Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Magyar idő szerint hétfő hajnalban osztották New Yorkban a 2018-as Grammy-díjakat, méghozzá a hatvanadik alkalommal. Sajnos a műsor színvonala nem igazán volt méltó a jubileumhoz, egymás váltották a gyenge, unalmas előadások. Az egyetlen pozitívum, hogy az egész gála a #metoo mozgalomra és a női egyenjogúságra koncentrált, sokan talpig fehérben jöttek vagy egy szál fehér rózsával fejezték ki szolidaritásukat.
Az est nagy nyertese Bruno Mars volt, aki összesen hét Grammy-díjat vitt haza, olyan fontos kategóriában is, mint Az év dala, felvétele és albuma. Szintén nagyot ment az idén a Szigeten is fellépő Kendrick Lamar a maga öt Grammyjével, ellenben hoppon maradt a Despacito és Jay-Z, de Ed Sheeran is mindössze kétszer vehette át a szobrot. Sokan kiakadtak, hogy az év albumának jelöltjei közül csak az egyedüli nő, Lorde nem lépett fel szólóban, és a műsor végére befért egy kőkemény Trump-szivatás is, többek között Hillary Clinton közreműködésével.
2017 enyhén szólva Ed Sheeran éve volt, ezért semmi meglepő nincs abban, hogy az idén kissé gyengébbnek tűnő kategóriában a tavalyi lemezét találták a legjobbnak. A Grammy szokásos hülyeségeinek az egyike, hogy annyira rettegnek több előadót jelölni az átlagosnál, hogy a Coldplayt idén egy EP-vel jelölték.
Tavaly a Twenty Pilots emlékezetesen letolt nadrágban vette át ezt a díjat, idén viszont nem kis meglepetésre a kortárs pszichedelikus rockzenében viszonylag ismertnek számító Portugal. The Man nyerte. A zenekarnak már a nevezése is meglepő volt, arra pedig valószínűleg senki sem számított, hogy a Despacitón kívül bárki mást hoznak ki győztesnek. Bár az is igaz, hogy a Portugal. The Man évek óta egyre keresettebb közreműködő mainstream popzenészek mellett is, és a Feel It Still magasan a legslágeresebb szám, amit valaha írtak.
Nehéz logikát találni a legjobb rapdal kategóriában, mert a Humble vagy a Bodak Yellow teljesen érthető, Jay-Z-t muszáj mindig jelölni valamiért, de hogy miért került ide Danger Mouse vagy Rapsody, az hatalmas kérdés. Mindenesetre Kendrick Lamar itt is nyert, hiszen tényleg kevés akkora mega rapsláger volt tavaly, mint a Humble. A dal videója egyként megnyerte a legjobb klipnek járó díjat, és ez volt a legjobb rapzenei előadás is. Emellett a rapper hazavihette még a legjobb rapalbumért és rapkollaborációért járó Grammyt is.
Ezt a kategóriát nem is igazán érdemes magyarra fordítani, mert technikailag annyi a lényege, hogy ide belehet tenni bármilyen olyan előadót, aki valahol az R&B, pop és hiphop vonalon mozog, legyen akkora szupersztár, mint a The Weeknd, vagy olyan feltörekvő , de szakmailag elismert arc, mint Childish Gambino, vagyis Donald Glover, aki egy ideje a filmes/tévés világban is egyre felkapottabb. Most a Weeknd újra, másodjára is megkapta ezt a díjat a Starboy c. lemezéért, pedig itt sokan számítottak arra, hogy a körülrajongott SZA lesz a győztes. Pesze Glover azzal vigasztalódhat, hogy hagyományos R&b előadásban nyert a Redbone-nal.
