Egy szívecske alakú kottába komponált szerelmi vallomás valami Facebook-megosztásra termett mai cukiság is lehetne, de nem az. 600 éve ugyanis még nem nagyon volt Facebook. Zenetörténeti utazásunkat a titokzatos középkori avantgárd mozgalomnál hagytuk abba, melynek tagjai állandóan  a füstről énekeltek, miközben elszállós pszichedelikus zenéket játszottak. Folytassuk is velük, mert van még mit mesélni róluk.

A dél-franciaországi ars subtilior stílust nem csak azért nevezik a középkori avantgárdnak, mert szerzői a XIV. század végén és a XV. elején olyan formabontó dallamokkal és ritmusokkal kísérleteztek, amiket a XX. századik senki nem csinált utánuk. Hanem azért is mert úgy jegyezték le a dalokat, ahogy évszázadokkal később az avantgárd költők a képverseiket.

A leghíresebb ilyen alkotás Baude Cordier: Belle, bonne, sage című dala, íme:

Bár van benne egy avantgárdos csavar a szavakkal (a cor ugyanis latinul szívet jelent, ami szépen rímel Cordier nevére), a szövege semmivel sem mély értelműbb, mint bármelyik mai popslágeré: természetesen a szívről és a szerelemről szól, de akkor is csoda klassz!

Főleg, hogy a nagy szívbe még egy kicsi is bele van rejtve. 

A zene semmi különös, kellemes dallam, de ha tényleg szerelmi üzenetnek készült, ez valószínűleg cseppet sem zavarhatta a lányt, akinek címezték.

Ugyancsak Cordier írta a Tout par compas suy composés, azaz Iránytűvel komponáltam című kánont, melynek a kottája meg így néz ki:

A körformának persze túl azon, hogy az iránytűt idézi fel további értelme is van: a dallamot újra és újra elénekelték, ahogy be-be léptek a szólamok, ahogy az egy rendes kánonnál lenni szokott.

De nem ő volt az egyetlen szerző az ars subtilior stílusban, aki formába öntötte a szerzeményeit. Ez például Jacob Senleches műve, nem fogjátok kitalálni, milyen hangszerről szól:

Na jó, kitaláltátok. A címe: La harpe de melodie, a hangszer tehát a hárfa.

Az ars subtilior találmánya nem tűnt el teljesen a stílussal, évtizedekkel később, a reneszánsz idején is felbukkan. Itt van például Dosso Dossinak A zene allegóriája című festménye, melyen egy körkotta és (ott jobbra az árnyékban) egy háromszögkotta szerepel.

Az utóbbit csak a festmény különleges megvilágításával sikerült kibogarászni pár évtizede (súrlófény hatására a festékrétegek domborulatai is kirajzolódtak), és kiderült róla, hogy egy Josquin des Prez műről van szó.

Bár amikor a festmény készült, Josquin már régen nem élt, azt tudni, hogy szívesen játszott a kottaképpel. Két reneszánsz szerző,  Ockeghem és Jacob Obrecht halálára is olyan művet komponált, amelyben csak "fekete hangjegyek" szerepelnek.

Igaz, csak közvetve kapcsolódik ide, muszáj megmutatnom nektek ezt a gyönyörű kis könyvecskét, amely igazi szerelmes ajándék volt valamikor szintén a reneszánsz idején. Szív alakú és ha kinyitják, egyből két összekapcsolódó szívet rajzol ki, miközben egy nagy közös szívnek is tekinthető: 

Benne meg persze szerelmes dalok vannak, olyan nagy reneszánsz szerzőktől, mint Dufay, Binchois, Busnoys és a már említett Ockeghem. A könyvet kiadták fakszimile (ez látható a képen), a zenéből pedig egy három CD-s box készült.

Akad ugyan példa az elkövetkező néhány évszázadból is, de igazából csak a XX. században lendülnek be az olyan zenék, amelyeknek a kottái képként is megállják a helyüket. Van rengeteg, amelyik gyakorlatilag eljátszhatatlan, meg olyan is, amelyek lekottázhatatlan műveket próbáltak megjeleníteni. Minket azonban csak a hagyományos értelemben vett képkották érdekelnek.

A legismertebb avantgárd szerző, aki ilyeneket komponált, a ma is élő George Crumb. Írt kör-, csigabiga- és szemalakú kottát is. Egyik kedvenc zeneszerzője Bartók Béla, úgyhogy a Mikrokozmosz nyomán írt 1972-ben egy Makrokosmos című művet, melynek egyik tétele így néz ki:

Ez ugyanis egy Agnus Dei, vagyis Isten báránya, ami a zenei értelemben vett mise utolsó tétele (amúgy a fenti pucér nő feneke alatt is egy Agnus Dei van, csak az 500 évvel korábbi). Ennek a szövege pedig azzal fejeződik be, hogy 

adj nekünk békét!

Mivel lehetne ezt szebben kifejezni, mint egy békejellel?

A sort sokáig lehetne folytatni furcsa kortárs kották felsorolásával, de mi inkább huppanjunk vissza a középkorba, hiszen nagyon sok izgalmas dologról nem beszéltünk még, és nagyon sok izgalmas zenét nem hallgattunk még meg. Ha nem akarsz lemaradni a folytatásról, kövesd sorozatunkat a Facebookon!