Index Vakbarát Hírportál

Fröcsköl a vér, bomlik a színpad, debütált az új magyar supergroup Tátrai Tiborral

2022.06.03. 15:07

’A magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakjai robbantak be új zenekarukkal godfater. néven. A formáció tagjai a gitárlegenda Tátrai Tibor, a nemzetközi sikerű dobművész, Borlai Gergő, a Berklee Egyetem eddigi első és egyetlen magyar basszusgitárosa, Kéri Samu, az Ocho Macho zenekar elképesztő gitárvirtuóza, Gotthárd Mihály, valamint a jellegzetes, fényes hangú énekes-zongorista, Szebényi Dániel. A supergroup első fellépésének a Barba Negra adott otthont, vendégük pedig az Antares volt.

Halott barátok és élő rock’n roll

Debütáló koncertjüket megelőzően beszélgettem Tátrai Tiborral, szóba került többek között, hogy milyen zenei krédó mozgatja a csapatot, mire számíthat tőlük a hazai hallgatóság, és mi az igazán fontos egy színpadi előadó életében. Az indulással kezdte: 

Minden ott kezdődött, hogy a BooM BooM együttesből Szappanos Gyuri elrepült. Ez akkor hatalmas törést okozott. Katasztrófa volt az elmúlt időszak, két olyan basszusgitáros barátom hagyott itt – az egyik a Póka Egon, a másik Szapi –, akik semmilyen módon sem pótolhatók, helyettesíthetők vagy elfelejthetők. A mi műfajunkban ők olyat teremtettek, olyan iskolát hoztak létre, amelyet minden zenész tisztel és becsül. Vert helyzetben voltunk. Valamit ki kellett találni, hiszen vágytunk Gergővel arra, hogy továbblépjünk. Gergő rendszeresen muzsikál együtt Danival, Misivel és nyugati világsztárokkal. Össze vannak szokva, ismerik és kedvelik egymást. Megbeszéltük, hogy csinálunk együtt valamit az én szeretett és ismert dolgaimból, valamint jó pár új nótából, ez pedig nyersen egy rhythm and blues zenekar lett, amely a stílus lendületesebb és erőszakosabb részét vállalja.

Amikor a zenekar felállt a színpadra, azonnal betöltötték a teret. Az első néhány akkordot is abszolút erővel fogták meg, az összhang tagadhatatlan volt. Zeneileg valóban a rhythm and blues működött főként, a saját dalok is mind erre alapozódtak. Szebényi Dani hangszíne és énekstílusa tökéletesen adja vissza a műfaj jellegzetességét, amire a hangszerek kvázi kötöttségek nélkül tombolhatnak, mégsem esik szét a produkció.

Minden dal be van járatva, érződik benne a kilométer.

A basszusgitáros szerepe nagyon jelentős volt az egész csapatnak, főként a közelmúlt eseményeit szemügyre véve, pláne egy ilyen műfaji ágazatban. Kéri Samu alázatosan simult bele a hangzásba, tökéletesen asszimilálódott a zenekarral, és amikor kapott némi lehetőséget, hogy megmutassa, mit tud valójában, a tömeg üvöltve tapsolt, ami egy basszgitárszólónál elég ritka jelenség. Arról, hogy Samu miként került be a csapatba, Tátrai Tibor így mesélt:

Kipecázott basszeres

Ebben a zenekarban a basszusgitáros szerepe rettenetesen fontos és érzékeny pont volt.

Semmiféleképpen sem szerettem volna, hogy külföldi művész muzsikáljon a dologban, mert ez kifejezetten egy magyar embereknek szóló, magyar zenészek által eljátszott, magyar slágereket feldolgozó zenekar,

aki ebben benne van, az tökéletesen érzi a múltat, a jelent és a jövőt is.

Kiderült, hogy Kéri Samuval egy horgásztáborban ismerkedtek meg, ahova még Szapival és egy baráti társasággal mentek le. Aztán megpróbálták, mit tudnak kihozni egymásból: 

A Berklee iskola brutálisan magas szintű oktatást képvisel, amit ő bevállalt és meg is csinált. A harctéren még nem volt kipróbálva, de minden, amit hallottam róla, az arról szólt, hogy ő egy új koncepciójú basszusgitáros, aki a harmadik évezred modern stílusát tanulta meg, és azt viszi. Vele együtt lett kerek ez a dolog – mondja elégedetten Tátrai, majd folytatja a diagnosztikát.

Az, hogy egy zenekarban milyen kvalitású srácok zenélnek együtt, nagyon fontos, de ami szerintem még fontosabb, hogy egymást hogyan generáljuk, hogyan emeljük még egy emelettel feljebb – folytatja a veterán zenész. – Volt néhány zenekarom az életben, ahol megvolt ez az összhang, és úgy érzem, ez is ilyen lesz.

