra is bazírozhatott, hogy amikor 2015-ben eljött az RTL-től, a fejlesztés alatt álló műsorok egy részéről elég jó információval bírt. Tudta, hogy az RTL heti sorozatokban gondolkodik (2015 novemberében mutatták be a Válótársakat), a TV2 főnökeként mégis nemet mondott A mi kis falunk című sorozatra (a gyártó több tévének is megmutatta a pilotot). Gerkens soha nem tagadta, hogy nem bízik a sorozatokban:

Azt nem hiszem, hogy a Divorce című holland sorozatra épített Válótársak nagy siker lesz majd az RTL-en, én annak idején nagyon elleneztem, hogy foglalkozzunk vele, rengeteg vitám volt a programigazgatósággal, mert nem láttam értelmét annak, hogy ennyi pénz elköltsünk egy drámai sorozatra. Ezt most is vallom, lehet, hogy lesznek nézői, de akkor is drága. Egy holland vagy német piacon belefér, hogy ennyit elköltsön egy tévé egy saját gyártású sorozatra, de a magyaron szerintem nem. Jobban bízok a napi sorozatokban, ott van az Édes élet, 6 százalékos közönségarányt hozott a SuperTV2-n. A gyártási költségéhez képest ez nagyszerű eredmény.

Az elgondolkodtató, hogy a jelenlegi két legnézettebb tartalom a magyar tévében egyaránt egy-egy sorozat (A mi kis falunk és Drága örökösök), a TV2 pedig a Korhatáros szerelem és a Bogaras szülők után még két sorozatot fejleszt aktívan. Gerkens az RTL-célpontok közül a Ninja Warriorra csapott le úgy, hogy lehetett sejtése, mennyit kínál érte a konkurencia. Ahogy fogalmazott, felült egy repülőre, elment Tokióba, ráígért az RTL ajánlatára és aláírta a szerződést. Bejött neki, a műsort szépen nézték. Mellényúlásból is akadt azért: a Star Academy formátumát a RTL-nél is nagyon szívesen látta volna, csak éppen ott volt egy olyan stáb körülötte, akik lebeszélték a nyilvánvaló bukásról. A TV2-nél a stáb nem szólt semmit, a műsort leforgatták egy rakás pénzből, majd olyat hasalt, mint semmi a csatorna történetében. Nem ez volt az egyetlen bukása. Ehhez az RTL-es évek alatt nem szokhatott hozzá, nem is viselte jól a dolgot, az interjúiban egyre ellenségesebb lett a sajtóval szemben is, mintha elhitte volna az a maszlagot, amit a Tényeken keresztül az országgal napi szinten megetet.

Az RTL-re továbbra is ellenségként tekintett, ezt a legfényesebben A Fal című vetélkedő ellopása, majd A Piramis címen műsorba küldése jelezte. Pontosan tudta, hogy az RTL-ben ez hogy fog lecsapódni, hiszen amikor a Sztárban sztár bemutatkozott, ő még a másik oldalon ült, az eredeti formátum elég dühös jogtulajdonosaként. Arra nem számíthatott a Fal-Piramis csörte esetében, hogy az RTL ismét szó nélkül hagyja a lopást, de azt nagyon jól tudta, hogy ebben a versenyben az a műsor fog nyeri, amit hamarabb tudnak rendszeresen a közönségnek megmutatni - hiába gyagyibb, prosztóbb, vásáribb, sőt, átgondolatlanabb is, mert annyi pénzt nyertek a műsorban, amennyit az előzetesen kiszámolt büdzsé nem bírt el.

A 2016-os nagy kábelboom és egy elvesztett per (az AMC esett nekik a Chilli TV miatt) után legközelebb 2018-ban bővült a kábelportfólió, mert 11 csatorna ide vagy oda, Gerkensnek csaknem sikerült befognia az RTL-t. Valahol érthetetlen, miért nem volt senki, aki szólt volna neki, hogy ez így nagyon költséges buli, a Spíler1-2 esetében például 7-7,5 milliárd forintról van szó. És a mérleg túloldalán a legritkábban egy százalék feletti közönségarány figyelt. Ez már a NER-nek is sok lehetett, mert az egy dolog, hogy az állami pénzen vett tévé hírműsora azt csinálja, amit mondanak neki, az meg egy másik, hogy a tévéből kisíbolni tervezett milliárdok helyett értéktelen csatornákat kaptak. Az anyacsatorna megtorpant, nem tudta átlépni a saját árnyékát, a csatornacsoport kreatív értelemben véve pedig elég mély gödörben ül. Gerkens rossz döntéseit nem volt és még most sincs aki ellensúlyozza, mert a TV2-ben nem olyan stábbal dolgozott, és nem is olyan hosszan, mint az RTL-nél.

A bukása így, 2019-ből visszatekintve elkerülhetetlen volt. Nem ő építette fel a várat, őt csak beköltöztették, majd szépen megmutatták neki az udvarnépet, tán még azt is elárulták, valóban kinek kell megfelelni, és mennyi pénzzel. Az első két évben Gerkens ezt a felállást el is fogadta, de minden jel arra mutat, hogy volt egy pont, amikortól már semmi nem érdekelte, csak az, hogy a nézettségi versenyben az RTL elé kerüljön, meglegyen a lelkének ez a megnyugvás, és egyáltalán nem érdekelte, hogy közben saját maga alatt vágja a fát. A TV2 a ő regnálása alatt nagyot lépett előre, ez tagadhatatlan, de ennek ára volt, és ha a hivatalosan elköltött pénzeket nem is mikromendzselte, de ha valami beleállt a földbe, azért neki kellett tartania a hátát.

Vaszily Miklós kinevezésével lehetett sejteni, hogy a sportjogos herdálásnak vége, a cégcsoport anyagi ügyeit racionalizálni fogják. Amikor az MTVA vezetője lett, a gyártásnak esett neki, bekérte a szerződéseket és ahol lehetett, csökkentett a költségeken. Ezt persze lehet úgy értelmezni, hogy a köztévéből több irányba kifolyó pénzeket szépen egy olyan mederbe terelte, ahol oda folynak majd ahova kell nekik. Gerkens és az IKO az RTL-es évek óta közösen dolgozott, azt pedig mindenki pontosan tudja, hogy a gyártás során lehet leginkább zsiványkodni a könyveléssel. És ugye a bíróság kimondta, hogy a Gerkens-korszak alatt legalább egy szerződésről bizonyítható volt a túlszámlázás - nem azért csak egyről, mert nincs másik, hanem azért, mert az RTL ezt az egyet csatolta bizonyítékként.   

Gerkenst ez már nem nagyon érdekli. A célját csak félig érte el, hiszen csoportszinten valóban legyűrte az RTL-t, viszont 2016 februárjában egy stábértekezleten még azt mondta, földbe kell döngölni őket. Attól azért nagyon messze volt, és most már soha nem is kerül többé lőtávolba.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)