Apám vonzódott a mozihoz. Jókat nevetett Buster Keaton A generális című, 1926-ban készült burleszkjén, de értékelte az első színes filmeket is, mint például a Hófehérke és a hét törpe című Disney-rajzfilmet vagy az Elfújta a szél című romantikus film­eposzt. Mindenféle filmes újítás érdekelte. Tőle hallottam először az anamorfikus nyújtási technológiát használó CinemaScope eljárásról, aminek az volt a lényege, hogy a szélesvásznú filmet beletuszakolták az akkoriban legelterjedtebb 35 mm-es film 1,33:1-hez képarányú filmkockáiba, hogy aztán ezeket a képeket a vetítőgép megfelelő képarányúra nyújtsa. De nagy kedvvel mesélt a Technicolor eljárásról is, amely a három alapszínnel, illetve azok keverésével teremtett lehetőséget az első színesfilmek elkészítésére.

A későbbiekben is megmaradt mozirajongónak. Kedvenc férfi színésze a markáns arcú Charles Bronson volt, a színésznők közül kiváltképp Sophia Loren és Audrey Hepburn filmjeit nézte szívesen. Nagyra értékelte a jó filmmusicaleket, mint Liza Minnellivel a Kabarét vagy Barbra Streisanddal a Hello, Dollyt. A legjobb olasz filmnek Fellini Országútonját, míg a legjobb franciának A félelem bére című drámát tartotta. Mindig csodálattal beszélt az 1959-es Ben-Hur című film híres kocsiversenyéről. A tizenegy perces jelenetet állítólag több kamerával, két hónapig forgatták, de azt sem felejtette el kiemelni, hogy a film zenéjét a magyar származású Rózsa Miklós szerezte.

Bolondult a fotózásért. A Duflex fényképezőgép gyártása miatt ment a Műegyetemet követően a Gamma Finommechanikai és Optikai Művekbe dolgozni. (Dulovits Jenő 1943-ban szabadalmaztatta a fotótechnika történetében egyedülálló Duflexet, a világ első tükörreflexes, kisfilmes és beugrórekeszes tárgylencsével működő fényképezőgépét.) Apám pechjére pár hónappal a belépése után állították le a masina gyártását. Összesen 550 darab készült belőle, és egy jobb állapotú példányáért mostanság egymillió forintnál is többet kérnek.

Nem volt tizennégy esztendős, amikor már színes felvételeket készített. Szívesen kísérletezett színekkel és formákkal.

Imádta a különböző fotótechnikai eszközöket: a fényképezőgépeket, objektíveket, állványokat és vakukat, a filmelőhívás kellékeit. A legjobb családi felvételeket önkioldóval készítette. Ennek a módszernek az volt a legnagyobb előnye, hogy maga a fotográfus is szerepelhetett a képen, általában oldalt állva, kissé lihegve, miközben a többiek arcán kaján vigyor jelent meg. Az önkioldóval öt-tíz másodperces késleltetést lehetett beállítani a kioldógomb megnyomása és az exponálás között.

Azt tervezte, hogy nyugdíjas korában majd rendezgeti a fotókat, előveszi a régi negatívokat, és nagyítani fog. A készülékeket beszerezte, de használni őket már nem maradt ideje.

Most alighanem anyámmal egy égi laborban szorgoskodnak, és kis csipeszekkel egymás után rakják fel a kötélre szárítani a papírkópiákat.