Az amerikaiak is szeretik a karácsonyt, csak másképp, mint mi. Náluk ugyanis nem a karácsony, hanem a november végi hálaadás napja a család legnagyobb ünnepe. A karácsony jóval vidámabb, mint Európában, de azért a tengerentúlon is minden adott a szeretet ünnepéhez.

A karácsonyfa-állítás amerikai története nem nyúlik a messzi múltba. Az első fenyőt 1891-ben állították fel Washingtonban, a Fehér Ház előtt. Az első színes üveggömböket pedig német üvegfúvók készítették a fákra. Ez nagy előrelépés volt az ünnepi dizájn területén, hiszen azelőtt arany- és ezüstpapírba csomagolt almák szolgáltak díszül.

Manapság egy tipikus amerikai karácsonyfán nincsenek szaloncukrok meg csillagszórók, van viszont rajta mikulásvirág, rubinszalag-koszorú, regimentnyi ólomkatona, és legalább egy játékmackó, vagyis Teddy Bear.

A mikulásvirág Mexikóból származik. A skarlátvörös szentestevirágot poinsettiának is hívják, mert 1825-ben egy bizonyos Joel Robert Poinsett nevű diplomata küldött ajándékba ilyen növényt Mexikóból az Egyesült Államok 6. elnökének, John Quincy Adamsnek. Poinsett az Egyesült Államok első nagykövete volt Mexikóban, ahol akkoriban véres polgárháború dúlt. Mandátuma alatt a nagykövet bejárta az országot, új növényfajták után kutatva. Így lelt rá egy gyönyörű vörös bokorra, amelynek néhány hajtását magával vitte. A mikulásvirágot a múlt század elején Kaliforniában kezdték termeszteni. Európába az 1920-as években jutott el. Érdekes módon a hatvanas évekig még vágott virágként volt ismert, ma pedig kizárólag cserepes növényként termesztik.

A rubinszalag-koszorú az Egyesült Államok 3. elnökéhez, Thomas Jeffersonhoz fűződik: ő volt az első, aki karácsonyeste gyerekeket gyűjtött maga köré az elnöki rezidencián, és édes-bús hegedűszóval szórakoztatta őket, az ajándékok dobozait pedig rubinszínű szalaggal kötötte át.

Az ólomkatonák a 16. elnökhöz, a legendás Abraham Lincolnhoz kapcsolódnak. Állítólag egy karácsonyon átszaladt a Fehér Házból egy közeli boltba, és egy egész századot vásárolt a fiának. Vagyis az ólomkatonák Abraham Lincoln óta pózolnak a fán, illetve állomásoznak a fa alatt.

A Teddy Bear története pedig a 26. elnökhöz, Theodore Roosevelthez kötődik. A Teddynek is becézett elnök 1902 novemberében fordult meg egy Mississippi állambeli konferencián, ahol az egyik szünetben a közeli erdőbe vitték vadászatra. A helyiek azzal akartak kedveskedni neki, hogy könnyű célpontként fához kö­töz­tek egy szerencsétlen medvebocsot. Csakhogy Rooseveltnek nem akaródzott lőni, sőt utasítást adott az állat szabadon engedésére. A másnapi The Washington Post címlapján karikatúra jelent meg: egy kölyökmackó kötéllel a nyakában rémülten pislog, míg a végtelenül igazságos elnök leeresztett fegyverrel elfordul a védtelen vadtól.

A rajz megtette hatását. Morris Michtom brooklyni cukrász saját ké­szí­tésű, kitömött mackót tett a ki­rakatába, nyakában egy táblával: Teddy Bear (Teddy mackó). A népek valósággal megostromolták az üzletet, ezért Michtom rövid úton átnyergelt a cukorkákról a játékmackókra. Egyébként Roosevelt is profitált a macikból: újraválasztási kampányában egy játékmackót használt kabalafigurának. Az ötlet fényesen bevált, hiszen a kampány végén másodszorra is elnökké választották.