Albert Einstein minden bizonnyal sosem mondta azt, hogy ha a méhek eltűnnének a Föld felszínéről, akkor az embernek mindössze négy éve maradna a Földön – vagy valami ehhez hasonló –, ám ettől ez még erős kijelentés.

Még akkor is, ha a méhek eltűnnének, az nem jelentené automatikusan azt, hogy az emberiség kihal. A mondás legfeljebb így hangozna: ha a méhek eltűnnének a Föld felszínéről, nem lennének méhészek.

Ez így is kegyetlenül hangzik, különösen a méhészek céhére nézve, még akkor is, ha vannak más földi lények is, amelyek úgy élnek, jönnek-mennek, repülgetnek, hogy közben elvégzik a beporzást is. De tény, a méhek mintha direkt erre születnének. Egész életükben hajtanak, tekernek, gürcölnek, a szorgos szavunk mintha a méh szinonimája volna.

Miközben ez a jószág, amelyik a virágos réten boldogan repdes, majd visszatérve a kaptárba mézet készít, lényegében halára dolgozza magát. Nem mellesleg a méhészek és a mézkedvelők örömére. Vagyis a méh azért él, hogy dolgozhasson. Aztán elpusztul.

A nyári méh – amelyik rajong a repcéért, az akácért, és nagy kedvvel mozdul a napraforgóra – 4-6 hétig él. Az oroszlán vagy szűz jegyében született méhek szerencsésebbek, ezek fél – akár egy – éven át is a Föld nevű bolygón utazhatnak a Nap körüli pályán. A királynők több évig is, csak a méhek nem bánnak jól az idős uralkodókkal, a négyévesnél sokkal jobban kedvelik az egy-két éves példányt.

De visszatérve Einsteinhez – akinek alighanem annyi más mondást is tulajdonítunk, amit sosem mondott, hogy ezen azért maga is csodálkozna –,a méhek kipusztulása csupán annak volna bizonyítéka, hogy a természetben valami nagyon megváltozott. De olyannyira, hogy az emberiség – amelyen minden jóérzésű földönkívüli most alighanem tiszta szívéből kacag, feltéve, ha van szíve –, hogy elnevezte magát homo sapiens sapiensnek, vagyis bölcs embernek –, tényleg képes arra, hogy bárkit és bármit is kiirtson ezen a bolygón. Beleértve önmagát is.

Ám ha már a méhek a fő téma. A méhészek és az környezetvédők hiába hivatkoznak úgy ezekre a rovarokra, mint a munka hőseire, vagyis hogy példát vehetnénk rólunk, a virágporos legelők bajnokai sem lehetnek annyira büszkék önmagukra. A túlélésükért felelős herékkel ugyanis kegyetlenül leszámolnak.

A herék egyetlen életcélja az anyaméh megtermékenyítése. Semmi mást nem csinálnak, csak ezt. Vagyis azt... És ha sikerrel járnak, abba belehalnak. Merthogy a párzószervük kiszakad a testükből. Amúgy meg, nyár végén a méhek, a dolgozók elüldözik őket mindenhonnan. A heréket kiéheztetik és/vagy leszúrják. Vagyis ha már elnyílt minden virág, szárba szökkent minden termés, megkezdődik a nagy mészárlás.

Most nem érdemes megnyitni azt a vitát, hogy mindez hogyan nézne ki a homo sapiens sapiens esetében, mert akkor alighanem erre is szerveződne egy világmozgalom. Ám alighanem abban a pillanatban előkerülne valahonnan egy soha nem hallott vagy feljegyzett Albert Einstein-idézet, amely, nem tudni még, hogyan szólna, de valahogyan így kezdődne: Ha a férfiak eltűnnének a Föld felszínéről...