Önmagunk újraértelmezése kőkemény feladat, főleg, ha az emberekben van valamilyen előzetes megítélés rólunk. Egy zenei előadó, akit valamilyen stílusban megismertek, általában kritikával sűrűn átszőtt úton tudja csak kijárni azt az ösvényt, amit a régi helyett szeretne újonnan követni. Van, amikor ez az út jónak bizonyul, de akad, hogy a zenész olyannyira eltéved rajta, hogy többé nem keveredik ki a bozótosból.

Varga Zsuzsa énekesnő is éppen új területeket fedez fel a zene világában Zuzuana című új kislemezén, amelyek eltérnek attól, amit a nagyközönség – amely leginkább a Venus együttesből ismerheti – megszokott tőle. Ennek ellenére nem mondanám, hogy ez baj. Az előadói fejlődés alapvető része, hogy őszinte magával az ember, és nem próbálja feltalálni a spanyol viaszt, vagy eladni valami olyat, ami már cseppet sem igaz. Így nem válik kínos tinihercegnővé, amikor már érett nő kellene hogy legyen, vagy nem esik bele olyan művészkedésekbe, amit rajta kívül senki nem ért, még a stúdiós sem, aki keveri az anyagot.

Varga Zsuzsának talán most sikerült valami olyat eltalálnia, ami új, mai, amiben kényelmesen és őszintén átélheti az alkotás szeretetét, de közben nem teszi kontraproduktívvá az egészet. A Zuzuana című kislemez három dalocskából áll, ezek a Durva lenne, a Köszi, hogy, valamint A bánat elhagy, amelyhez frissen jelent meg videoklip. A három dal passzol egymáshoz, mégis eltér, a zenészek különféle stíluselemeket használnak, miközben laza és modern pophangzást vesznek alapul.

A kislemez apropóján megkérdeztük az énekesnőt, miképp teltek az elmúlt évei, hogyan jutott el a Venus együttes legnagyobb slágerétől, a Kockahastól a Zuzuanáig, hogyan találta meg magát a zenében, és mi adta az alapot ehhez az anyaghoz.

Menekülés egy jobb helyre

Elmondása szerint szeretett volna tiszta lappal nyitni, de meg kellett dolgoznia érte. Egy óceánjárón volt énekes, ez adta a fő megélhetését, így kicsit elvonulhatott a reflektorok és botrányvadászok kereszttüzéből.

Valahogy menekültem innen, és kicsit attól is, hogy a saját arcommal és nevem alatt működő produkcióval álljak ki. Elbújtam. Nem is írtam magyar szövegeket. Tele voltam kétséggel, amit tetézett, hogy volt egy műtétem, ami miatt kérdésessé vált, hogy tudok-e még újra énekelni. Emlékszem a műtét előtti napra. Estig énekeket rögzítettem, hátha többé nem lesz erre lehetőség. 2020-ban elkezdtem rendezni magamban egy csomó dolgot, és arra jutottam, továbbra is a zene a legfontosabb mozgatórugóm, ebben érzem jól magam, ebben akarok fejlődni, ezzel akarok kommunikálni, de elhagyom a megszokott, hátraállós köröket.

Mindenesetre visszatért, és tavaly már friss anyaggal rukkolt elő. A két számot szerzőtársával, Kovács Péterrel alkották meg, ezek voltak a Hullámzó és A legszebb rémálom című dalok. A szárnypróbálgatások persze itt nem értek véget, hisz a mostani anyag sem az, amit a korai Venus együttestől szokott meg az ember. Amikor a változásról kérdezzük, kérdéssel felel.

Milyen is vagyok? Mint a kockahasról éneklő, beszólogató lány? Vagy az Adhatom című dalomban édesanyám elvesztéséről énekelve? Vagy az elektropopos Be Infected animációs klipben pixelfigurákkal táncolva? Vagy ahogy kiabálom, hogy a lányok másra várnak? Mindegyik én vagyok, vagy voltam a maguk idején. Próbálok tanulni és fejlődni. Zenei és emberi oldalról is.

Hozzáteszi:

Szerintem nincs olyan, hogy egységes zenei élet. Rengeteg szegmens létezik, és imádok ezek között átjárni. Előadóként és hallgatóként is.

Ez az új anyagában is visszaköszön, hisz míg A bánat elhagy kissé pszichedelikus, chill pop stílusú zene, addig a Durva lenne laza folk hatást tartalmaz (még ha a dal egésze nem is teljesen az), a Köszi, hogy pedig erősen a 70-es éveket idézi. Három külön dal, három külön vonal, az előadó, a zene magja és a szövegezés mégis összeköti őket.

Célok, amik mozgásban tartanak

Ha már szöveg, a dalok mögötti gondolatról így beszél az énekesnő: „Úgy döntöttem, hogy az első háromdalos anyag, a Zuzuana nagyon személyes lesz. Párbeszéd magammal. Szól veszteségekről, szembenézésről, elengedésről és az egyensúly kereséséről, ami persze ritkán van meg, de a munka bennem elindult.”

Hogy az új anyaggal mik a tervek, arról is elég konkrét elképzelése van az énekesnőnek. Új produkciót szeretne színpadra állítani, és annyit játszani, amennyit csak lehet. Bár egy-két régi dalt azért magával akar hozni a múltból, inkább új stílusára és szerzeményeire koncentrálna. Eközben posztgraduális képzésre is felvételizik, hogy művészetterápiával tudjon foglalkozni az éneklés és énektanítás mellett.

Zárásként azért rákérdeztünk, hogy tart-e a régi rajongók negatív megítélésétől az új vonal miatt, de ebben határozott véleménye van.

Aki ismert, rengeteg előítélettel, elvárással kell, hogy megküzdjön. Engem már nem ismernek. Azt csinálhatok, amit akarok. Ha követnek, hallgatnak, köszönöm, nagyon örülök. Ha nem, akkor csak énekeltem egy jót.

Varga Zsuzsa új anyaga, a Zuzuana kísérleti, mégis slágeres alapú stílusvariáció, ami szokatlan lehet az énekesnő régi rajongóinak, de nyitottsággal fogadva biztosan lesznek, akiknek remek zenei élményt nyújt majd. Olyan fejlődési folyamat szemtanúi és fültanúi lehetünk, ami egy ember zenei „újraértelmeződése”, ami kellően izgalmas ahhoz, hogy esélyt adjunk ennek a lemeznek. Utána pedig ki-ki az egyéni ízlése alapján eldöntheti, hogy visszatérő vendég lesz-e az énekesnő Spotify- és YouTube-csatornáján.

A lehetőség adott, révülésre fel, szóljon ma Varga Zsuzsa és a Zuzuana!