Hogyan tudtad meg, hogy te leszel a hét szamuráj egyike a WOMEX-en? Mit érez ilyenkor az ember?

Az igazat megvallva, nagyon banálisan: egyszerűen csak kaptam egy emailt, hogy volna-e kedvem elfogadni a felkérést, a levél maradék részében pedig megpróbáltak felkészíteni arra, hogy ez mekkora munka. Ezt persze akkor még nem hittem el.

Valahol azért számítottál rá vagy teljes meglepetésként ért a felkérés?

A WOMEX történetében van annak egy hagyománya, hogy a rendező országból megkeresnek valakit, és mivel a magyar WOMEX-re járók közül már többen kaptak felkérést, ezért lehetett azért gondolni arra, hogy esetleg közülünk kerül ki a szerencsés. Ettől függetlenül nagyon jó érzés volt, amikor megérkezett a felkérés.

Mit tudsz a többi zsűritagról? Van, akit esetleg ismersz közülük személyesen is?

Igen, két embert is. Az egyikük egy lengyel fesztiváligazgató, Marta Dobosz, akivel leginkább a kelet-európai érintettség miatt ismerjük egymást. A másik Jerome Williams Hollandiából, aki egy nagy koncertügynökség tagja – különböző zenekarok turnéit menedzselik és igazgatják. Vele is leginkább fesztiválokon és egyéb szakmai rendezvényeken találkozom. De van még a zsűriben egy amerikai újságíró-blogger (Minna Zhou) és egy francia fesztiváligazgató (Olivier Delsalle) is. Azt gondolom, jól látszik, hogy ezzel megpróbálták a szakma majd’ minden szegletét lefedni.

A lengyel Marta Doboszszal ketten képviselitek a közép-kelet-európai régiót. Jobb eséllyel indulunk így?

Biztos vagyok benne. Már attól más lesz a budapesti WOMEX hangulata, mint a mediterrán vagy a nyugat-európai országokban, hogy kelet-európai levegőt fogunk szívni, a budapesti tömegközlekedést használjuk, valamint a helyi szállodákban szállnak meg az ide látogatók. Budapest jó elhelyezkedése miatt idén egyébként is sokkal több kelet-európai vendégre számítunk.

Szerintem korábban még arra sem volt példa, hogy két kelet-európai is helyet kap a zsűriben. Sőt, eddig általában egyetlen magyar előadó került be a WOMEX programjába.

Biztos vagyok benne, hogy a kelet-európai és a magyar karakter nagy hangsúlyt kap majd a fesztiválon. (Mint nemrég kiderült, egy magyar zenekar, a Cimbalomduó már biztosan ott lesz majd a WOMEX-en.)

Ráadásul rekordszámú volt a magyar jelentkezők száma is.

Igen, és a régióból érkező jelentkezések száma is rekordot döntött. A zsűri és az idelátogatók fejében így valószínűleg megjelenik majd az a gondolat, hogy nini, Kelet-Európa feltörekvőben van, hiszen innen rekordszámú jelentkezés érkezett.

Mit gondolsz, mivel lehet magyarázni ezt a nagyfokú érdeklődést?

A budapestit annak tudjuk be, hogy összeállítottunk egy felkészítő programot, amelyben arra helyeztük a hangsúlyt, hogyan lehet pályázni, illetve hogy milyen lehetőségeket kínál a magyar zenészek számára, hogy nálunk tartják a WOMEX-et. Például ha nem kerülnek be az öt színpad valamelyikének programjába, attól még

Ez egy oltári nagy lehetőség! A kelet-európai érdeklődést pedig egyértelműen annak tudjuk be, hogy közel van, így kisebbek a költségek is, könnyebb eljutni hozzánk.

Régiós színpadja és hazai fellépőknek szentelt nulladik napja is lesz a WOMEX-nek. Mennyire egyedülálló fejlemény ez a szervező országok közt?

Mindig szokott lenni valamilyen regionális karakter: amikor például Dániában volt a WOMEX, akkor egy volt “nordic” színpad, ami Svédország, Norvégia, Finnország és Dánia zenéire koncentrált, később pedig Atlantic Wavesnek nevezték azt a hasonló jellegű színpadot, ami Nagy-Britanniára, Izlandra és a hozzájuk hasonló területekre fókuszált. Ezt aztán megörökölte a tavalyi WOMEX is, amit Santiago de Compostelában tartottak, a város ugyanis nagyon fontos kikötőállomás volt az aranyláz idején.

