Éjféli eső hull, ablaktörlő suhan a szélvédőn.

Ma reggel is beszáll hozzám egy gyerek. Érted, egy gyerek?! Egyik kezében táska, a másikban tornazsák. Köszön, az apja meg benyújt egy ötezrest az ablakon. Ezek már azt is tudják, hogy ennyi elég az iskoláig. De ha ez ennyire megy fejből, miért nem ő furikázza? Persze, utál dugóban araszolni. A gyerek meg mesél valamilyen királyról... Na, hogy az mekkora paraszt volt. Az anyját is megöletette. A kölykök meg ezekekről tanulnak. Gyilkosokról írnak dolgozatot. Hogy utáltam a matekot is... A verseket szeretem... A mondókák még mennek fejből. Meg az az anyás cucc, amit a kicsoda írt, a hogyishívják...

Indulj már, te csíra!... Ezek miatt nem jutunk sehová. A cégedet is így vezeted? Bocs... Néha kiszalad. Nincs bajom a csírával. Azt se tudom, kicsoda. Manapság mindenkit szeretni vagy utálni kell. Ezt tolják mindenhonnan. A múltkor láttam azon a tudományos csatornán, hogy az élet olyan tökéletes, hogy az csakis intelligens tervezés eredménye lehet. Szerinted van isten? Mindegy is. Felőlem lehet.

Kártya vagy kápé? Ide érintsd! Bocs, ha rád toltam, néha kiszalad... Ezt a dalt ismered? Tigris az éjszakában... Még hogy régen minden jobb volt... A régi szarokra ki emlékszik már. A holnapi számla is mai. Meg is vagyunk...