Furcsa, mikor látunk megjelenni egy albumot, amiről szinte minden dalt hallottunk már korábban. Manapság egyre jellegzetesebb, hogy a kislemezek és single-ök az album megjelenése előtt debütálnak, ezzel előrevetítve, hogy mire is számíthatnak a rajongók a lemez egészétől.

A megjelent album népszerűségét igyekeztek felhúzni az utána megjelent kiadványokkal, mikor egy-egy nótát kiemeltek a lemezről – persze akkor is megesett, hogy adott dalok korábban érkeztek. Ezzel olyan előadók mentették meg albumaikat, és törtek világsikerre, mint a Guns N’ Roses: első lemezük, az Appetite For Destruction eladási számai a Sweet Child O’ Mine kislemezes kiadványa után ugrottak meg.

Azóta a népszerűség megelőlegezésére állt át a szakma, a változásnak pedig több oka is van, melyek közül talán legfontosabb az átalakult zenehallgatási szokások. Holly Humberstone korábbi EP-jéről már írtunk egyszer, most pedig megjelent az énekes első teljes lemeze, melyen érdekes mix hallható eddigi anyagaiból egy új szerzemény társaságában. Ez a Can You Afford To Lose Me? című album.

Felfelé ritkul a levegő, de a dalok is?

A Brit Award for Rising Star nyertese két éve dübörög igazán az éterben, és egyre nagyobb sikereket ér el. Idén eljutott addig, hogy a budapesti Sziget Fesztivál nagyszínpadán játszhatott az Arctic Monkeys előtt. A koncert sikeréből is mérhető, hogy bár csak rövid ideje úszott be a fősodorba, kezdi megtalálni a helyét, a közönség pozitívan fogadja.

Első nagylemeze alapvetően három részre bontható. A 2020-as Falling Asleep At The Wheel című EP-je, a 2021-es The Walls Are Way Too Thin című EP-je, valamint az új albumhoz frissen debütált, Can You Afford To Lose Me? címadó dal. Így felsorolva kissé szerény, hisz csak egy új szerzemény került elő, szóval ez inkább mondható egy bónuszszámmal ellátott válogatáslemeznek, mintsem szuverén albumnak.

Az indító nóta, a címadó dal egyfajta összefogása a lemez egészének, felütésként funkcionál, mégis pont azzal gyengül el kicsit, hogy Holly Humberstone dalainak jelentős része hoz valami izgalmas újdonságot a saját színpalettájába. Itt az egyetlen egyedi ötlet és önújítás a kilencvenes évek hangzásait vegyíteni egy gospelhatással, ami valamiért úgy hangzik, mintha valamilyen Disney-dal ihletné, amit Bonnie Tyler énekelt anno – talán csak a kicsit indokolatlan grandiózusság miatt. Nem rossz, de nem tett hozzá annyit, hogy egy egész válogatásalbumot képviseljen.

Erre lép rá a korábbi két kislemezének mixe, ahol váltogatva jönnek a dalok. Itt sem teljesen érthető a számok sorrendje, sem időrendiségben, sem tematikában. Kicsit olyan hatása van az egész helyzetnek, mintha Holly Humberstone szeretett volna kiadni egy egész lemezt, de még nem állt készen az anyag, hogy a közönség elé tárja, ezért kaptunk csak egy falatot, hogy legyen végre egy albumhosszúságú hallgatnivaló is az énekesnőtől.

Ígéret szép szó

Másik lehetőség, hogy a dalt nem akarta single formájában kiadni, főként, hogy az elmúlt időszakban rengeteg magányos dalocskát dobott ki, úgymint a Sleep Tight, az I Would Die 4 U vagy a London Is Lonely. Mindenesetre jócskán korainak hat még egy nagyjából 15 dalból álló Spotify-diszkográfia után válogatáslemezt megjelentetni, ezért arra is következtethetünk, hogy csupán a közelgő zenei díjak és versenyek miatt alakultak így a dolgok, hátha becsúszik pár jelölés.

Mivel Holly javarészt egyedül dolgozik, érthető, hogy a folyamatos koncertek mellett nehezebb dolga van új anyagok elkészítése terén, mint mondjuk egy Billie Eilish, Finneas párosnak volt anno, ahol mégiscsak megoszlott a munka. Ettől függetlenül a nagy áttöréshez nagyobb segítség egy teljesen friss anyag, mint egy 1-2 éves dalokból összerakott válogatás – melyről, félreértés ne essék, remek nóta mind.

Ennek ellenére ritka, hogy egy zenekar vagy előadó legsikeresebb kiadása ez legyen – kivétel persze az Eagles híres lemeze, mely még Jackson Thriller albumát is lenyomta. Reméljük, hogy ez csak egy jó húzás volt marketingoldalon az énekesnő részéről néhány pluszhallgatásért, és nem az általa beígért nagylemez helyettesítője.

A válogatáslemezek szépsége, hogy nosztalgikus hatást váltanak ki a tömegekből, visszaidézve kedvenc dalaikat, de az online térben ez kevéssé markáns már, így csupán találgathatunk, hogy mi volt a pontos gondolat az ötlet mögött. A megfejtést mindenkinek a saját logikájára hagyjuk, addig is szóljon Holly Humberstone és a Can You Afford To Lose Me? című lemeze.