A nulladik nap inkább egy szakmai napnak ígérkezik, amit kifejezetten a magyar szakmának készítünk elő. Tulajdonképpen egy magyar showcase fesztivál lesz, ami a magyar előadókra tudja majd irányítani a figyelmet.

Tehát erre a nulladik napra külön lehet pályázni. De ha én egy magyar zenekar vagyok, hogyan döntöm el, hogy a nulladik vagy valamelyik későbbi napon akarok játszani?

Azoknak a zenekaroknak, akik szerint az öt színpados fesztiválprogram során túlságosan szétszóródik a figyelem, nyilván érdemesebb a nulladik napon zenélniük. Lehetséges ugyanis hogy egy nulladik napon nagyobb és fókuszáltabb figyelem irányul rájuk, így jobban meg tudják fogalmazni ők is, hogy mit akarnak mutatni magukból. Ez a zenekarok számára egy igen fontos önmeghatározási lehetőség.

A legutóbbi sajtótájékoztatón Weyer Balázs arról is beszélt, hogy nem titkolt célotok, hogy Budapestet a világzenei iparban régiós központtá tegyétek. Ez tényleg fenntartható lenne a WOMEX után is?

Úgy érezzük, a szükséges szakmai összefogás és elkötelezettség megvan ehhez. Az előzményeket tekintve: a Sziget marha jól működik, az Artisjusban komoly kezdeményezéseket látok és a Cseh Tamás Program is fontos tényező. Ha viszont kicsit távolabbról nézzük magunkat, azt kell látnunk, hogy nagyon jó kiaknázatlan lehetőségeink vannak. Például a visegrádi közösség partnerprogramjai, valamint a táncházmozgalom és a hagyományos közösségek kultúrája iránti érdeklődés. A kapcsolati hálónk kiterjed például Grúziára és Azerbajdzsánra is, és azt gondoljuk, hogy ez a világ egyelőre kevésbé ismert a nyugati fesztiválok számára. De Budapest kiváló kapu lehetne Kelet-Európa és a Balkán felé is. Az Egyesült Királyság például Dél-Afrika kapuja is egyben, míg Spanyolország sok esetben Dél-Amerikáé. Ezek a kapcsolatok pedig szuperül működnek, és úgy gondoljuk, egy újabb kapu még simán elfér ebben a világban. És persze annak is nagyon örülnénk, ha Budapest egy világzenei fesztivállal lehetne ennek a térségnek a kapuja.

Volt olyan újságíró, aki arra is rávilágított, hogy a rendezvény főszponzora az a Pallasz Athéné Geopolitikai Alapítvány, amit Matolcsy és a Nemzeti Bank pénzel. Szerinted hogy érinti ez a WOMEX megítélését? Érinti egyáltalán bárhogy is?

A budapesti WOMEX egy olyan ügy, ami egy ilyen kis országban extra összefogást igényel. Amíg Nyugat-Európában már meglévő intézmények, illetve intézményi struktúrák összefogásával születik meg egy WOMEX, addig Kelet-Európában ezeknek az intézményeknek a jelentős része nem rendelkezik olyan költségvetési forrásokkal, amelyet egy ilyen ügyre kellene fordítani.

Tehát amíg egy WOMEX tőlünk nyugatabbra általános intézményi összefogással is meg tud valósulni, addig nálunk ehhez a kormány segítsége szükséges. Mint mondtam, ez a WOMEX kifejezetten regionális célokkal szerveződik, amiben jó partner a Pallasz Athéné Geopolitikai Alapítvány, aminek szintén vannak regionális céljai. Úgyhogy igen, mindenkit igyekszünk ebbe a projektbe bevonni, a szakmától a kormányig. Elég sokat dolgozunk azért, hogy a budapesti WOMEX a lehető legjobban sikerüljön.

Akárhogy is vesszük, a világzenei előadók egy jelentős része bevándorló, vagy legalábbis gyakran foglalkozik a bevándorlókérdéssel. Ennek ellenére is jó ötletnek gondoljátok egy világzenei fesztivál megrendezését egy olyan országban, amelynek kormánya a nemzeti konzultációs levelében képes volt összefüggést sejtetni a bevándorlókérdés és a terrorizmus között, újabban pedig óriásplakátokkal és kerítésépítéssel teljesíti ki a menekültellenes kampányát?

