Legutóbbi blogbejegyzésünkben négy zenekar négy dalán keresztül mutattuk meg, hogy mennyire él tovább mostanság a MagyaRock. Abból a felhozatalból egyedül a Nemjuci énekelt angolul – a mostani összeállításban viszont csupa olyan formáció szerepel, amely a rock and roll anyanyelvén szólal meg.

Ivan & The Parazol: Together

Mindenekelőtt a 2010-es években szédítő karriert befutó Ivan & the Parazol, amely alapvetően a hatvanas-hetvenes évek klasszikus rockzenei világát idézi meg, de mindezt alanyi jogon és nem epigonként teszi. Az induláskor saját bevallásuk szerint olyan produkciót szerettek volna létrehozni, „ami nem ismer országhatárokat, ahol kompromisszumokról csak egymást közt lehet szó, ami megmutatja, hogyan játsszák most a rock ’n’ rollt, amivel kreálhatunk egy saját, folyamatosan táguló zenei játszóteret”. (A pandémia időszakában aztán az addig döntően angolul éneklő zenekar megírta a maga teljesen magyar nyelvű albumát, a 2021-es Budai Popot).

Middlemist Red: From The Corner Of My Eyes

Vitáris Ivánékhoz képest két évvel később indult a hazai neopszichedelikus gitárrock talán legjobb honi zenekara, a Middlemist Red, amely eddig három remek nagylemezt (Supersonic Overdrive, 2014; Ripple Soul, 2016; The Other Side Of Nowhere, 2020) jelentetett meg, miközben az énekes-gitáros-frontember, Nóvé Soma több másik produkcióban is kiélheti kreativitását. A Mordáiban népdalokat ültet át modern zenei környezetbe, a Night Of The Vampire-ben szintén feldolgozásokat játszik, a Samurai Drive-ban pedig sötét, füstös rockzenét, elektronikus zenei elemekkel.

Grand Mexican Warlock: Birds In A Cage

Ugyancsak a 2010-es évek egyik legjobb hazai underground rockzenekara volt a 2019-ben a közönségnek búcsút intő Grand Mexican Warlock, amely leginkább a Mars Volta és a Faith No More pszichedéliába oltott, modern progrockos nyomdokain haladt, némi Soundgarden-, Led Zeppelin-, Jeff Buckley-, Queens Of The Stone Age- és Radiohead-utalással.

Ozone Mama: Moon Pilot

A Grand Mexican Warlockkal egyszerre indult a hatvanas-hetvenes évek fordulójának kemény rockját – mindenekelőtt a Led Zeppelin, a Cream, a Mountain és részben a Rolling Stones világát – idéző, azt modern zenei köntösbe csomagoló Ozone Mama, amely rendkívül energikus és látványos koncerteket ad.

Turbo: One More Time

Végül pedig itt van a vérbő és lehengerlő, pszichedéliába hajló power rockot játszó Turbo, amelynek albumait igazi harapós, odacsapós rock and roll jellemzi, miközben a koncertezés terén is kellően aktívak voltak. Legalábbis az első időszakban: a 2010-es évek derekán ugyan volt némi adásszünet a pályájukon, de azóta ismét visszatértek a színpadokra.