Mára számos magyar hifimanufaktúra nemzetközi hírnévre tett szert

– mondja az Indexnek Őry Gedeon, a hazai hifis közösség egyik központi alakja. A youtuber két éve indította el csatornáját, mára több mint tizenötezer követője van. A minőségi zenehallgatást népszerűsítő videóiban audiofil termékeket tesztel, melyek között egyre több hazai, high-end termék is van. Őry Gedeonnal a közösség hóbortjai mellett arról is beszélgettünk, van-e értelme technót hallgatni otthon, méregdrága audiorendszeren.

Nagy hype van az otthoni zenehallgatás, a hifizés körül. Ez tartós jelenség, vagy csak pillanatnyi fellángolás?

Hullámzó a trend. Amikor hét évvel ezelőtt elkezdtem komolyabban hifizéssel foglalkozni, drágább szetteket sokkal kevesebben kerestek. Akkoriban robbant be a Bluetooth-technológia, mindenki vezeték nélküli hangsugárzókat vásárolt. Négy-öt éve a klasszikus hifizés nemcsak itthon, de világszinten is kikopott. A trend még a nagy gyártók készletében is meglátszott, hirtelen ugyanis mindenki házi mozit akart otthon. Most, az elmúlt két évben, jött az újabb fordulat. A házi  mozi visszaszorult, és durván jön vissza a klasszikus hifis zenehallgatás.

Ennek a fordulatnak technológiai okai vannak, vagy a fogyasztói szokások változnak?

Szerintem ráuntak az emberek a házi mozival járó macerára, nem mindenkit köt le hosszú távon. Ott nagyobb a rendszer, több a hangsugárzó, kábelezés, helyezgetés, és az erősítőnél is jóval több a lehetőség. Ezzel szemben a klasszikus zenehallgatás sokkal kényelmesebb, és ár-érték arányában jobb is a hangminőség. Persze én alapvetően egy hifis közösségben mozgok, talán ezért érzem ezt erősebbnek. Simán lehet, hogy közben a házimozi-irány legalább ennyire erős. Egyébként az asszonyfaktor izmos tényező, ami a nagy házimozi-szetteket be sem engedi a lakásba.

Most, a beszélgetés közben is technót hallgatunk. Felnőtt egy generáció, amelyik már nem feltétlenül klasszikus zenét vagy jazzt hallgat minőségi, audiophil rendszereken. Ez a trend mennyire befolyásolja a piacot?

Van egy mondás hifisták körében, miszerint

egy jó hangfallal minden zene szépen szól.

Ez egy szép gondolat, de a valóságban nem egészen így van. Lehet, hogy nekem egy zene egy adott szetten tetszik, neked pedig pont, hogy nem – ez tehát mindenekelőtt személyes ízlés kérdése. Gyártói szemszögből a cél mindig az, hogy minél több típusú zene szóljon jól az adott eszközön.

Most például egy angol gyártó, a Neat Acoustics hangfalait hallgatjuk, ami a klasszikus, hangszeres irány. Mégis, számomra élmény elektronikus zenével hallgatni. Összességében tehát a jó minőségű hifirendszer minden zenét kiszolgál, de egy-egy gyártó termékei közelíthetnek valamilyen műfajhoz hangolás és karakter szempontjából, sok esetben egyébként már az elektronikus zenékhez. Jellemzően egy gyártó fejlesztői, a döntéshozók kötődnek valamilyen zenei stílushoz, és elsősorban azokkal tesztelik termékeiket is.

Bonyolítja a dolgot, hogy a hifi lényege a rendszerépítés, vagyis különböző gyártóktól vásároljuk a termékeket, teszteljük, hogy mi mivel szól jól...

Az említett, személyes ízlés arra is vonatkozik, hogy milyen termékeket szeretünk egy rendszerben hallgatni, és miket kevésbé. Itt vannak ezek az angol hangfalak, most egy közel másfél millió forintos erősítőn szólnak. Meghallgattam egy másik gyártó, az Exposure félmillió forintos erősítőjével is, és meglepve tapasztaltam, hogy azzal párosítva sokkal szebben zenél. Ebből is látszik, hogy messze nem minden pénzkérdés.

