Napozás a tetőn, svédasztal a platón,
Nyáron árnyékot vet a panel, a fölöttünk lakó
Miatt csöpög a plafon, a cirkusz egész estés,
Ha ropog a szotyi a talpad alatt, megérkeztél
(DSP: Lakótelep (km. Phat, Siska Finuccsi)

A Lechner Tudásközpont Útkeresés a 70-es évek lakásépítésében című tanulmánya megemlíti a pécsi panelbrigádot is, amely már 1957-ben, kisipari módszerekkel belevágott a könnyűbetonpanelek gyártásába, az egykori erőmű salakdombjának anyagát felhasználva. Az első 15 éves lakásépítési terv 1960-ban világossá tette, hogy az apró műhelyek kora lejárt: egymillió lakás volt a cél, ebből háromszázezernek Budapesten kellett felépülnie. Ezzel megpecsételődött a belváros historizáló épületeinek sorsa, minden forrást elvontak a meglévő lakások felújításától.

1962-re eldőlt, hogy a komplett gyártási technológiát megvásárolják, az első szovjet típusú házgyár pedig 55 éve, 1966 júniusában meg is nyitotta kapuit a Szentendrei út 101. alatt álló, 43. sz. Állami Építőipari Vállalat területén.

Az elsőn itt nincsenek elsők,
a másodikon senki sem ikon,
a harmadikon sincs olimpikon és
senki sem egyedi a negyediken
(Belga: LTP)

Gőzerővel beindult a munka a szerelőcsarnokban, folyamatos volt a túlórázás, hogy teljesüljön a terv, de a havi prémium sem volt ismeretlen. Ezután még hat házgyár létrehozását tűzték ki célul, amelyekben szovjet vagy keletnémet technológiát használtak, egyedül a Budapest II. vágott bele a panelgyártásba a dán Larsen-Nielsen-rendszerrel. Az első paneleknek még örült az ország, ami nem csoda, hiszen akkor nőttek ki a földből, amikor száz lakásigénylésből kettőt tudtak teljesíteni a fővárosban. Az átlagos kockalakás alapterülete 55 négyzetméter volt, a lakótelepeken volt folyóvíz, távfűtés és fürdőszoba – utóbbi igazi luxusnak számított, hiszen ilyet a hatvanas években csak minden ötödik lakásban lehetett találni.

Olyan ez, mint egy makettvilág
Lenn a pokol, fenn mennyország
Áldottak, akik csinálták
Értük zengjen az imádság
Panelban élni kiváltság
(Junkies: Panel)

A kezdeti lelkesedés gyorsan elmúlt, a Szentendrei úti házgyár azonnal megmutatta a szovjet gyártástechnológia korlátait, és elkezdődött a paneléletérzéssel napjainkig együtt járó morgás. Végül a magyar mérnököknek kellett közbelépniük, hogy élhetőbb lakások születhessenek a panelelemekből, de ez is kevés volt ahhoz, hogy feledtesse a kivitelezés legendás hiányosságait.

Harminc év alatt 788 ezer panellakás épült, a magyarok ötöde ma is naponta megtapasztalja, milyen az, ha alul, felül és oldalt is szomszédja van az embernek. Jöhetnek napkollektorok, ablakcserék, hőközpontok, színesbe borulhatnak a szürke kockaházak, a panel az panel marad.