Az ígértnél hamarabb, kilenc nótával, selymes lágysággal és szónikus sebességgel csapódott be, a frissen avanzsált szuper-duó, a Silk Sonic első albuma, amin Bruno Mars és Anderson .Paak. töretlenül dolgozott az elmúlt hónapokban. Nem is véletlen, hogy a promóció helyett a kemény munkára összpontosítottak, ugyanis amennyivel kevesebbnek tűnik az egy számjegyű dallista, annyival töményebb az összhatás.

Közel fél évvel ezelőtt meséltem róla, hogy Bruno Mars új vizekre evezett, és ebben a projektben először kigurult dala, a Leave the Door Open egy szakmai ékkő lett, ami valahogy a közönség tetszését is elnyerte. Akkor körbelengtük, hogy a hawaii srác hogyan jutott el a reflektorfényig, milyen lépcsőkön keresztül ért célba és merre tartott éppen.

Mars szépen, lassan és megfontoltan kaméleonkodik a zenében, lépésenként alakítja aktuális stílusának fő sodrát. Ez a mainstream pop-tól, a hangszeres pop-rock-on és funk-on át egészen az R&B-ig vezetett, amibe most a huszadik század legendás, klasszikus hangzásai vegyültek.

Az új lemez hemzseg a slágeresebbnél slágeresebb alkotásoktól, amelyek ennek ellenére is remek zeneművek. Olyan határ ez, hol egyik, hol másik oldalra kilengve, amelyen a fülbemászó dallamok és a komplex, „legalább egy konzervatóriumot elvégeztem” zenei hangzatok ölelkeznek (hogy mást ne mondjak), egyszer egyik, másszor másik kerülve fölülre.

A lemezen megjelenik az R&B, a jazz, a funk, a klasszikus pop zene, néha pedig be-bekacsint valami hip-hop-os érzet és big band-es, rejtett finomkodás. Az összhatás épp annyira selymes, hogy minden felsorolt stílusnak azok a tulajdonságai érvényesülnek, amik nem bántják a többit, hanem kiemelik azokat.

A nyolc és fél dalos albumról három nóta jelent meg eddig, amik mind berobbantak a slágerlistákon. Az első (és ezáltal legnagyobb újdonságnak ható) Leave the Door Open aratta a legnagyobb sikert, hetekig trónolt az első helyen. Mellette a Skate és a Smokin Out The Window mérsékeltebben, de ugyanúgy nagyra törően menetelt előre. Utóbbi valószínűleg visszaveti pöppet az e-cigik térhódítását és a klasszikus bagónak adnak egy minimál kört (fordítva, ahogyan Ronaldo megmetszette a kólát).

Fél dalnak ott van a lemezen egy intró, ami bár intróként tálalt, ha elcsípjük a fő dallamát, simán kifuthatna rendes nótává. A mai napig nem értem ezeknek a rövid, sokszor céltalan intermezzóknak a lényegét. Rá lehet fogni, hogy a lemez dramaturgiájának részét képezik, de ez elég ritkán kap rendes táptalajt. Egészen eddig pazarlásnak éltem meg, hogy csak növeli az albumon a dalszámot okafogyottan, most meg újból pazarlásnak élem meg, hiszen kapni akarok egy dalt ezzel a vezérdallammal, mert van benne egy baromi vonzó húzás.

Sehogy se jó.

A lemezen hallható egy kooperáció is, valamint további négy dal, ezek eddig nem kaptak klipet, valószínűleg ez már így is marad, aztán ki tudja.

A négyből azonban kiemelnék két alkotást:

Egy felől a Put On A Smile-t, amiről az ég tudja miért, de Lionel Ritchie jut eszembe, ami semmiképp sem jelent rosszat, másik részről pedig a Fly As Me-t, aminek a témája kicsit ilyen Herbie Hancock keverve Little Simz-el. Mindkettő zseniális alkotás és remélem, nagyot futnak majd a slágerlistákon. A lemez a középidők, az 1950-es, az 1960-as évek jazz zenéjének nagyágyúit idézi több helyen, bele-beleütve egy kis James Brown-feelinget.

Mars és .Paak hangja, gondolatisága és érzelmessége szinte tökéletes arányban passzol egymáshoz. A két ének karakterisztikája, színe kellően eltérő, leválik egymásról, így keretet adva a két külön figurának, közben pedig mégsem ellentétesen, hanem egymást felemelve épülnek.

Summázva az egészet, azt kell mondanom, hogy a Silk Sonic kitett magáért, és egy zeneileg és sláger oldalon is jelentősen értékelhető albumot dobott ki az éterbe.

Elég erős ez a hónap, hisz épp most futott ki egy Ed Sheeran diszk (erről kedves írótársam, Poós Zoli írt itt, az Indexen), most jön az új Adele lemez (amelyet jövő héten cincálok szét), most pedig beesett egy Silk Sonic korong.

Nagy verseny lesz a top 1-es helyekért, amiben a Silk Sonic jó eséllyel indul. Sheeran-t valószínűleg verik, Adele viszont még okozhat meglepetést, hiszen a sok év utáni, hangtalan visszatérése egy nagy durranás előszelének tűnik, de ez majd a jövő héten kiderül. Addig is legyen ez An Evening With Silk Sonic.