A jó párosítás, a szinergia sokkal fontosabb. Ezt meg is írtam a hangfalgyártónak, akik erre azt válaszolták, hogy valóban, ők is az Exposure erősítőivel demóznak az angliai üzemben. Előfordul, hogy egy hangfalgyártó felvásárol egy elektronikagyártót, így a lóhoz el lehet adni nyerget is, aminek előnye, hogy egymáshoz vannak hangolva. Így a fejlesztők a két fő komponenst szinergia szempontjából biztosíthatják, feltéve, hogy egy felhasználónak tetszik, és megveszi mindkettőt. Szóval igen, ez bonyolítja az egészet, és az esetek többségében kísérletezni kell, hogy milyen kombinációkat a legkedvesebb hallgatni. Erre szokták mondani, hogy mennyivel egyszerűbb aktív stúdiómonitorokat venni, ami teljesen jogos, de ugye az egy másik történet.

A gyártói oldalon sok a változás, de mi a helyzet a fogyasztókkal? Fejlődik a magyar hifisták ízlése?

Ebben a hobbiban a pénz a legnagyobb nehézség, közvetlen a régi hiedelmek után. Hiába vannak Magyarországon is bemutatótermek, pár óra alatt nem lehet megtapasztalni egy termék tudását, rájönni, mi mivel szól jól. Sokan ezért használt termékeket cserélgetnek, ezzel a tanulási folyamat jóval olcsóbban megúszható.

Egy ismerősöm például kétszázezer forintos, használt cuccokkal kezdett. Összevissza legózott a rendszerével, kéthetente cserélt, végül 10-15 termék után megérkezett a célhoz. A kísérletezéssel jóformán ingyentapasztalatot szerzett, majd pontosan tudta, hogy mennyit kell költenie, hogy azt kapja, amivel boldog lesz. Használt cuccokat nagyjából azonos áron el lehet adni, tehát kvázi ingyen ki is lehet belőle szállni rövid időn belül. Szerintem akit tényleg érdekel ez a hobbi, annak ezt az utat érdemes végigjárnia.

A másik fejlődés a régi Orion-, Heybrook-világból megmaradt méretmánia leküzdése. Fiatalabbaknál ez nem jelenség, de aki nem foglalkozott folyamatosan az elmúlt 40 évben hifivel, annak meglepetés, hogy miként tud egy 13 cm-es membrán szólni manapság. Új technológiák, anyaghasználatok és sok tízéves tudással előrébb vagyunk, ami eltörölte a klasszikus „hifitorony” jelenséget és a 20 cm-es hangszórókat a  belépő kategóriában. Itt érezni, hogy sokan már nem félnek a kis dobozoktól, és akár streamingszolgáltatásoktól. Tehát igen, fejlődik a közösség.

Európai viszonylatban hol tart a magyar hifis közösség?

Németországban, Ausztriában nagyon erős a közösség, de például Litvániában is elképesztően jó gyártók vannak. Magyarországon sem rossz a helyzet. Nálunk az Orion-korszakban fejlődött ki sok, mára régi motorosnak számító hifista. Érdekes viszont, hogy a fiatalabb generációk mintha kevésbé lennének fogékonyak a hobbira. Sokat küszködöm azzal, hogy a tudatos zenehallgatást minden korosztállyal megszerettessem.

Mi a helyzet a magyar hifitechnológiával? Vannak piacképes hazai termékek?

Bőven, több magyar hifimanufaktúra világhírűvé vált. Ilyen például az erősítőket fejlesztő Heed, de van összekötő kábeleket gyártó magyar manufaktúra is, illetve high-end állványokat gyártó szakember is. Érdemes megemlíteni a Flow by Allegro erősítőket, amik már sok éve fejlesztés alatt vannak, de most debütáltak. A legolcsóbb termékük is egymillió forint körül van, nem véletlen, hogy elsősorban a külföldi piacot célozták meg. Nálam volt először hivatalos teszten a Flow Three, a cikk és videó konklúziója magáért beszél.

