Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMJazzt játszik a zenekar, amelyben egy tűzoltó veri a dobot
Triónak indult, ma négyen vannak. Kezdetben tradicionálisabb jazzt játszottak, ma átfognak egy egész univerzumot. Idén ünnepli megalakulásának ötödik évfordulóját a csíkszeredai Ineffable.
A zenekar mindjárt a start után szinte teret ugrott: 2018 februárjában a marosvásárhelyi Rádió Kotta műsorában rögzítették első élő koncertjüket; még azon a nyáron a kolozsvári Jazz in the Parkfesztivál tehetségkutató versenyén Best Of díjat nyertek, a következő év elején Neon címmel összerakták első nagylemezük anyagát, tavaly januárban pedig – Barabás Lőrinc meghívására – telt ház előtt játszottak a Budapest Jazz Clubban.
Az Ineffable tagjai azt mondják, hogy zenei kínálatukban helyet kap a jazz, a soul, a neo-soul, az R&B, a pop, a hip-hop, és egyéb progresszív műfaj, de Szereceán Tihamér szerint – mivel zeneileg próbálnak nem határokat szabni maguknak – könnyen megeshet, hogy akár egy dalban több zenei műfaj és stílus elemei is fellelhetőek, és innen jön az Ineffable fúziós meghatározása.
Mindenféle zene, amit hallgatunk, inspirálhat saját dalaink megalkotására. Kezdetben tradicionálisabb jazzt játszottunk, és folyamatosan eveztünk át a modernebb, groove-osabb zene felé. Mai hangzásunkat Bene Zoltán zongorista, zeneszerző így fogalmazta meg: »műfajilag valahová az R&B, neo-funk, neo-soul, jazz-funk, new gospel és pop-jazz határai közé tehető, ez a domináns vonal, egy csipetnyi progresszivitással, polimetriával, valamint lírai könnyedséggel, akár slágerszerűséggel vagy rappeléssel fűszerezve«.
Az együttes neve (Ineffable) elsőre talán különösen hangzik, jelentése is az, hogy szavakkal nehezen kifejezhető, de aki hallja a zenekar dalait, az pontosan tudja, amiről Lukács Márton Örs is beszél:
Ez a kifejezés írja le talán a zenélés és általánosan a zene élményét. A szövegeink sokszor személyes tapasztalaton alapulnak, azok mégis mindenki számára más értelmet, interpretációt kapnak. Ugyanez a zenére is igaz, mindenkire más, egyedi hatással van, és ezt a hatást nem lehet pontosan megfogalmazni.
Az Ineffable tagjai
Regián Réka Kata – fuvola, ének
Lukács Márton Örs – billentyű
Szereceán Tihamér– basszusgitár/SynthBass
Szereceán Osszián – dobok
Regián Réka Kata a zene és szöveg kapcsolatáról azt mondja, hogy egy szöveg megírásakor általában a téma és a mondanivaló kiindulópont. Az mindegy is, hogy angol vagy magyar nyelvű-e a szöveg, vagyis az anyanyelv nem zárja be őket:
egyedül, amit fontosnak tartunk, hogy a zenénk minél több emberhez eljusson, és megértsék dalaink üzenetét. Itt nyit ki az angol nyelv. A többnyelvűségtől eleve nem zárkózunk el, hiszen a most készülő lemezünkön többek közt egy román nyelvű dal is szerepel.
Bodó István, a zenekar menedzsere ennél a pontnál megjegyzi, hogy az Ineffable karrierjét lépésről lépésre építik. Felidézi, hogy amikor megkeresték a zenekar tagjai, mindent azzal kezdtek, hogy meghatározzák a zenekar célját. A zenekar művészi aktivitása mellé üzletiterv-gerincet rendeltek, fölvázolták, hová kell eljutni öt év alatt, és azt is átbeszélték, hogyan lehet ebből megélhetést kovácsolni. Az egyértelmű volt számunkra, hogy a hazai közönségépítés mellett cél a nemzetközi színpadok és piac elérése, de úgy, summázza Bodó István, hogy az Ineffable Csíkszeredától a nagyvilágig megtalálja helyét, ráadásul úgy, hogy a zenekar hű maradjon saját magához.
A zenekar tagjait Szereceán Osszián mutatja be. Ebből kiderül, hogy Regián Réka Kata valójában Rékata, és még a csíkszeredai művészeti suliban ismerte meg Marcit és Tihamért. Jelenleg mindhárman egyetemisták: RéKata a budapesti Bartók Béla zenekonziban folytatja tanulmányait, Tihamér és Marci pedig a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanul. Osszián önmagáról így fogalmaz:
Picit kakukktojás vagyok, műszaki rajzot végeztem (épülettervezés), majd dob szakot a csíkszeredai Művészeti Népiskolában. Most főállásban doboktató vagyok ugyanitt, de az asztalos-ács szakmában is dolgozom, és még önkéntes tűzoltó is vagyok.