A jóslat beteljesült, a tagok egymásra reagálása épp annyira volt betanult, mint intuitív. Nem előre megírt, pontos mintákat kaptunk, hanem egy komplex, egyszerre profin felépített, de mégis szabad szellemű produkciót.

Amikor megkérdem, mire számíthat a közönség a banda koncertjein, azt feleli: brutális energiára. Majd kifejti, hogy érti. 

Mindenkiből dőlnek ki a megacoulombok, nagyon durván hajtjuk egymást.

Nem azt fogjuk nézni a színpadon, hogy el tudjuk-e játszani, hanem azt, hogyan rántjuk ki egymásból a maximumot, ami hatalmas mosolygást és boldogságot hoz magával. Megadatott nekem, hogy ilyen srácokkal egy színpadon játszhatok, és ez baromi nagy dolog. Samu például két évvel fiatalabb az egyik unokámnál. Szokták mondani, hogy a zenében nem számít a kor. Dehogynem számít! Fontos az ízlés miatt, a tapasztalat miatt, minden fronton számít, ez pedig marha nagy dolog, hogy egyforma vonalat akarunk.

Ez pedig a közönségnek is átjött, hiszen a saját dalaiktól kezdve, amelyek új, magyar nyelvű, de mégis tartalmas szövegezéssel lettek ellátva, a Hobo Blues Band legendás 3:20-as bluesán keresztül egészen Bob Dylan All Along the Watchtower című számáig a csapat minden dalt úgy játszott el, mintha egész életükben mást sem toltak volna, és azt is együtt.

A nóták összeállítását illetően Tátrai a spontaneitást emeli ki. Ő persze másképp fogalmaz.

Vannak azok a zenekarok, ahol akad egy vezér, összerakják a dalokat, és tökéletesen szól, szépen gurul az egész. De ebben nincs meg az, hogy fröcsköl a vér, hogy semmi sem számít, kitolom magamból tiszta erővel, mert a csapat ezt kívánja. Gergővel már megtapasztaltuk ezt egyszer-kétszer egymáson, mert az ő dinamizmusa ebben a dologban a legjelentősebb. Nem nagyon tudok Magyarországon még egy srácot, aki olyan szinten közlekedik a nyugat-európai és Los Angeles-i zenekörökben, mint ő. Bejön a próbára, leül, körülnéz, elmosolyodik, és onnantól tudjuk, hogy szakadhat a húr.

A zenekar ars poeticáját  is erősen áthatja a rock and roll. Tátrai ezt a következőképp foglalja össze.

Olyan műsort játszunk, ami teljesen kompromisszummentes. Nem az a cél, hogy olyan zenét csináljunk, ami a széles közönség ízlését kielégíti, és majd a fejünk fölött gyertyával balra-jobbra himbálózunk meg énekelünk valami hülyeséget. Nem szeretném ezt látni. 

Itt csak dohányzás miatt gyulladhat öngyújtó.

Az a nagy dolog, hogy a fiataloknak is vannak olyan régi top hitjeik, amikre felpörögnek, ha meghallják, és mi széles mosollyal vállaljuk. A lassú dalokba is úgy találunk bele, hogy megjelennek, értelmük van, ne csak egy lassú szám legyen, meg egy szép melódia, hanem tegyünk bele koncepciót, tervet és átgondoltságot. Egy dolog biztos. A zenészvilág be fogja fogadni, mert egy zenészbarát muzsika a fülnek. Az, hogy a közönséget el fogja-e kapni, arról nincs vita, régen is elkapta, most is el fogja, csak ezt most még vadabban és dinamikusabban fogjuk játszani. A legjobb mindig az, mikor az emberből kidől a hülyeség, és az azonnal működik – összegzi művészi szempontjait.

A nézőtérről jelenthetem, hogy a hangulat remekül meg is született, a közeg kellemes volt, még a biztonsági őrök – akikről sokaknak van sok helyütt negatív tapasztalata – is segítőkészek és rendesek voltak, amit fura kimondani, de manapság igazán nagy dolog. A közönséget szemlátomást el is kapta a produkció, mert a kötelező visszataps minden mesterséges gerjesztés nélkül megtörtént. Az a több száz ember, aki összegyűlt a Barba Negrában, egyként kántálták, hogy vissza.

A legendás zenész azt is elmondta, mivel invitálna meg valakit a koncertjükre, aki egyáltalán nem ismeri a zenekart és a tagok eddigi munkásságát sem.

Játszunk a régi Hobo Blues Bandtől, a Skorpión keresztül Frank Zappáig mindent, amit ismertek és szerettek az én fiatalkoromban, de ezek a srácok is ismerik őket, ők is játsszák és ők is meg akarták csinálni, széles a mosoly mögötte. 

