Mindenki valaki akar lenni. A hangsúly a valakin van, a figyelem az egri zenekaron. A The Wallkids új dallal jelentkezett, és az első mondatban olvasható cím már önmagában is jelzi, hogy a fiúk – akusztikus kiruccanásuk után – visszatértek a punk-rock stílushoz. Ők így mondják: „egy igazi 90-es évekbeli életérzésű, Green day-es gumipunkhoz!”

Ez a dal a máról szól, és aki értőn hallja, az tudja, hogy ez nem is annyira burkolt társadalomkritika. Nádasi István, alias Gibbon, a zenekar alapító frontembere szerint a mai ember hamis egójáról szól, az álmosoly mögé bújtatott, egymást nem kímélő versengésről.

Ez az élet nem szól semmiről, 

Sajnos kezdhetjük elölről.

Erre azért kíváncsiak voltunk, hogy ha már ezt éneklik, akkor az élet miről is szól, mire Gibbon azt mondja, hogy    ebben a versszakban  csak az  elpocsékolt időről énekel, az időről, amellyel versenyt akarunk futni, csak éppen nem lehet, így aztán, ha az időnket már elpazaroljuk, jön a befejezés. Tiszta filozófia, amikor Gibbon azt mondja, hogy „minden jó, ha a vége jó, de amíg nem jó, nincs vége”, de ez érhető is egy olyan sráctól, aki huszonhét éve tanulmányozza a Védákat, foglalkozik Krisna-tanokkal, és aki  számára az élet körforgás – és a Föld szép hely, de van szebb is.

Filozófia és punk-rock

A dalt a fiúk úgy írták meg, hogy akinek az első két versszakban nem jön át a lényeg, az ha újra meghallgatja elölről, már tudni fogja, hogy az igazság bármennyire keserű is, és sok ember talán tényleg szeret szenvedni, elheverni saját kis pocsolyájában, a megoldás nem az, hogy másokat is lehúzzanak magukhoz, épp ellenkezőleg.

No, ilyen elővezetés után tényleg nem maradt más hátra, minthogy meghallgassuk, Egerben hogyan találkozik egymással filozófia és punk-rock.

A dalhoz idővel klip is készül, a The Wallkids ősz végére elkészülhet vele.