A Kalitkás nő első változata a magyar modern festészet kulcsműve, amelynek aukciós felbukkanása 18 éve igazi szenzációnak számított. A festmény a XIX. század végi modernség legmagasabb színvonalát képviseli. A galéria így írt róla:
az álmodozó, karcsú szecessziós nőalak zöld kalitkájával nézők millióinak szívébe lopta be magát a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, a másodpéldány nemcsak a legtöbb Rippl-Rónai-monográfia címlapján szerepel, de a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria is ezzel a kivételes vászonnal reklámozza magát a nagy nyugati kiállításokon.
A Kieselbach Galéria karácsonyi aukcióján a Kalitkás nő I. valóban igazi szenzációként szerepelt. Az első darab nagy érdeklődést keltve bukkant fel 2005-ben, évszázadnyi elfeledettség után. Egy chicagói aukción sikerült megvásárolni és hazahozni a varázslatos szépségű alkotást, amely azonban csak rövid időt töltött itthon, hamarost ismét külföldi tulajdonba került.
Vagyis nem véletlenül híres Rippl-Rónai József 1892-ben festett képe, a Kalitkás leány. Remekmű. A szecessziós stílusban festett gyönyörű vászon volt vasárnap este a Marriott Hotelben rendezett aukció sztárja. A Kieselbach Galéria árverésén a 41. tételként 180 millió forintos áron indult a festmény.
Az előzetes becsértékét 240–380 millió forint között jegyezték – végül némi meglepetésre 220 millió forintért kelt el.
A festményt először 1892-ben, a párizsi Palais Gallierában állította ki a művész. Első vevőjének ismert a neve: 1906-ban Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett aukción Mayer Mór szombathelyi gyufagyáros vásárolta meg 200 koronáért.
Vasárnap este a Kieselbach Galéria munkatársai alábecsülték a közönség és a szakma érdeklődését az aukciósház nagy karácsonyi árverésén, amit a Marriott Hotelben tartottak éjszakába nyúlóan. Menet közben több tucat széket kellett még behozni a Duna-parti szálloda báltermébe, mert nem fértek el a licitáló gyűjtők, a műkritikusok, a szakmabeliek és persze a kibicek.
Olyan közismert gyűjtőkkel találkozhattunk, mint Kacsuk Péter vagy Korani Eleni, az Ernst Galéria társtulajdonosa. Utóbbival örömmel állapítottuk meg az árverés előrehaladtával, hogy roppant sikeresen szerepeltek a nagybányai festők képei. (Az energikus, lehengerlő szaktudással rendelkező hölgy a közelmúltban kulcsszerepet játszott a csodás marosvásárhelyi kiállítás gründolásában.)
Az árverésen 258 tétel várt licitálásra. A közvetítői díj 23 százalék volt, azaz a leütési árra még rájött ennyi. Vagyis egy tízmillióért elkelt képért 12,3 milliót kellett fizetnie a vevőnek. Volt, aki személyesen emelte fel a tárcsáját, de sokan online vagy telefonon licitáltak. Rippl-Rónai remeke, a Kalitkás leány, az árverés sztárja negyvenegyedikként került kalapács alá, ami kicsit szokatlan, hiszen a kiemelkedő darabokat rendszerint az aukció végére hagyják.
Miközben egymás után kerültek terítékre a műalkotások (volt a festmények mellett egy-két szobor is), a pulpitustól jobbra két munkatárs kesztyűs kézzel felmutatta a szóban forgó művet. Az árverést a galériatulajdonos fia, Kieselbach Ákos vezette hatalmas szakértelemmel, pattogós ritmusban, amire szükség is volt, hiszen a hat óra után tíz perccel elkezdett árverés tíz óráig tartott. Még úgy is, hogy egynémely képre nem érkezett licit, de tényleg csak nagyon kevésre, ami azért szokatlan egy ilyen aukción. Vagyis igencsak kelendők voltak a festmények.
A kivetítőn valós időben jelentek meg a licitek, és nemcsak forintban, hanem euróban és dollárban is láthattuk az aktuális összegeket.
Az árverés sztárjai Rippl-Rónai József és Vaszary József, a két kaposvári zseni képei voltak.
