Nagy Ágnesék csobánkai birtokának megközelítése a kalandtúra kategóriájába tartozik. Házszám nincs is, csak helyrajzi szám. Szerencsére a ház ura és úrnője kint áll a kapu előtt, és integet, hogy jó helyen járunk.

Belépve a kertbe, Cirmi, az egyik barátságos macska dörgölődzik a lábunkhoz. A kőből készült itatóedényekben víz csillog, örvös galamb és csóka oltja szomját a délutáni hőségben. Cirmi csak velünk ilyen kezes bárány, a minap elkapta az egyik örvös galambot, de hát a macska mégiscsak ragadozó, még ha házi is.

Vicsorog a Ferrari-piros oroszlán

Az élő állatok után a nappaliban egy jókora vörös oroszlán vicsorog ránk. Hála istennek, bronzból van, nem hús-vér bestia, ráadásul tűzvörös, amely színváltozat a természetben a legritkább esetben fordul elő, kiváltképp oroszlánoknál. Vagy ahogy  megtudjuk az alkotójától, nem is tűzvörös, hanem Ferrari-piros. Ez a ragadozó megy hamarosan Londonba, az idei Londoni Művészeti Biennáléra, 80 ország 400 válogatott alkotása közé, a chelsea-i öreg Városházára. Ahol a kiállítást maga a polgármester, Preety Hudd nyitja meg. 

„Nemrégiben költöztünk ki a férjemmel Varazzéba, a Ligur-tenger partjára, de csak részben, mert kétlaki életet élünk. Hol Csobánkán, hol Olaszországban tartózkodunk. Istvánt Magyarországhoz köti a munkája, épp a minap ugrottunk haza” – mondja Ágnes, majd gyorsan hozzáteszi, hogy a műterem itt maradt a Pilisben. – „De az ötleteket viszem magammal, amit a mediterrán élet és a tenger közelsége csak felerősítenek, és a megvalósításához jó terepet ad a szomszéd település, Albissola is, az olasz kerámia fellegvára. Amellett Carrarában is dolgozom, az új városi lakásunktól mindössze másfél órás autóút. Az már Toscana, pont a két tartományt elválasztó határ túlsó oldalán.”

Miután Ágnes férjével, Istvánnal egyesült erővel a fotózáshoz megfelelő szögbe állítjuk a legalább nyolcvankilós bronzoroszlánt, lesétálunk a műterembe. A verandán az Albrecht Dürer Rinocérosza által ihletett orrszarvúba ütközünk, majd a két és fél évvel ezelőtt, a Várkert Bazárban is kiállított sztár, a hátára fordult, balesetet szenvedett bogárként kapálódzó, antik metszetekkel borított egyszarvú tűnik szembe.

Itália bűvöletében

„Imádjuk Olaszországot, állandóan régiségvásárokba járunk Istvánnal, a varazzei lakásunkat is részben a piacokon szerzett dizájnzsákmánnyal rendezzük be” – meséli Ágnes csillogó szemmel, miközben feltekint a falra, ahonnan a Római vakáció kereken 70 éves, eredeti plakátja néz le ránk, Gregory Peckkel és Audrey Hepburnnel, mintha csak alá akarná támasztani a szobrásznő szavait. – „Annyira odavagyok Olaszországért, hogy a fejembe vettem, biztosan csörgedezik olasz vér is az ereimben. Odakint Amerikában el is végeztettünk egy genetikai vizsgálatot, kiderült, van az őseim közt minden náció, még háromszázaléknyi finn is, kivéve egyet: az olaszt…”

Amikor a várkerti kiállítás másik sztárját, a csillogó acéllangusztát keresem a műteremben, Ágnes elárulja, hogy az néhány más szoborral együtt Miamiban maradt, ahol ugyancsak volt bemutatója 2021 februárjában, ahogy Velencében, a Contemporary Venice 2021 – Nemzetközi Művészeti Kiállításon is, a Szent Márk téren. Itt láthatta a közönség a „Europe II.” fantázianevű acélbikát, a „Terra Antiqua” unikornist és a „Verona II.” acéllangusztát a patinás Albrizzi-Capello palotában.

Ágnest sohasem a művészet anyagi oldala érdekli elsősorban, ragaszkodik ahhoz, hogy a vízióját valósítsa meg, és ne feltétlenül eladható tárgyakat készítsen. Bár rendkívül fontos, hogy műveit a gyűjtők megvegyék, és gyűjteményekbe kerüljenek. Állami vagy egyéb támogatásokra sem pályázott sosem: „Persze azért veszik a szobraimat, ami nem is baj, mert nem titok, borzasztó sokba kerülnek a nemes anyagok, az acél, a márvány, a kerámia.”

Nem maradt ki a tállyai művésztelep

Miközben beszélgetünk, kiderül, hogy a minap Ágnes is lenn volt látogatóban a tállyai Artistaille művésztelepen, ami mély nyomot hagyott benne. Meg is jegyzi, hogy feltétlenül el fog menni a 2023. szeptember 8-án nyíló záró kiállításra. De nem is annyira a tállyai művésztelepen volt a hangsúly a közelmúltban, a Káli Art Parkban 80 pályázó közül 14 művészt választott be a rövidlistára a rangos zsűri, köztük Ágnest, és október végéig rengeteg tárlatvezetés és esemény lesz még az életében.

Apropó, a szobrászművész pályafutásában korszakhatárhoz ért; eddig kizárólag állatokat formázott, de most már kezdi átlépni a Rubicont a már elkészült, kentaurt ábrázoló szobrával, a félig ló, félig ember figurával, továbbá egy asztrológiai, antropomorf szobor alkatrészei már a műteremben várják az összeszerelést. Utóbbinak Holdbébi lesz a címe, ami Ágnes kisgyermekkori becenevére utal. 

De vissza a londoni kiállításhoz: minden úgy ment, mint a karikacsapás. A pályázat beadási határideje 2023. május 31. volt, azaz alig egy hónap telt el a pályamunka, a Ferrari-piros oroszlán képének beküldése és a csobánkai látogatásunk között. A július 26-án megnyíló kiállítás fődíja 5000 font. Ágnesék nem győzik hangsúlyozni, hogy nem elsősorban a pénz motiválja őket, a művészi szabadság és elismerés dicsőség annál inkább. 

(Borítókép: Nagy Ágnes. Fotó: Németh Kata / Index)