Oké, hogy Kispál és a Borz-koncert csak egyszer van egy évben, de ez még nem feltétlenül indokolja, hogy a Fishing on Orfű stabilan, minden évben telt házzal üzemel. Megpróbáltuk összegyűjteni, hogy mitől más az orfűi fesztivál a többihez képest, és mik azok a dolgok, amiket érdemes más kisebb vagy akár nagyobb rendezvénynek átvenni tőlük.

1. Közlekedés

Pont a nemrég megtartott első Kolorádó fesztivállal kapcsolatban merült fel komoly problémaként, hogy nehezen lehetett eljutni a helyszínre. Orfű nyilván nem egy eldugott cserkésztábor, de azért az ember nagyon tudja értékelni, hogy nappal cuki kisvasút megy a tó körül. A mi szállásunk olyan 3-4 kilométerre volt a fesztivál bejáratától, vagyis elég morcosan indult minden gyaloglás, de aztán megjelent a kisvasút, felkapott minket, és bevitt egészen a bejáratig. És az éjszakai gyaloglás után másnap is kárpótol, hogy egy cuki balatoni kisvasúttal szállítanak a fesztiválra tök ingyen.

2. Fesztiválon kívüli programok

Ahogy azt a korábbi interjúnkban is elmondták a szervezők, nincs már hova terjeszkedni a fesztiválnak területileg, ezért a belső infrastruktúrára és a külső programokra fordítják a figyelmet. Utóbbi különösen klassz része Orfűnek, hiszen mindenki tudja, aki már sátrazott fesztiválon, hogy nagyjából este hatig tényleg csak nagyon kemény arcok kezdenek el berúgni, mindenki más halálra unja magát program híján. Az Orfűi-tó mondjuk elég hálás hely ennek a megfékezésére, de a szervezők rengeteg fesztiválon kívüli programmal még tovább erősítik azt, hogy éjszaka a fesztiválé, a nappal Orfűé. Van egy komplett úszó színpad, ahol mindennap 3 zenekar lép fel, úgy kell kerülgetni a napi fröccstúrától kidőlő stopposokat a tó körül, de van itt kertmozi, barlangtúra, sportversenyeket és tényleg annyi minden, mintha az egész egy bazi nagy osztálykirándulás lenne.

3. Egészséges lokálpatriotizmus

Az elmúlt években kialakultak fesztiválos gócpontok az országban, ilyen például Sopron, Zamárdi vagy akár Debrecen környéke. Orfű azonban az egyetlen, ahol tényleg elég nagy teret adnak a település és a régió bemutatására. Egyrészről a fesztiválon kívüli programokat mind Orfűn tartják, az infrastruktúra évről évre egyre jobb, másrészről még mindig sok pécsi vagy környékbeli érdekeltségű együttes kap itt fellépési lehetőséget. Egyik oldal sincs túltolva, pont olyan mértékben pécsi/orfűi a fesztivál, hogy egy budapesti vagy miskolci ne érezze magát idevalónak. Orfűnek pedig nem is lehetne jobb reklám a fesztiválnál, mert egyre többen jönnek rá, hogy ez a gyönyörű környék bizony máskor is remek hely lehet, és érdemes visszatérni akkor is, amikor nincs fesztivál.

4. Rendes borválaszték

Sörösként engem nem feltétlenül érint, mindig csodálom, aki hajlandó a sokkal egyszerűbb és olcsóbb sörözés helyett a macerás, indokolatlanul drága, ki tudja milyen minőségű folyóborból készülő fröccsözést választani. Orfű ebből a szempontból maga a Kánaán, mert a Szigetről vagy a Voltról is ismerős rendszerben külön borfalut hoztak létre, ahol a villányi és más bortermelőknek is van saját standjuk. Már a választék alapján elégedett lehetne mindenki, de árban szinte jobban megéri, mint sörözni. A legtöbb standnál 1500 forint az egyliteres fröccsflakon 5/5-ös keveréssel, vagyis 3000 forintból a többség le is tudhatja a szükséges alkoholadagját, és még csak a feje sem robban szét másnap a ócska minőségtől.

5. Zenészcentrikus közeg

Orfű azon kevés fesztiválok egyike, ahová rengeteg zenekar jön nemcsak fellépni, de nyaralni is. Ezért rengeteg ismert magyar zenésszel lehet teljesen véletlenszerű, hétköznapi helyzetekben találkozni, beszélgetni, akár még meg is inni valamit. Baromi sokat dob a hangulaton, hogy az ember az egyik pillanatban a Quimby-koncertet nézi, majd a másik pillanatban Kiss Tibi már törökülésben cigizik az első sorban egy másik színpad előtt. Ebből következik a hatodik pont is, ami egyébként a csütörtöki nap csúcspontja is volt.