Azt gondolom, hogy a budapesti WOMEX épphogy remek alkalom lesz arra, hogy az emigráció és immigráció kérdését különböző szemüvegeken keresztül vizsgáljuk. Nagyon örülnék neki, ha az európai szemüvegen belül különböző országok és régiók nézőpontja is érvényesülne. És most nem feltétlenül Magyarországra gondolok, hanem például Olaszországra és Spanyolországra, de érinthetjük akár az ötvenes évek magyar migránsait, a világháború előtt kivándorlókat, vagy akár 19. század végi, Amerika felé irányuló kivándorlási hullámot is.

Szerintem ez egy különlegesen jó alkalom arra, hogy a különböző szempontokat meg lehessen beszélni – és nem feltétlenül politikai éllel, hanem hogy ki hogyan éli ezt meg.

Fel sem merült, hogy nem budapesti, hanem vidéki helyszínen valósuljon meg az idei WOMEX?

A WOMEX-re általában nem országok, hanem városok vagy helyszíncsoportok pályáznak. Budapest egy főváros, fontos turisztikai desztináció, jó a közlekedése, a szálláshelyek száma is magas, és a méretét tekintve is elég nagy ahhoz, hogy befogadjon egy ekkora rendezvényt. A WOMEX ugyanis egyszerre egy hatalmas vásár, ahol emberek üzletelnek és eszmét cserélnek, konferenciák helyszíne, esténként pedig öt színpadon zajlanak majd a koncertek. Magyarországon pedig korlátozott azoknak a helyszíneknek a száma, ahol mindez kényelemesen elfér. És azt is hozzá kell tennem, hogy ez egy kreatív iparág, ahol fontos a környezet, tehát nem feltétlenül lehet egy hirtelen felhúzott, majd továbbszállítható színpadon megtartani ezeket a koncerteket. Ezért nagyon fontos számunkra a Bálna, az A38 Hajó és a Művészetek Palotája, ami nemcsak helyszín, hanem szakmai partnerünk is a szervezésben. És az is nagyon fontos hangulati elem, hogy ezt a három helyszínt tulajdonképpen a Duna köti össze.

2011-ben részt vettél a WOMEX nyitógálájának szervezésében. Az milyen élmény volt?

Egészen fantasztikus! Tudtuk, hogy nagyjából milyen lesz a közönség, és hogy milyen a koncertterem, mi pedig abban a fél évben végig ehhez igazodva igyekeztünk dolgozni a megnyitón. És nemcsak a körülmények voltak kiválóak, hanem a színpadra is úgy álltunk ki, hogy tudtuk, fel vagyunk készülve. Amikor vége lett a műsornak, a közönség állva tapsolt, ami rendkívül felemelő érzés volt. Így azzal az érzéssel jöhettünk le a színpadról, hogy mi most Magyarországról megmutattuk, mit tudunk. Nem mellesleg: nagyon jó volt a visszhangunk is.

Ehhez képest mekkora munka az idei, teljes WOMEX megszervezése?

Érzékeltetni sem tudom, mennyire hatalmas. Főként hogy itt kétféle szakmai elvárásnak is meg kell felelnünk: egy magyarországinak és egy nemzetközinek. Az is nehezíti a feladatunkat, hogy a WOMEX-nek valamilyen szinten ugyanolyannak kell lennie évről évre, ehhez igyekszünk is igazodni, de közben szeretnénk, ha egyúttal egy kicsit magyar is lenne. És miközben próbálunk minden elvárásnak megfelelni, természetesen számos nehézség is akad, hiszen fontos, hogy minden a helyén legyen, az asztaloktól egészen a kábelekig. Ennek ellenére hatalmas kaland és rendkívül izgalmas folyamat ezeket a problémákat kiküszöbölni. 

Sok szó esett a szakmáról és a szakmai elvárásokról. A nem szakmabelieknek miért lesz érdemes kilátogatni a fesztiválra?

Nagyon sok mindent tartogatunk, még lesz egy-két meglepetésünk is. A WOMEX alapvetően egy nagyon jó alkalom arra, hogy felvethessünk néhány beszédtémát. Gondoljunk csak bele: napi húsz koncert rengeteg témát fel tud dobni! Ismét több szempontból tekinthetjük meg, hogy mi is az a világzene, elvégre ahány országból érkeznek a fellépők, annyi szempont jön majd elő. És ez igaz lehet akár valamennyi felmerülő kérdésre is. Azt hiszem, ez a fesztivál közönségének igazán érdekes tud majd lenni. És nem muszáj részt venni a nappali programokon sem, esténként akár egyetlen koncertbelépő megváltásával is nézelődhetünk úgy, mint egy szakmabeli, és közben rácsodálkozhatunk arra is, hogy milyen ez a világ, ahová tartozunk. Akár akarjuk, akár nem.