A Petőfi Rádió az egyik, vagy talán a legfontosabb partnerünk, szövetségesünk. Velük nem nyílt levél formájában szoktunk kommunikálni, hanem naponta beszélünk és tucatjával váltuk e-maileket. Ez a mai napig így van. Rengeteg olyan ügyet indítottunk el az elmúlt pár évben, amelyek kifejezetten a Petőfi profiljába vágnak, amelyek nélkülük valószínűleg nem is léteznének, és amely azt hiszem, a Petőfi image-ét is építi. Hiszen melyik, országos rádióról tudnánk elképzelni, hogy egy Nagy-Szín-Pad!-jellegű tehetségmutató versenyt sajátjaként kezeljen? 

A Petőfi számtalan bandát és előadót segített már sikerre, amit nem győztem megköszönni a nevükben is. A rádiónak ezt a küldetését én közönségként és fesztiválszervezőként is hatalmasra tartom, mert láttam, hogyan hatott a közönségre, amikor egy országos rádió Quimbyt, Vad Fruttikat és Punnanyt kezdett játszani, vagy amikor Izil elsőként adott le egy WellHello dalt.

Ugyanezt gondolom a közösen elindított Petőfi Zenei Díjunkról is, hiszen éveken keresztül nem volt kérdéses, hogy ha egy hiteles és rangos médiumtól szívesen fogadnak el művészek díjat, az pont a Petőfi. Szerintem fontos, hogy ez így maradjon. Ezen a gálán egyébként most is gőzerővel dolgozunk, a Petőfi csapattal közösen és kicsit sajnálom, hogy a program ezen oldalára most érthetően kevesebb figyelem jut. 

A közös levél gondolata sok-sok zenésztől származik. Az egri Music Hungary konferencián több kerekasztal-beszélgetés a Petőfi helyzetének, meglehetősen indulatos elemzésébe ment át. Szerintem sokan nem értik, mennyire nagy dolog az, hogy a zenész társadalom ennyire meghatározó alakjai így kötődnek egy rádióhoz, ennyire fontos ügyként tartják számon annak sorsát.

Ezen a konferencián “estek nekem” zenész és szervező barátok, hogy miért nem teszek valamit, hiszen én jó kapcsolatban vagyok az MTVA-val. Pár nap alatt összehoztunk egy találkozót: sok művész és zeneipari szakember és a Petőfi vezetői között. Ott abban maradtunk, hogy adjunk egy kis időt, hiszen mindössze pár napos volt a megújult Petőfi. Aztán pár nappal később elindult a szervezkedés többek részéről, hiszen a rajongók, a közönség követelte, hogy a zenekarok, klubok, fesztiválok mondjanak valamit. Ilyennel egyébként én még nem találkoztam korábban, hiszen végülis “csak” egy rádióról van szó.

Bevallom, sok álmatlan éjszakát okozott nekem, hogy egy ilyen levélhez mi adhatjuk-e a nevünket, hiszen számos területen nem csak partnerünk az MTVA, de közös, nagy eseményeink is vannak, a STRAND Fesztiváltól a már említett Nagy-Szín-Pad!-ig, a Petőfi Zenei Díjig, vagy éppen a Petőfi TV-ig, amelynek a hajó mellett az Akvárium az egyik fő helyszíne.

Azon a ponton mondtunk igent, amikor a beszélgetés határozottan abba az irányba fordult, ahol senki nem akarta letámadni a Petőfit, sokkal inkább arra fókuszáltunk, hogy együtt mondjuk ki, mit tett le az asztalra a Petőfi, mi mindent köszönhetünk nekik, mit féltünk.

Az MTVA szerint: 

 A nyílt levélről azt gondoljuk, hogy az a szűk üzleti kör fűti a magyar könnyűzene e szegmensét, akik eddig nagy haszonélvezői voltak a Petőfinek (épp ezért is válhatott a Petőfi egy zárt kultúrgettóvá). Pont ezért kellett kinyitni a kapukat, és sokkal több magyar zenei előadót rotálni az adásmenetbe.

Ez egy igazi akadémiai vita, amelyről ha nagy ritkán unatkozunk, órákig tudunk beszélgetni. Fura lenne, ha bárki magáénak mondaná a jogot, hogy ő dönti el, mi értékes, mi nem. Az viszont tény, hogy a Petőfi Rádió erősen hozzájárult ahhoz, hogy az élő zene soha nem látott virágkorát éli idehaza. A magam részéről biztos vagyok abban, hogy a Petőfi tevékenységének nagy szerepe van abban, hogy tucatjával jelenhettek meg az elmúlt években olyan magyar zenekarok, amelyek ma már rendszeresen tízezres tömeget vonzanak a Budapest Parkba, vagy a Barba Negrába, teltházas vidéki turnékat mondhatnak magukénak és fesztiválok headlinerei. Természetesen ízlés és intuíció kérdése is, hogy ki, hol húzza meg a határokat, a számomra leginkább elfogadható választóvonal az az ingyenes falunapok és a klubok, fesztiválok világa között van. Sok olyan előadót ismerünk, akik címlap-celebek, sokat látjuk őket a tv-ben de egy klubkoncertnyi közönségük sincs, aki jegyet váltana rájuk. A Petőfi eddigi profiljába ők nem igen fértek bele.

Arról, hogy a Petőfi iránti aggodalom mennyire köthető szűk üzleti körökhöz, érdemes volna megkérdezni zeneipari szakembereket, ezt nem tudom megítélni. Például a Cseh Tamás program vezetői számos tanulmányt készítettek az elmúlt időszakban, amelyek azt hiszem, választ adnának erre a kérdésre, de meglepődnék, ha ez így lenne. 

A Petőfit a számos kritika mellett én még mindig a leghallgathatóbb rádiónak tartom, de azt igazán sajnálom, hogy több olyan műsor és műsorvezető, szerkesztő tűnt el a csatornáról, akiket ha meghallottam, nem tévesztettem össze a Petőfit egyetlen más rádióval sem. 

Ahogyan említettem, a Petőfi vezetőivel pár héttel ezelőtt abban maradtunk, hogy adjunk időt ennek az új struktúrának, a magam részéről ezt természetesnek tartom de azt is remélem, hogy a mai levél hangvétele és tartalma, az aláírók személye számukra is fontos.