De akkor is felszisszent a publikum, majd vastapsban tört ki, amikor Czóbel Béla Parkrészlete 120 millióról indulva 170 millióért kelt el. Hosszas licitharc után érte el ezt a leütési árat, közel megduplázta az eddigi életműrekordot. Czóbel 1906-ban tért haza Párizsból, és elhozta magával Nagybányára a francia vadak szellemiségét. A most új vevőre talált festmény a fauve Czóbel-képek egy-két darabos, szűk csoportjába tartozik, amelyek kirobbantották a modern forradalmat Nagybányán, örökre megváltoztatva a magyar művészet történetét.
Remekül mentek gróf Batthyány Gyula képei is, a szürrealizmus és az art deco jegyeit felmutató festő (az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos dédunokája) napjainkban egyike a legnépszerűbb magyar piktoroknak. Gulácsy Lajos Nő rózsával című képe pedig életműrekordot jelentő 160 millióért cserélt gazdát, messze-messze túlszárnyalva korábbi csúcsát. Az 1904-ben Firenzében készült kalapos női arc a preraffaeliták szépségeszményét tükrözi. Az érintetlen felületű portré méltán vált az életmű egyik legismertebb, legtöbbet reprodukált ikonjává. Nemcsak kortársai szívét dobogtatta meg, hanem a mai gyűjtőkét is, így hosszú vetélkedés után 85 milliós kikiáltási árról érte el a példátlan életműrekordot jelentő 160 milliós kalapácsárat.
Vaszary János Virágok szerencsehozó szoborral című, 1926-os csendéleténél szintén a 100 milliós lélektani határ felett, 140 millió forintnál koppant a kalapács. A virágok tobzódó színgazdagsága, a leveleket és szirmokat megjelenítő ecsetvonások szétfutó erővonalai mellett a buddhista szerencseistenséget ábrázoló porcelán – lekerekített formáival, önmagukba forduló kalligráfiáival – a keleti bölcsesség, a belső harmóniát kereső transzcendens világfelfogás jelképeként is értelmezhető.
Megannyi más életműrekord született ezen az estén: Kontuly Béla római iskolás ihletettségű műve, Az új otthon megünneplése (Bokrétaünnepély) 85 milliós leütési áron talált új gazdára, a számtalan tehetséget felsorakoztató Gundel család sarja, Göröncsér Gundel János főműve (Mese) 50 milliós árat ért el, míg Konstantin Frida alkotása (Önarckép macskával) 19 milliót. A háború utáni és kortárs művészethez tartozó Lossonczy Tamás nagy méretű kompozíciója (A modern ember) 32 millió forintot, Ország Lili festménye (Zsidó temető) 34 millió forintot, Veszely Ferenc pop art montázsa (Századunk, képregény) 13 millió forintot, Fajó János absztrakt kompozíciója (Nyilak I.) pedig 26 millió forintot ért.
A 100 millió forint feletti tartományban soha ennyi eladás nem történt egy estén: Rippl-Rónai, Czóbel, Gulácsy és Vaszary. Köztük a hazai műtárgypiaci szezon három legdrágább alkotása.
Meglepő volt, hogy Maurer Dóra egyik alkotására senki sem licitált a félmillió forintos kiinduló áron, vagyis a talán legnevesebb magyar kortárs művész képe nem kelt el, és volt olyan Rippl-Rónai-kép is, amelyre nem érkezett ajánlat. Pedig Maurer, a magyar festészet 86 éves nagyasszonya egyike annak a két honfitársunknak, akiknek képe látható a londoni Tate Modern galériában. (A másik Bak Imre.)
A klasszikusok és a kortárs festők művei váltogatták egymást. Időnként hűs száraz pezsgőt szolgáltak fel a pincérek, a feszültséget és az izgalmakat enyhítendő.
A lázas susmogás már a negyvenedik tételnél, Márffy Ödön Női akt szabadban című festményénél alábbhagyott, és szinte vágni lehetett a csendet, miközben elhangzottak a licitek a negyvenegyedikként sorra kerülő Kalitkás leányra. A 190 milliós megszólalást követően hosszú ideig senki sem tett ajánlatot, majd jött egy 200 milliós, végül egy 220 milliós licit.