Nagyon akartak már a The Nationalnek Grammyt adni, hiszen tavaly is jelölték őket ebben a kategóriában, bár akkor sejteni lehetett, hogy az énekes halála miatt az egész díjátadó David Bowie-ról fog szólni. A tavalyihoz képest idén inkább olyan produkciókat jelöltek, akik még úgy, ahogy rendszeresen akzívnak számítanak, de őszintén szólva meglepődtünk volna, ha például a Gorillaz nyer a Humanzzel. Father John Misty a legjobb albumcsomagolás Grammyjének örülhetett végül.
Ebben a kategóriában szoktak azok lenni, akiknek már rég komolyabb jelölést kellett volna kapniuk, de a zsűrihez ugyebár minden másfél év csúszással érkezik meg. Ezért lehetett tavaly Chance the Rapper még legjobb új előadó, de most egy másik régi húzást választott a zsűri: év új előadójának választani egy ezredik nagykiadós énekesnőt, akinek nagy nehezen összeraktak 1-2 százmilliós Youtube-sláger, de a Billboard-listát böngésző mainstream kiadókön kívül, nem igazán foglalkozik velük senki. Ez idén Alessia Cara, akihez képest SZA, vagy éppen Lil Uzi Vert százszor nagyobb zajt csinált 2017-ben, de nem a Grammy-gáláról beszélnénk, ha ne lenne minden évben 3-4 teljesen értelmetlen választás. Egyébként tudja valaki ki az a Kelsea Ballerini vagy Maren Morris? Nem? Ugye, pedig ők is jelölve voltak tavaly, pont olyan felfogás alapján, amiért Alessia Cara is.
Egy valaha szebb napokat látott kategória, ami tavaly annyira nevetségessé vált már, hogy a Panic at the Disco!-t és a Blink-182 legutóbbi lemezét is jelölték, hogy aztán kihozzanak egy közepesen izgalmas, minimálisan eredeti együttest (Cage the Elephant) győztesnek. Idén kicsit merészebbek voltak, és az egész felsorolásból, és úgy általában a Grammyt övező miliőből teljesen kilógó indie kedvencnek, a The War On Drugs legutóbbi albumának adták a díjat.
2007-ben jelölték először a Mastodont Grammyre, és az egyébként eléggé szórakoztató arcokból álló metálzenekart utána még kétszer jelölték valamilyen kategóriában, hiába. Idén azonban úgy érezték az ítészek, hogy senki nem volt metálabb náluk élőben, mint amikor eljátszották a Sultan's Curse c. számot.
Na, ide aztán tényleg bármit beszoktak rakni az elektronikus zene veterán úttörőitől az undegroundból kitörő producerekig, tavaly például Flume nyert Jean-Michel Jarre és az Underworld előtt. Éppen ezért a hasonló zenei világból érkező Mura Masának még akár esélye is lehetett volna, de a jövőre 50 éves (!!!) Kraftwerknek annyira akartak már Grammyt, hogy nem is egy rendes albummal nyertek, hanem csak egy élő fellépés felvételével. Persze érthető, mert kicsit ciki, hogy a világ egyik legrégebb óta aktív elektronikus zenei produkciója mindössze egy életműdíjat kapott a Grammyn meg beválasztották őket a Hall of Fame-be, de hát akkor is mekkora hülyeség már, hogy a legjobb albumon nagyjából csak régi zenék vannak élőben előadva.
Ha már az Oscaron hoppon maradtak, akkor ennyivel vigasztalódhat másfél évvel később a La La Land. Mondjuk túl nagy nem is volt a verseny, a Trónok harcáról mindenkinek az első évad óta ismert intrózene jut eszébe, az Érkezésről előbb jut az ember eszébe a csönd, mint a háttérhangok, A számolás jogára meg valószínűleg nem is emlékszik már senki, nem hogy a zenéjére. A La La Land egyébként egyszerre lett a legjobb filmzene és a legjobb filmes soundtrack is egyszerre.
