Ismét Zsolnay-aukciót rendeznek a Virág Judit Galériában. Az árverést ugyan 2023. október 18-án tartják, ám a kerámiákat október 5-től már egy kiállítás keretében is megtekinthetik az érdeklődők. A Zsolnay kerámia magyarországi jelentőségéről Törő István, a galéria ügyvezető igazgatója, Zsolnay-szakértő mesélt az Indexnek.
Az első színes és látványos Zsolnay-könyv, a Zsolnay szecessziós kerámiák 1992-ben látott napvilágot. A kötetet Csenkey Éva írta, aki gyűjtők, művészettörténészek, szakértők mestere volt ezen a pályán.
Egyszer, amikor még semmit nem tudtam a Zsolnayról, a kezembe került ez a kötet. Megdöbbentem, amikor lapozgatni kezdtem, mert fantasztikus tárgyak voltak benne. Akkor határoztam el, hogy elkezdem őket gyűjteni. A folyamat akkor gyorsult fel, amikor 1997-ben megalapítottuk a Műterem Galériát, és az egyik speciális területünk a Zsolnay lett
– kérdeztük szenvedélyéről Törő Istvánt, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatóját, aki Zsolnay-szakértő is; több mint harminc éve jár aukciókra, és ma már egy impozáns gyűjteménnyel büszkélkedhet.
1997 óta már körülbelül nyolcvan aukciót rendeztek a galériában, aukciónként pedig körülbelül (minimum) egy tucat Zsolnay szerepel az anyagban.
A Virág Judit Galéria ma már világszerte a Zsolnay-kereskedés központja,
sehol nincs olyan aukciósház vagy intézmény, amely hasonló mennyiségben és gyakorisággal árulna Zsolnay kerámiákat. Ez azt is jelenti, hogy Amerikától kezdve az európai országokig rengetegen ideküldik a Zsolnay kerámiájukat, mert itt adják el a legdrágábban.
A galéria életében 2017-ben érkezett el az áttörés, miután valaki fölajánlott eladásra egy teljes gyűjteményt, azaz hatvan Zsolnay kerámiát. Mivel a galéria évi tizenkét-tizenhat darabban és évi három árusításban gondolkozott, megoldást kellett találni a hirtelen felgyülemlett kerámiákra.
Még abban az évben megrendezték világ első Zsolnay-aukcióját, amelynek óriási sikere volt.
Az aukció hatására egy évvel később még két gyűjteményt kaptak, így megtartották a második aukciót is, ahol már tízmillió forint fölött keltek el a csúcsdarabok. Aztán jött a pandémia, amikor kizárólag online tudtak árverezni.
A Zsolnayról érdemes tudni, hogy a történetében egyértelműen a világkiállítás volt a legfontosabb. Ez volt a reprezentáció és az önigazolás pillanata. A legszebb darabokat ezekre a kiállításokra gyártották, a kerámiák pedig azonnal elnyerték a vásár aranyérmét, így rengeteg rendelést vettek fel a tárgyakra. A megfizethetetlenül drága luxustárgyakra, például az aukció egyik központi elemére, a kígyót zsákmányoló keselyűre azonban nem kaptak rendelést, így az előre legyártott tárgyakat a a vásár végén eladták a helyszínen.
A Zsolnay-gyűjtés titka az, hogy a gyűjtők számára nem az előre legyártott darabok a fontosak, hanem az évek során eltűnt ritkaságok. Ezek azok a darabok, amelyek a vásárok után „szétszóródtak” külföldön, és aztán soha nem gyártották újra őket.
Fontos megemlíteni a Zsolnay rangját a magyar kulturális örökségen belül.
A Zsolnaynál „hendikepesebb” gyár nem volt Európában.
A Zsolnay porcelángyár indulásakor már olyan országoknak volt komoly kerámiagyártása, mint Anglia, Franciaország, Németország vagy a skandináv államok, ahol a reneszánsz óta óriási tradíciói voltak a kerámiának.
