Az üveg közel tízezer éve az emberi kultúra egyik legfontosabb, legsokoldalúbb, folyton fejlődő, innovatív alapanyaga. Tavaly az ENSZ által meghirdetett, hetven országban megrendezett üveg nemzetközi éve pont erre hívta fel a figyelmet, kiegészítve azzal, hogy immár a művészet területén is jelentős szereppel bír. Így például az sem véletlen, hogy a nagyvilágban rendkívül színvonalas üveggyűjtemények léteznek már, és ugyan kicsit megkésve, de végre Magyarországon is berobbant a köztudatba az üvegművészet.

Örömhír tehát, hogy itthon a galériás- és gyűjtőréteg egyre inkább becsüli a kortárs üvegszobrászatot és -festészetet, még a magas árak ellenére is. A tavalyi rendezvényeken bámulatba ejtette a látogatókat az üveg ezer arca, színe, stílusa és változatos technológiája. 

Sikert sikerre halmozva

A nemzetközi stúdióüveg-mozgalom Amerikából indult a hatvanas évek közepén, amikor képző- és iparművészek bonyolult gyári körülmények közül kiszervezett kisebb műtermekben üveggel kezdtek kísérletezni.

Ahhoz viszont, hogy a megszállott és kíváncsi művészek a sokszor veszélyes rogyasztó és olvasztó kemencéket, csiszoló felszereléseket, gépeket és szerszámokat az egyedi alkotás szolgálatába állítsák, hatalmas szakmai bátorság és tudás kellett.

A szocialista Magyarországon 1965-ben indult be az üvegszak az Iparművészeti Főiskolán, ami nagy előrelépést jelentett a kortárs magyar üvegművészetben, majd a 70-es, 80-as években itthon is megerősödött a stúdióüveg-mozgalom. Bohus Zoltán és Lugossy Mária voltak az első olyan kiváló üvegművészek, akik megjelentek a nemzetközi körforgásban, sikert sikerre halmozva. Egyben nagyvonalú mentorként magukkal húzták az ifjabb, tehetséges magyar üvegművész-generációt.

Itthoni üveggyűjtői piac híján az elmúlt harminc évben azonban néhány magyar alkotóművész – mint Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Buczkó György, Botos Péter, Gonzales Gábor, Sigmond Géza, M. Tóth Margit, Borkovics Péter, Gáspár György és Kórodi Zsuzsanna – többnyire csak külföldön szerepelt. A magyar művészek sikere pont abból fakadhatott, hogy műveik sokkal több befektetést, munkát, kísérletezést, szakmai titkot vagy belső ideológiai üzenetet tartalmaztak, mint a gazdagabb, szabadabb országok szerencsésebb művészeinek alkotásai. Munkájukhoz rendkívüli szorgalom, szakmai bátorság és főleg önerő kellett, ugyanis a szocializmus alatt nem léteztek még pályázati és szponzorálási lehetőségek, de még a művészetkritikusok sem értették vagy támogatták ezt a missziót.

Az összetartó magyar művészcsalád

Jelenleg Lukácsi László Ferenczy- és Fujita-díjas üvegszobrász a rangidős, legtöbb nemzetközi elismeréssel rendelkező magyar művész, aki úgynevezett hideg technológiával dolgozik.

Díjait 1985-től kezdődően rangos eseményeken nyerte el Európában, Japánban vagy éppen az Egyesült Államokban. Természet ihlette üveglegyezői, üvegszirmai, kavicsai, üvegcseppjei számos privát és múzeumi gyűjteményben megtalálhatók a londoni Victoria and Albert Museumtól a floridai Imagine Museumig. Tanítani is többször hívták Európa üvegszívébe, a bajor Frauenau Summer Academyre.

Lukácsi László története, az üveg iránti szerelme gyermekkori titkos gyári kalandjai által indult, édesapja ugyanis egy tüköripari üzemben dolgozott. Felesége, a szintén Ferenczy-díjas Borbás Dorka pedig szobrász-festő családból származik – ő inkább dizájnernek vallja magát, szeptember végén avatják a kilencedik nagy méretű köztéri üveginstallációját.

Nem véletlen tehát, hogy fiuk, Boldizsár is erre a pályára lépett: jelenleg édesapja műhelyében asszisztál, de emellett több külföldi kiállításra is beválasztották már a munkáit. A családi hármast professzionális módon egészíti ki lányuk, Liza, aki kliprendezői munkássága mellett az üvegművészszakmának is vizuális krónikása, hiszen már hatodik éve dokumentálja a kiállításokat, eseményeket. Családi összefogásuk tehát igazán példaértékű.

Az üvegművészet ünneplése

A mostani esemény, a The Venice Glass Week – azaz a Velencei Üveghét – célja nem más, mint az üvegművészet ünneplése, támogatása és népszerűsítése. A kisebb, tíz magyar alkotót bemutató Glassification.hu című külön kiállításon túl a Bohus–Lugossy Alapítvány által rendezett nagyszabású, tárlatvezetéssel és kerekasztal-beszélgetéssel bővített GLASS ART NOW! eseményeit 2023. szeptember 2. és 15. között rendezik a velencei Ateneo Venetóban, a város legrégibb aktívan működő kulturális intézményében, illetve a Palazzo Loredan épületében.

A rendkívüli tárlat az anyag művészi felhasználásának széles skáláját mutatja be a magyar üvegművészetben: hideg- és melegüveg-technikák, öntés és üvegfúvás, laminált, ragasztott, fújt, csiszolt, polírozott, fényezett, homokfúvott üveg egyaránt látható. És nemcsak a jól ismert üvegművészek, hanem a fiatal tehetségek munkái is helyet kaptak. Többen teljesen új alkotással készültek erre a tárlatra, Lukácsi László is, aki a Venice Golden Fan című munkáját mutatja be a Palazzo Loredanban.

A Glass Art NOW! csaknem száz kiállított tárggyal népszerűsíti a magyarországi üvegművészetet, valamint a Kárpát-medence történetét egészen a római kori ásatásoktól napjainkig. Ezt az eseménysorozatot a Bohus–Lugossy Alapítvány szervezte, amely az említett két nagy mester hagyatékát is kezeli, és hosszú távú célja a kortárs magyar üvegművészet népszerűsítése.