Ha már az árakról beszélgetünk: milyen keret alatt nem érdemes hifiszettet építeni?

Ahány ember, annyi elképzelés. Igazából ignoráló lenne azt mondani, hogy pár százezerből nem lehet egy nagyon jól élvezhető szettet összerakni. Az viszont biztos, hogy ahogy lépkedünk feljebb, úgy értelmet nyer szép lassan minden, és kapásból eljutunk a milliókig. Abból érdemes kiindulni, hogy mennyit szán rá az adott ember, majd a pénzből kihozni a legjobbat. Ha nincs elképzelés, akkor használt piacon 60000-100 000 Ft/komponens áron klassz dolgokat lehet kifogni, ami a fent említett kísérletezés útján elvisz minket ahhoz a hanghoz, ami mellett kitartunk. Ez alatt szerintem nehéz igazán jó, vagy árához képest meglepő eredményt összehozni.

Mennyit költenek Magyarországon azok, akik high-end rendszereket építenek?

Láttam már durva cuccokat. Lesz is lifestyle jellegű high-end rendszer látogató videó a jövőben, ha a járvány egyszer lecsillapodik. Van olyan szett Magyarországon, ahol csak a hangfalkábel 46 millió forintba került, a teljes rendszerre pedig repkedtek a százmilliók. Ilyenből persze nincs sok Magyarországon, de pár tíz biztos. Ezen a piacon is vannak gazdagok, mint bárhol máshol. Az átlag high-end rendszerek szerintem itthon 3-6 millió körül mozoghatnak, de ugye van az a réteg, akinek egy-egy komponense kerül csak ennyibe.

Miért jó, ha keresetünk jelentős részét egy hifirendszerre költjük?

Ez is egy szórakozás, ami örömet és kikapcsolódást okoz, pont, mint a könyvolvasás, filmnézés. Művészek alkotásait fogyasztjuk, aminek a tonalitását variálhatjuk, keresve az eredetihez legközelebbi stílust. Van, aki a napi nyugalmát innen meríti, de extrém példaként a magyar Taylor Acoustic esetét is fel lehet hozni. Állítólag van olyan szülészet, ahol az Ő hangfalaikon szól (talán) klasszikus zene, és statisztikáik vannak róla, hogy milyen mértékben csökkenti a komplikációkat. A hangszerek hangja mérhető módon hat az emberre szellemi és fizikai módon egyaránt, ami egyszerűen szólva csak nyugalmat eredményez. Nyilván veretős technozenénél ugyanez másképp csapódhat le, de a lényeg, hogy az élvezeti faktor a tudatos zenehallgatásban hatalmas!

Nagy divat a lemezjátszózás, pedig azzal sok macera van. Megéri a szenvedést?

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a lemezjátszó csak egy bizonyos szinten túl ad hallható, minőségbeli különbséget. Tapasztalataim szerint 350-400 ezer forintos árfekvés felett van értelme lemezjátszóban gondolkodni, ha a CD- vagy Tidal-streamelés minőségét akarjuk überelni. Egy százezer forint körüli lemezjátszó is máshogy szól, de a zene minőségében nem lesz nagy a különbség. Ezért szoktam rákérdezni mindig, hogy mi a cél, a hangminőség vagy a hangulat? Ha a hangulat a lényeg, akkor nyugodtan lehet venni olcsóbbakat is, de azonos áron egy Tidal-stream egyszerűen csak többet megmutat a zenéből. Ha a hangminőség a fő szempont, akkor az említett árfekvéstől érdemes keresgélni, viszont ebből fakad, hogy az erősítő és hangfal is valamelyest hasonló szinten kéne hogy legyen.

Gedeon videóit itt és itt láthatják.

(Borítókép: Index Fotós: Bánkúti Sándor)