Amon Tobin? Hát, ő olyan, hogy nagyon-nagyon sok furcsa hangot tesz egymás után, egyszer brutális tempóban, máskor meg teljesen belassítva, vagy éppen tök egyszerre – próbáltam körülírni a Lánchídon úgy éjfél körül, hogy mire számíthatunk nagyjából egy óra múlva. Éreztem, hogy ez a megfejtés nem egy spanyolviasz-recept, de gondoltam, úgyis magáért fog beszélni, ha egymásra talál a pszichedelikus komolyzene és a nukleáris drum & bass.

A Várkert Bazár koncertterme a történelmi panorámával és a hegyoldalba fúrt, hangszigetelt atombunkerrel ehhez remek helyszínnek tűnt. Az nem volt világos, hogy Tobin élő műsorral vagy dj-zéssel készül, de annyira nem is számított; ezen a környéken mindkettő tájbaillőnek tűnt. Persze, egy betripezett filmesztétának biztos többet jelent az ISAM szerzői album elképesztő vetítése és hangorkánja, de aki csak a felgyülemlett stresszt akarja kimozogni magából, az boldog lesz a hol 90, hol 180 BPM-es darálással is.

Végül az utóbbit kaptuk, csak épp a felhőtlen boldogság maradt el. Tobin egykor kezdett, középtempós breakbeatekkel. Kicsit furcsa volt a műsorai intrójaként is használt Delphert pattogós tánczeneként hallani, de ilyen kezdősebességgel hamarabb eljuthatott ahhoz a hangorkánhoz, ami a szettjei végét szokta jellemezni. Mintha minél hamarabb túl akart volna lenni az egészen. Az ő gyakorlatával viszont még a haknizás is élményszámba mehet, és tényleg utánozhatatlan volt, ahogy idióta gépi zajokkal és bukdácsoló loopokkal fűzte egymásba a saját zenéit és remixeit a leghúzúsabb Evol Intent-, Icicle- és Noisia-slágerekkel.

Vajon hova az istenbe fog tovább gyorsulni, ha már az elején ennyire pörget? – gondoltam, de csak egy órával és tízezer ütemmel később értettem meg, hogy amit én még bőven a tárgyalásnak hittem, az valójában már a befejezés volt. A felspanolt tömeg őrjöngve követelte a folytatást, de ez csak egy párszámos hosszabbításra volt elég, amivel még a közönség Aphex Twin-pólós részét sem sikerült meggyőzni.

Tobin három évvel ezelőtti műsorát ismerve ezen nem is kéne meglepődni. Ha a rutin elég az üdvösséghez, ki törné magát, hogy megpróbáljon mindenkit elkápráztatni? Örvendetes, hogy negyven év után újra bulit szerveztek a Várkert Bazárban, de ezt egy igazi bulival jobban meg lehetett volna ünnepelni, mint egy partihelyszín techdemójával.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!