És amikor Kieselbach Ákos kasztanyettára emlékeztető kis kalapácsa lesújtott, tapsvihar tört ki a Marriott báltermében.
Feltétlenül megjegyzendő, hogy a 220 millió csak a nettó ár, a vevőnek még a 23 százalékos közvetítői díjat is ki kell fizetnie, azaz valójában 270,6 millióért kelt el a vászon.
Fél tíz körül egyre többen kezdtek hazafelé szállingózni, úgy tűnt, azok után, hogy a Kalitkás leány vevőre talált, némiképp alábbhagyott az érdeklődés. Mindenesetre nem árt említést tenni néhány kiemelkedő áron (most csak a nettó árakat jelöljük) elkelt műalkotásról:
Aztán tíz órakor utoljára csapott le Kieselbach Ákos kalapácsa, befejeződött minden idők egyik legszenzációsabb hazai aukciója. Illetve dehogy fejeződött be, odakint az előcsarnokban még éjszakába nyúlóan elemezgettük a történteket, a főszereplők pedig önfeledten szelfizgettek, pezsgőspohárral a kezükben.
„Azt sem tudom, hol áll a fejem – újságolta Korani Eleni, elmélyülten böngészve a kezében tartott papírlapot. – Legalább harminc tételre licitáltam, miközben telefonvonalban voltam New Yorkkal, Londonnal, Genffel, meg még az ördög tudja, hány várossal. Potyogtak az életműrekordok, Glatz Oszkártól Gulácsy Lajosig, feledhetetlen árverés volt!”
Az ember leginkább Kieselbach Ákos teljesítményén ámult el, a fiatal aukcióvezető négy órán keresztül, egypercnyi pihenő nélkül, tévedhetetlenül menedzselte le az eseményt, miközben 258 alkalommal csapott le a kalapácsa. Már csak ez utóbbi mozdulat jó néhány kalória energiát emésztett fel, nem is beszélve arról az agymunkáról, amely mellett eltörpül egy tőzsdei alkusz produkciója.
Ilyenkor a fiamhoz egy hétig nem nagyon lehet szólni, ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy kilazuljon, visszaálljon a rendes kerékvágásba
– mondta mosolyogva a büszke apa, akivel értékeltük az este történéseit.
Kieselbach Tamás így értékelte az Indexnek az emlékezetes este történéseit:
A mai műtárgypiac erejét mutatja, hogy ha jelentős művek mozdulnak meg jelentős gyűjteményekből, azok méltó árakat érnek el. Mindig a karácsonyi a legerősebb aukciónk, a kollégáknál is nagyon jól mennek ilyenkor az árverések, ahogy szombaton a Virág Judit Galéria eseményén is. Ha vannak jó képek, akkor azokra van kereslet, van vevő is. Nekünk úgy alakult, hogy a mai esti különlegesen erős anyag volt. Általában mindig igyekszünk jó választékot összeállítani, de ez most különösen erősre sikerült. Drukkoltunk, nem hiába, mert számos életműrekord született.
A galériás rámutatott, hogy a szezon legmagasabb árán kelt el Rippl-Rónai ikonikus képe, a Kalitkás leány, és a 160 milliós Gulácsy-vászon is életműrekordot jelentett. Kieselbach Tamás szemében ez a legszebb Gulácsy-kép. A Nő rózsával valamikor Kovács Gábor gyűjteményében volt a legfontosabb kép.
„Visszatérve az életműrekordokra, Vaszary is csúcsra lett járatva, de voltak egyéb különlegességek is, Göröncsér Gundel Jánosé például, amelyet egyébként a jövőben láthat is a közönség, de ennél többet most nem mondhatok. Batthyány szintén remekelt, és Kontuly két világháború közötti festménye is. Érdemes megemlíteni, hogy ezek az életműrekordok egyáltalán nem az infláció eredményei” – mondta a galériatulajdonos.
Figyelmet érdemel még, hogy a nagybányaiak kiváló műve, Boromisza Tibor egyik vászna 50 millióért talált gazdára, de a sort reggelig folytathatnánk. Szóval igazi karácsonyi ajándék volt ez az aukció az ínyenceknek.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