A műfaj 21. századi dominanciája miatt évről évre egyre fontosabb ez a kategória, és 5-ből 3-szor el is szokták találni, kiket érdemes jelölni. A Migos például kihagyhatatlan, hiszen jelenleg Amerika legnagyobb rapcsatának számítanak, ahogy olyan év sem lesz nagyon, amikor Jay-Z vagy Kendrick Lamar csinál valamit, és mégis lemaradnak a Grammyről. Rapsody érthetetlen jelölésén kívül viszont érdekes, hogy az abszolút lentről érkező, sokáig a mainstreamben elképzelhetetlennek gondolt Tyler, The Creatort is jelölték, de abban a tekintetben ez egy bátor húzás volt, hogy a fiatal rapper Flower Boy c. albuma tényleg egészen más dimenziót képviselt, mint az eddigi munkássága. De Kendrick Lamar és a Damn album évében tök felesleges volt bármit is csinálni a könnyűzenében. A díjat átadó Dave Chapelle egyébként kiszólt az A Tribe Called Quest mellőzése miatt, akik korábban kiakadtak amiatt, hogy a műfaj egyik úttörőiként teljesen elfeledkeztek a 2016-os lemezükről. Az este kevés izgalmas előadásainka egyike nem mellesleg szintén Kendrick Lamarhoz fűződik, méghozzá rögtön a megnyitó.
Ami Amerikának Kendrick Lamar, az Angliának Ed Sheeran, a Grammynek csak meg kellett próbálnia igazságosan szétdobni köztük a fontosabb díjakat. Itt persze nem kellett, a Shape of You-nál tényleg csak a Despacitót lehetett többet hallani 2017-ben.
A díj megítélésébe kicsit belerondított az a Variety által megszellőztetett hír, hogy az egész Grammy egyik legfontosabb kategóriájának számító Az év albuma jelöltjei közül egyedül Lorde nem lépett fel a gálán. A Variety szerint a többiekkel szemben csak az új-zélandi énekesnő nem kapott ilyen felkérést, helyette egy nagyobb, több közreműködős fellépést ajánlottak neki. És mivel az összes többi jelölt/fellépő mind férfi, ezért rögtön negatív fényben világította meg az egészet. Különösen azért kellemetlen ez a kis információ, mert Lorde kifejezetten érzékeny erre a témára, és a szintén minden fellépő Keshától Pinking külön érintette a nők egyenjogúságának és elnyomásának témáját. Lorde-nak egyébként a tavaly elhunyt Tom Petty emlékének dedikált dal előadását ajánlották fel, de elutasította. Bono és The Edge a U2-ból végül Bruno Mars nevét mondta, mint győztest, aki egész este képtelen volt levenni a szemüvegét.
A Grammy zsűrije tényleg őszintén el van ájulva attól, hogy a Bruno Mars mögött dolgozó gépezetnek sikerült tökéletesen átültetni modern hangzásba Michael Jacksont, Marvin Gaye-t vagy James Brownt, mert a 24 Magic kifejezetten fontos kategóriákban nyert, mint például Az év felvétele. Olyannyira, hogy az általánostól eltérően Az év dala és Az év felvétele nem ugyanaz a szám, hanem két különböző lett ugyanattól az előadótól. Bármi is legyen, azt nehéz elvitatni, hogy a Mars mögött dolgozó producereknek tényleg sikerült elhitetniük az egész világgal, hogy az énekes egy extratehetség, pedig valójában ez a Grammy is inkább nekik köszönhető.
Egyszerűen semmi magyarázat nincs arra, hogy minek jelölték ennyiszer a Despacitót, ha végül abban a kategóriában nyert, amire még egy felcsúti gázszerelő is fejből vágná a választ. Mindegy, Bruno Mars ezt is beteheti a többi közé., hiszen összesen hét Grammyt kapott idén, Az év dala, Az év albuma és Az év felvétele mellett övé lett a legjobb R&B előadás, a legjobb R&B lemez, a legjobb R&B dal és a legjobb hangmunka díja is.
Pár érdekesség a Grammy-gáláról:
(Borítókép: Theo Wargo / Getty Images Hungary)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!