Vannak előadók, akikről úgy hisszük, hogy sosem tűnnek el, hiányukat pedig csak akkor érezzük meg, amikor többé nem láthatjuk őket a színen. Ilyen zenekar a villamossági rockzene legnagyobb bandája, az AC/DC is. A csapat több tagot is elvesztett fennállása során, akik közül az egyik legkorábbi Bon Scott, a csapat jól ismert frontembere, a Highway to Hell és a Whole Lotta Rosie énekese volt. Halálának körülményeiről és az azt megelőző időszakról sokféle információ terjedt, de több mint negyven év elteltével megszólalt valaki, aki talán mindenkinél jobban ismerte őt, hogy eloszlassa a tévhiteket. Interjút adott Bon Scott öccse, Derek Scott.

A videó az ABC TV Australian Story: On The Brink című műsorában kapott helyet. „Ez az első és utolsó alkalom, hogy interjút adok” – mondja Derek. Kiemeli, hogy „a legtöbb információ, amit a könyvek és az újságok írtak, sz*rság”.

Amikor olvastuk őket, nagyon feldühítették édesanyámat.

Arról is beszél, milyen érzés egy rocksztár testvérének lenni, olyan rocksztárénak, aki életét veszti. „Mindenki kérdezget, de ez az ő élete volt, nem az enyém” – meséli. Mindenki beszélgetni akar vele, és ez egy idő után borzasztóan frusztrálja, még a bátyja sírjánál is odamennek hozzá, hogy közelebb kerüljenek ahhoz az emberhez, akinek az elvesztése utáni fájdalom sosem múlt el teljesen.

A félórás dokumentumfilmben a kezdetektől mesélik el Bon Scott történetét az emberi tényezőkkel a középpontban. Megszólalnak az AC/DC előtti bandáiból a társai, beszél Angus Young és Brian Johnson is, nyilatkozik néhány családi barát, valamint több rockzenei biográfus és író.

Még Ausztráliába költözésük előttről indítják a sztorit, a skóciai gyerekkor, majd a környezetváltozás hatását mesélik el. Bon mindig szeretett a figyelem középpontjában lenni, életvidám és energikus volt, pont, ahogy mi később megismertük. Csatlakozott apja skót dudás zenekarához, és dobon is játszott. Több zenekarral dolgozott együtt, amelyekkel mérsékelt sikereket arattak, de az ő szeme előtt mindig ugyanaz lebegett: a legnagyobb rocksztár akart lenni, akit a föld valaha látott. A családi gyökerek, és rengeteg korábbi próbálkozása, bandája és vakvágánya adta az inspirációt az egyik leghíresebb dalukhoz, az It's a Long Way to the Top (If You Wanna Rock'n Roll-hoz is.

Egyik csapatával kiköltözött Londonba, hogy szintet lépjenek és szerencsét próbáljanak, de nem jöttek össze a dolgok. Miután visszatért Ausztráliába, rákényszerült, hogy nehéz fizikai, kétkezi munkával keresse kenyerét.

Élni akart, nem túlélni.

– meséli egy családi barátjuk. Mindig benne volt a legnagyobb balhékban, jellegzetes, elferdült fogsora is amiatt volt, hogy súlyos motoros balesetet szenvedett. Többször került címlapra kisebb-nagyobb balhék miatt már tinédzser korától kezdve. Ezekről ritkán beszélt, gyakran szégyellte magát érte.

Amikor csatlakozott az AC/DC-hez, az tette hitelessé, hogy a munkásosztálynak írtak zenét, amelynek ő is a részese volt. Szövegei egyszerűnek tűntek, de mindig megtalálta a legjobb szavakat a legjobb dallamokhoz. Jellegzetes, erős hangja egy egész társadalmi réteg sajátja lett. Szakmailag a csúcsra tartottak, Bon  belül mégis ürességet érzett.

Az öccse szerint az energiától duzzadó bátyja hamar elunta magát. Mindig a maximumra akarta járatni az életét, és amikor a világ körülötte lelassult, rendszeresen az alkoholhoz nyúlt. Nem lett erőszakos, csak bohókás, és sokat nevetett ilyenkor. Magánélete sem alakult a legjobban és miközben már az AC/DC minden tagjának családja volt, Bon egyedül maradt. 

Haláláról az interjúalanyok is nehezen beszéltek. Apró ostobaság okozta csupán, de az ő életéhez teljesen méltatlan volt. (Mivel súlyos alkoholproblémával küzdött, ez lett a veszte: London déli részén, egy barátja háza mellett, az autójában találták meg a holttestét. Volt, aki úgy vélte, a saját hányásába fulladt bele, de a hivatalos orvosi vélemény szerint akut alkoholmérgezésben hunyt el – A szerk.)

A Highway to Hell hozta meg nekik a szupersztár státusz, de ez bizonyult az út végének is. Utódja, Brian Johnson úgy fogalmazott, „szerettem volna jobban megismerni őt”, hisz a történetek és a felvételek koránt sem tudják visszaadni azt, ahogy a hetvenes évek egyik legnagyobb frontembere magával ragadta a közönséget.

Egy karizmatikus frontember halála szinte minden zenekart tönkretesz, az AC/DC azonban kivételnek számít, hiszen Brian személyében találtak valakit, aki nem pótolni akarta Bont, hanem önmagát adta a bandához. Ennek hála tudott a csapat még feljebb lépni és elérni arra a szintre, ahol ma tartanak.

Mindenkinek ajánljuk az online ingyenesen megtekinthető dokumentumfilmet, legyen AC/DC rajongó vagy csak őszinte zenekedvelő. Bon Scott története egyszerre inspiráló és letaglózó, főleg ebben a közvetlen formában. Kezdő zenészeknek tanulságos, régi motorosoknak nosztalgikus, összességében pedig teljesebb képet ad a hetvenes évek érces hangú, mosolygós rocklegendájáról, Bon Scottról.