6. Véletlenszerű együttműködések

Nem véletlenül hoztuk fel Kiss Tibit az előbb. Little G Weevil sztoriját már biztos sokan ismerik, és csütörtökön utolsóként lépett fel a legkisebbnek számító Borfalu színpadon. G a koncert előtt pár órával landolt, a fáradtságot, illetve a jetlaget látványos rövidezéssel és sörözéssel próbálta tompítani a színpadon. Feltűnt, hogy az első sorokban ott ült a fél Mary Popkids körgyűrűjében Kiss Tibi, akihez később megérkezett Frenk, de valahol ott lófrált még Dorog Péter is az Intim Torna Illegálból. Mivel Little G-t ez a generáció még jóval az amerikai időszaka előttről ismeri, ezért nem volt annyira meglepő a jelenlétük, de az már inkább, amikor egyik pillanatban Kiss Tibi, a másikban Frenk mászott fel a színpadra jammelni egyet a bluesgitárossal.

Volt valami blueszenekar, aztán megjelent a Kiss Tibi

– egyszerűsítette le a történteket egy srác mellettem telefonnal a kezében. Az ilyen pillanatok az igazán különlegesek, mert – ahogy a Quimby énekese is utalt rá – a magyar zenészek sorban állnak, hogy pár percet jammelhessenek Little G-vel, és most ezt élőben is látni lehetett, pedig biztosan nem tudtak együtt próbálni előtte, mert a bluesgitáros a saját bevallása szerint tegnap még a kertjét locsolta Atlantában. 

7. #Mulatási csak módjával

Elég nehéz megtalálni manapság azt a pontot, ahol a népszerűségéhez mérten kezelik a mulatóst, de egy pillanatig sem csinálnak belőle aljadék bazári bohóckodást. A legtöbb fesztivál ezt letudja azzal, hogy meghívja fellépni Kis Grófót, aztán szevasz, de Orfűn a Dankó Rádióval közös Nótakaraoke sokkolóan szórakoztató, és valahogy nem annyira kellemetlen, mint ahogy ez leírva tűnhet. Pont a megfelelő mértékben van képviselve a műfaj, és őszintén szólva esküszöm szórakoztatóbb tinédzsereket nótázni látni, mint a 432245. fodrász house szettre topogni.

8. Nem drága

Oké, ez annyira nem nagy truvájság, de még mindig egészen emberi árak vannak a fesztiválon, legyen szó a bérletek áráról, az italról vagy a különböző kajákról. Egy este simán be lehet zabálni és jókat inni úgy, hogy nagyjából 5-6 ezer forintnál nem költ többet az ember.

9. Sok izgi magyar zenekar

Rengeteg olyan együttes lép fel Orfűn, akik egész nyáron máshol sehol. Ez egyrészről segít megtölteni a kevésbé népszerű időpontokat és még a zenekarok is örülnek, mert Orfűn jóval emberibb bánásmódot kapnak, mint a legtöbb fesztiválon. Ráadásul már bőven létezik az a generáció, amit annyira nem tud felizgatni egy Európa Kiadó- vagy Pál Utcai Fiúk-koncert, de mondjuk szívesen megnézik a Blahalouisianát a nagyszínpadon. Persze, sok az átfedés a főbb időpontok fellépői és más fesztiválok programja között, de az Orfű még mindig inkább pozitív példa azzal kapcsolatban, hogy mennyire meri keverni az újat a népszerűvel vagy a régivel.

10. Egyáltalán nem homogén közönség

A Soundon sok a gyúrós barom, a Szigeten mindenki külföldi, a Bánkitón meg úgy kell felkönyörögni a cipőt a hippikre. Orfűn ezzel szemben a közönséget képtelenség általánosítani, mert annyi minden vegyül egyszerre, hogy minden társadalmi csoport megtalálja a saját társaságát. Régiós fesztiválként azok is jönnek, akik már nem is tudják mi az a tarisznya, és deep house-t veretnek a kocsiban, miközben sakál részeg kora 40-esek éneklik a Soho Partyt a kalapos indie lányok között, akiknek már csak egy bazi nagy Budapest-tábla hiányzik a homlokukról. Ez a sokrétűség sokszor egészen mókás helyzeteket okoz, például amikor egy láthatóan családos férfiakból álló csoport próbál 1994-ben is ciki csajozós dumákkal nyomulni olyan lányokra, akik 1994-ben születtek. Ez a fajta sokrétűség viszont klasszikus fesztiválhangulat teremt, ahol nem mindenki ugyanazokkal lóg, mint általában, hanem alkalomadtán egészen más közegű emberektől fogadta el az italt, amire azért hívták meg, mert csak.