Index Vakbarát Hírportál

Ákos, a profi

2015.07.05. 17:41

Pénteken sikerült annyi itthon nagyon népszerű fellépőt egymás után rakni, hogy a Volt szombati napja csak laza levezetésnek tűnt elsőre. Ehhez képest láttunk síró énekest, Magyarország Legprofibb Popsztárját és egy olyan DJ-t, aki tényleg megpróbált rendesen zenéket keverni a színpadon.

A szombat akár úgyis kezdődhetett volna, hogy megnézem a Nagyszínpad-győztes Ocho Macho koncertjét, de annyira nem szeretem kínozni magam, ezért bőven megfelelt kezdésnek a Wellhello, akikről már írtunk bővebben. Túl sok újdonságot az akváriumos koncertjükhöz mérve nem igazán tudtam felfedezni két apróságon kívül. Az egyik az, hogy Fluor simán benyomott a koncert felénél egy Kis Grófo-féle pampamozást, a másik pedig egy tolószékes kisfiú volt.

Messziről csak annyit lehetett látni, hogy a szép fesztiválszokásként az emberek a fejük fölé kapták a kerekesszékes kisfiút, valaki meg a környékemen valami olyasmit mondogatott, hogy

Nézd, sír!

Egy pillanatig azt hittem, hogy a kis srác kezdett el sírni a félelemtől, de a magyar interneten szépen körbejárt kép alapján kiderült, hogy a Diaz annyira elérzékenyült a dologtól, hogy férfiasan megkönnyezte a helyzetet. Nem nagyon láttam még hasonlót fesztiválon, és az igazat megvallva magasan ez volt a legmenőbb momentum az egész idei Volton. Ezek után Ákosnak kellett volna valahogy emelni a szintet, mégis csak A Legprofibb Magyar Popsztárról van szó.

És hát Ákos tényleg profi, már a professzionalitást is olyan profin csinálja, hogy a legprofibb károgók is kénytelenek voltak befogni a bagólesőt. Semmi cécó, csak profizmus, igazi sztárokhoz illően talpig szponzor Adidasban. A közönség pedig megőrülve értékelte a profizmust, hiszen ha valaki profi, akkor azt mindenki észreveszi. Mondjuk ezen a koncerten olyan emberi dolgok nem voltak, mint előtte a Wellhellón, de Ákos nem véletlenül játszott nagyobb színpadon, mint John Newman, és nem véletlenül annyira profi. Még egy jó kis Tainted Love is belefért, ami tényleg már a profizmus csúcsa, az pedig csak a legprofibbakra jellemző, hogy nemcsak háromszor veszik át a szponzor Adidas-felsőt, de még az olyan bomba slágerek is kimaradhattak a repertoárból, mint a Tipikus sztereó, ami minden szempontból egy profi dal. A profizmus diadala volt ez a műsor, és nem is tudom elképzelni, mi lehet a következő szint, amit Ákos meglép. Átváltozik tiszta energiává? Klónozza magát? Első emberként lép az Uránuszra? Nem tudom, tényleg nem tudom. De biztosan profin fogja csinálni.

John Newmannek ezért fel kellett kötnie a gatyáját, mert lehet, hogy ő is profi, de azért álljon meg a menet. Azon a bizonyos Rudimental-számon kívül nem igazán ismerek tőle semmit, ettől függetlenül tök szórakoztató koncertet adott, és profizmusban majdnem felért a nagy példaképhez, de csak majdnem. Talán majd jövőre, John, addig neked is ajánlom, hogy nézzél körbe egy Pet Shop Boys-klip kelléktárában.

Záróakkordnak Fatboy Slim maradt, aki még abból a sötét időből jön, amikor nem kellett feltétlenül minden producernek DJ-skedni.

Rájóbátnáó dö fank szol brada csekid áut náó fank szol brada

Gondolom ez mindenkinek megvan, hiszen Fatboy Slim egy ideig tényleg elég ismert figurának számított. Azóta nem igazán tudom, hogy mit csinált, de például keverni biztos megtanult, mert a legutóbbi szigetes fellépéséhez képest ez a mostani mérföldekkel jobb volt. Mivel a régi számai a mai EDM-lázba egyszerűen belekeverhetetlenek, ezért a szettje alapvetően kőkemény stadion house volt, itt-ott belecsempészve egy-egy hangmintát az ismertebb számaiból. Guetta előző napi förtelme után egészen szórakoztató volt látni a kontrasztot, hogy itt van a világ első számú DJ-je, aki előremixelt szettben bármiféle koncepció nélkül dobálja a leglakosságibb dalokat, mintha csak az ököritófülpösi művházban játszana aratás után, és itt van a '90-es évek végének egy meghatározó producere, aki a kor követelményeinek megfelelően nem csak megtanult tisztességesen keverni, de képes volt életet és stílust vinni a zeneileg egyébként Guettától nem sokban eltérő szettjébe. Még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy a klubzene nagyszínpadra való, de tökre értékelem, ha valaki legalább próbálkozik.



Rovatok