A Zsolnay ezzel szemben egy kicsi korongozó műhelyként, szó szerint a semmiből indult el – amolyan kézzel formált, népi fazekasság címszóval. Semmi dísz, semmi mívesség nem jellemezte még az 1850-es években. Innen fejlődött oda, hogy a hetvenes évekre már európai színvonalat ért el. A márka először Bécsben kapott egy világkiállítási bronzérmet, aztán 1878-ban, a párizsi világkiállításon már aranyérmet szerzett.
A Zsolnay tehát negyed évszázad alatt érte el azt a szintet, amit az európai nagyüzemek ötven-száz év alatt.
A Zsolnay porcelángyár alapítója, Zsolnay Vilmos autodidakta módon tanult, és hamar magasan képzett kémikus lett. Nevéhez kapcsolódik az épületdíszítésre alkalmazott, fagyálló pirogránit, valamint a porcelánfajansz találmánya is. Zsolnay Vilmos az eozin technikájának kidolgozásában is közreműködött.
Az eozin nem más, mint egy nagyon fényes máz, amit korábban már ismertek az olasz keramikusok, a mórok és a spanyolok is, de aztán a technika valahogy eltűnt a semmibe.
Az 1890-es években az európai keramikusok újra elkezdték kutatni, hogyan tudnák megalkotni ezt a mázat: ennek az eredményeként született meg a Zsolnay máz, ami sokkal jobban sikerült, mint az addig ismert eozin. A Zsolnay porcelángyár ennek a színes és soha el nem fakuló máznak köszönheti átütő sikerét.
A Zsolnaynak a XIX. században legalább hat-nyolc komoly konkurense volt. Ha most ránézünk a kerámiapiacra, akkor mit látunk? Azt, hogy a konkurensek zöme eltűnt, tehát azok a tárgyak, amiket ők gyártottak, ma nem keresettek, egy-kétszáz euróba kerülnek. Ma a legdrágább szecessziós kerámiák kétségkívül Zsolnay-darabok. Egy jó Zsolnay simán belekerül 50-60-70 ezer euróba. Igazi csoda, hogy valaki 120 évvel ezelőtt a világ legjobbja, és utána nem halványul el a fénye, hanem egyre tovább nő
– emeli ki Törő István.
A Zsolnay a világ összes iparművészeti múzeumában ott van, a nagy aukciós házak anyagában rendre feltűnik, látjuk, hogy ma is roppant sikeresnek számít, ráadásul a világ legnagyobb gyűjteményei Magyarországon vannak. Ez körülbelül egy tucat nagy magángyűjteményt jelent, emellett a múzeumi gyűjteményekben is vannak darabok, például a pécsi és a budapesti Iparművészeti Múzeumban.
A napokban a Városligetben is nyílt egy Zsolnay-kiállítás. A világ legnagyobb magángyűjteménye, ami Gyugyi László, egy Amerikában élő mérnök tulajdona volt, Pécsre került. A gyűjtemény körülbelül tizenöt éve a pécsi Zsolnay Negyedben látható. Minden magyar magángyűjtő attól szenved, hogy megüsse azt az elérhetetlen szintet, amit Gyugyi képviselt.
A városligeti Kőrössy-villa magántulajdonban van, a tulaj, Szabó András szintén Zsolnay-gyűjtő – a palotát annak szentelte, hogy kiállítsa saját Zsolnay-gyűjteményét. Ez az első (megtekinthető) magyar Zsolnay-gyűjtemény itthon.
A Virág Judit Galériában október 18-án mintegy hetven tárgy kerül kalapács alá, Törő István szerint az összkikiáltási ár meghaladja a százmillió forintot.
A normális eladási arány a külföldi aukciókon 50-60 százalék, a 70 százalék már nagyon jónak számít, 80 százaléknál már mindenki mosolyog. Törő István a Zsolnay-alkotások keresettségéből és különlegességéből kiindulva arra számít, hogy a tárgyak 80-90 százaléka elkel. Mint mondja, sokkal kevesebb jó darab van, mint ahány gyűjtő, és mint ahányan vásárolni szeretnének.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