A BooM BooM zenekarral úgy indultunk, hogy feldolgoztuk a kedvenceink dalait, itt meg még semmit sem csináltunk, máris megszületett négy saját dal ezen a rythm and blues-vonalon. Kíváncsi vagyok a véleményére. 

Az én véleményem az, hogy minél hamarabb szeretném a saját dalokat is meghallgatni stúdióverzióban. Bár Szebényi Dani hangja remekül szólt, valahogy a hangosításban picit elsikkadt a vokalista lányokkal egyetemben. Így amikor Gotthárd Misi és Borlai Gergő igazán beindult, pillanatok alatt elvesztette az ember, hogy mi is a szöveg.

Bár a dallam kivehető volt, a szavakat nem lehetett tisztán érteni, így még várat magára egy visszahallgatható verzió minden számból, ahol bele lehet mélyedni a lírikus tartományba, mert ami a szövegből átjutott, az remeknek ígérkezik.

A Dal és új dalok

Folytatjuk a beszélgetést. Megemlítem, hogy az első nyilvános fellépésük A Dal műsorában volt.

Attól el fog esni – bólogat Tátrai. – Nem hiszi el, hogy amikor ez megszólal nagy bandával, szétütve a refrén, csajok énekelnek a tetején, hogy hangzik majd igazán. Akkor ez egy jó lehetőség volt debütálni, Dani is belement, elmentünk hárman Misivel, csak pont az hiányzott belőle, ami a zenekar, persze a nótát meg lehet hallgatni.

A szövegeket mind Dani vezérli  – igazít el a zenekarvezető. – Ő keresi meg, rakja össze, de az egyik nótát például Nagy Ádi írta. Daninak vannak olyan fiatal szövegíró ismerősei, akik a mai világban, a mai fiataloknak, a mai emberekhez szólnak, és tudják, hogy mit akarnak mondani. Ezek a szövegek mélyek, nem céljuk a popularitás, úgyhogy nem lesz öngyújtó, ami lebeg a fejünk fölött – feszegeti tovább az öngyújtótémát.

A godfater. debütáló megjelenését az Antares vezette fel. A srácok a rájuk jellemző profizmussal kezelték a helyzetet, és utólag visszagondolva nem is áll olyan távol egymástól ez a két világ, hisz a színpadi szenvedély és magas szintű zene kellően összeköti őket.

Róluk is beszélt a godfater. gitárosa:

Az előzenekar kérdése egyben kellemetlen és kellemes dolog. A kellemetlen része, hogy aki előzenekar, az ne számítson igazán szeretetteljes vagy befogadó hozzáállásra a közönségtől, hisz ők a nagy bandára jönnek el. Ez küzdelmes dolog. Amikor kinyitották a határokat, a magyar zenekarok marakodtak, hogy ki legyen a külföldi sztárok előzenekara. Én is megcsináltam párszor. Minden tiszteletem a srácoké, le a kalappal előttük. Egyébként meg az Antares muzsikája olyan kuriózum, amit senki nem csinál itthon, Magyarországon. Jóval bátrabban nyúlkálnak bele a dolgokba.

A közönség egy része valóban távolságtartó volt a srácokkal, de szerencsére akadtak éljenző hangok, amelyek egy idő után fellazították a hangulatot. Fellépésük végére a csapatnak sikerült meggyőznie a közönséget, hogy nekik is joggal van helyük egy nagyszínpadon, hisz az eltökéltség és a tudás egyszerre van bennük jelen.

Ritkán találkozni olyan jelenséggel, hogy minden színpadra lépő zenekar ennyire magas kvalitásokkal bír.

Page dobolása nem sikkadt el Borlai eszméletlen dinamikája mellett, és Kolosai Fecó intenzív énekesi technikája és adottságai is tökéletesen helytálltak egy színpadon Szebényi Daniéval. Az Antares méltán léphetett ki a reflektorok elé a godfater. csapatával, és reméljük, a jövőben tovább ível az a bizonyos csillag. Zárásképp egy dolgot még meg kellett tudni Tátrai Tibortól, mielőtt meghódították a színpadot. Megkérdeztem, mi lenne a három kívánsága, ha összefutna a rock’n roll dzsinnemmel.

Hármat?  – csóválja a fejét. – Nem sok az egy kicsit? Humorosra véve a dolgot, azt gondolom, hogy az én kívánságaim már jóval ezelőtt teljesültek. Lett egy banda, ami fiatalokból, barátokból állt össze, elvárásokkal bír, nálunk pedig az elvárás nem játék, nagyon komolyan vesszük. Látja, nem jut eszembe semmi. Talán csak az, hogy ez induljon be, nem ahogy a legszebb terveinkben elképzeljük, hanem a maga természetes módján, úgy, ahogy kell. Nem akarok arénákban meg népstadionban játszani, csupán azt szeretném, hogy a bulizó közönség kitombolja magát, piázzanak, csajozzanak, élvezzék a zenét.



Rovatok