Zenei versenyeket már az ókorban is rendeztek: Néró például az összeset megnyerte, ami nem csoda, hiszen a nála tehetségesebbnek tűnőket meggyilkoltatta. Viszont az első igazán jól dokumentált, ismert szerzőket felvonultató összecsapást 1207-ben tartották meg Wartburgban. Hogy nem egy könnyed nyáresti tévés vetélkedő volt, azt jól mutatja a neve is: Sängerkrieg, azaz 

Bár a résztvevők többé-kevésbé hús-vér alakok voltak, akiknek még a dalait is ismerjük, azért vannak misztikus elemek a történetben. Mondjuk például a magyar varázsló, Klingsor esete. Na de ne szaladjunk ennyire előre, lássuk, kik is ezek a fura figurák, akikkel zenetörténeti sorozatunk folytatódik.

A minnesängerek tulajdonképpen német nyelvű trubadúrok. Nem sokkal azután ugyanis, hogy Okcitániában megszületett a stílus, eljutott más országokba is. A nemesi dalosokat kedvelő ibériai uralkodókról, a dalszerző angol királyról és az észak-francia trouvère-ekről már esett szó, de a zene észak-kelet felé is elterjedt, a mai Németország irányába.

Állítólag akkor jutottak az első trubadúrok német földre, mikor Rőtszakállú vagyis Barbarossa Frigyes burgundiai nőt vett feleségül. Ezután az ottani nemesek is dalolni kezdtek. A stílus pont úgy terjedt el, ahogy a könnyűzenében lenni szokott: először lenyúlták a nyugati dalokat és írtak rá anyanyelvű szöveget, később megpróbáltak hasonló stílusban sajátokat fabrikálni. 

Zenében szerintem nem lettek soha olyan eredetiek, mint a stílus megalkotói és nem is tudtak hozzátenni annyit, mint mondjuk az észak-franciák, de valamiben túltettek mindannyiukon, ez pedig a körítés!

Arról már esett szó, hogy a trubadúroknál mennyire fontos volt az alkotó élettörténete, s hogy ezt milyen nagyon kiszínezték ők maguk, vagy a későbbi generációk. A legendaalkotás náluk azonban csak kacifántos szerelmi kalandokat, véres leszámolásokat, hősi viadalokat vagy csúnya intrikákat jelentett. Vagyis csupa olyan dolgot, ami akár meg is történhetett volna.

Nem így a minnesängereknél!

Némelyikük élete olyan volt, mint egy fantasy film. Történeteikben a csodás elemek keverednek valódi eseményekkel és személyekkel (valahogy úgy, ahogy az Eddában is megjelenik mondjuk Attila fejedelem mindenféle észak isten között). Sokszor ők maguk is kitalált személyek voltak, miközben a "dalaik" valóban léteztek.

Ott van mondjuk a legismertebbjük, Tannhäuser, akiről senki sem tudja, hogy vajon élt-e valójában. Ha igen, akkor valamikor 1245 és 1265 alkotott. A nemes lovagról az a legenda élt, hogy

a Venusberget, ahol egy évet töltött. Miután elhagyta a helyet, bűntudata támadt, és elment a nagyon is létező IV. Orbán pápához, aki azonban azt mondta, ezt a bűnt lehetetlen megbocsájtani.

Épp úgy lehetetlen, mint hogy az ő pásztorbotja kivirágozzék.

Na persze hogy három nap múlva kivirágzott, ám ekkor már Tannhäuser bánatában visszament szerelmeskedni Venusbergbe és soha többé nem látták...

A történet annyira elbűvölő és erotikus, hogy egy cseppet sem csoda, hogy XIX. századi romantika idején teljesen beindult tőle mindenki és született belőle mindenféle regény, opera, festmény. Épp úgy mint ahogy a híres énekesháborúból is.

Hogy vajon tényleg volt-e valami énekesverseny 1207-ben Wartburgban, arról megoszlanak a vélemények: egyesek szerint az egész kitaláció, mások azt mondják, valami valóságalapja azért van. A több kódexben feltűnő történet szerint I. Hermann türingiai tartománygróf udvarában gyűltek össze a legjobb dalosok, hogy megmérkőzzenek egymással. Ezen a képen felül ő látható kedves feleségével, alul pedig a hét dalszerző.

Balról jobbra:

1. Klingsor von Ungerlant, a titokzatos magyar varázsló;
2. Heinrich von Ofterdingen,
3. valószínűleg a türingiai őrgróf udvari költője,
4. Reinmar der Alte,
5. Wolfram von Eschenbach,
6. Walther von der Vogelweide,
7. Biterof (bár ez csak feltételezés).

Az első kettő szereplő ugyan valószínűleg kitalált, de az utolsó négy nagyon is létezett (igaz egyáltalán nem egy időben alkottak). Walther von der Vogelweide például a leghíresebb minnesänger volt, akinek a legtöbb költeménye és zenéje maradt fenn mind a mai napig.

Persze most annak kéne jönnie, hogy ki nyerte a versenyt, de az a helyzet, hogy elég zűrösek és egymásnak ellentmondók a leírások. Gondolom ez

De könnyen lehet, hogy egyáltalán nem hirdettek helyezéseket.

Egyesek szerint a legékesszólóbb (pont a kitalált) Heinrich von Ofterdingen volt, de a többiek elirigyelték a sikerét és megfúrták a győzelmét. Mások szerint csak egyszerűen vesztett. A lényeg, hogy engedélyt kért, hogy segítséget hozzon, és elhívta Klingsor von Ungerlantot (vagyis Magyarföldi Klingsort), aki nem csak énekes, de varázsló is volt.

Ő aztán döntőt vívott Wolfram von Eschenbach-hal, ám egy idő után elfáradt, ezért

A démon már majdnem győzedelmeskedett, mikor a minnesänger belefogott egy keresztény himnuszba, amire a gonosz lélek nem tudott felelni és megtört a varázslat. A feketemágust persze elűzték.

  

Na de ki volt a titokzatos magyar varázsló?

Magyarföldi Klingsor valószínűleg teljesen kitalált személy, de vannak akik szerint létezett. Egyesek úgy tartják, Erdélyben született és II. András udvarából került Türingiába, míg mások szerint német volt és Gertrudis királynő kíséretével jött Magyarországra.

A Sängerkrieg legendájában egy verse is szerepel, sőt csinál valami jót is: megjósolja Árpád-házi Szent Erzsébet születését, aki pont a dalnokverseny közben jött a világra, majd 14 évvel később a türringiai őrgróf fiához ment feleségül, és épp a viadal helyszíne, a wartburgi vár lett az otthonuk.

Azonban feltűnik más mondákban is, az egyikben elcsábítja a szicíliai király feleségét, aki kasztrálja, mire ő bosszúból varázslatos kastélyt épít, melybe lányokat és asszonyokat ejt foglyul.

Szerb Antal (amellett, hogy irodalmi munkáiban is szerepelteti az izgalmas személyiséget) érdekes tanulmányt írt róla. Szerinte akkoriban 

Nem véletlen, hogy volt olyan minnesänger-tanonc, aki hozzánk akart jönni zenét tanulni.

Mára ennyit a zene történetéből, de ne menjetek sehova, a sorozat hamarosan folytatódik! Ha nem akartok lemaradni róla, kövessétek a Múltcore-t a Facebookon!