Az Index kultúra rovata 2022-ben is számos albumon rágta át magát, volt, amely felkerült a kedvenceink közé a felső polcra, de akad, amelyet azóta is igyekszünk kitörölni az emlékeink közül. Most listába szedtük az idei évad általunk legjobbnak ítélt lemezeit, a személyes kedvenceinket, amelyeket azóta is újra és újra végigpörgetünk. A válogatásunk szigorúan a teljesség igénye nélkül készült.

Ghost: Impera

Rimay Ádám

Nehéz megmondani, melyik lemezt gondolnám a legjobbnak, mert a hajrában szoros a verseny. A popzenei kínálat kicsit szűkös volt idén, 2021-gyel szemben nem hozott sok újítást, de az alternatív zenék, valamint a rock és metál mindent beleadott. Magyarországon remek munkát végzett a Nest of Plagues az új lemezével, valamint Hien kislemeze is baromi izgalmas lett. Bár külföldön Ozzy Osbourne és a Sweedish House Maffia új albumai is igazán jóra sikeredtek, a japán Coldrain pedig egy kvázi tökéletes korongot tett le az asztalra zeneileg, mégis – a győztes profizmusa, kísérletező hozzáállása és veszélyes dallamtapadása miatt – csak a dobogóra fértek fel.

Számomra idén a legjobban összeállt lemez a Ghost új albuma volt, az Impera. A klasszikus metál- és hard rock központú zenekar különleges végeredményt hozott össze új lemezén, ahol egyszerre emeli be a glam metal, a heavy metal, a reggaeton, az arena rock és a pop-rock elemeit. A lemez nem makulátlan, de ha az ember kísérletezni akar, akkor megesik, hogy félresikeredik valami, mégis a lemez egésze megmozgat valamit a hallgatóban. Megadja azt, amire a Ghost-rajongók várnak, de közben kilép a komfortzónájából, ezáltal új színeket is fel tud mutatni. Bátor és szerethető, a dallamtapadása pedig erős.

Suede: Autofiction

Poós Zoltán

Egy bizonyos életkor után az ember jórészt már csak régi kedvenceit szeretné hallani, minél jobb hangminőségben. Vagy olyan zenéket hallgatunk, amelyek emlékeztetnek a régi kedvenceinkre, vagy arra az időre, amikor a zene fontosabb volt, mint a világbéke vagy a világforradalom. A pop a nagy számok törvényei alapján működik, hányszor vagy első a Billboardon, mekkorák a letöltések a Spotify-on, de ezúttal is izgalmasabb az, ami a radar alatt található.

A megváltás 2022-ben is elmaradt, nincs új Beatles, új Bowie, új ex-Pistols, de még mindig az öregek lepik meg a világot. Egészen jó albummal állt a nyilvánosság elé a Pixies, a Tears For Fears, a Simple Minds, a Muse, Belle és Sébastien, csupa olyan zenekar, amely több mint húsz éve állt szolgálatba, de a megbízható minőségen túli rezonanciákat számomra legerősebben a Suede mutatta meg 2022-ben.

Mondjuk, már az újjáalakulásuk óta megjelent három albumuk – Bloodsports (2013), Night Thoughts (2016), The Blue Hour (2018) – is a poptörténet egyik bámulatosan nagy visszatérésének tárgyi bizonyítéka, de az Autofiction drámai erejében, megalkotottságában új minőséget jelent az életműben. Az albumot éppúgy jellemzi a glam exhibicionizmusa, a dark-rock magába fordulása, mint Bowie berlini korszakának expresszív, drámai ereje. Sötét slágerek, melankólia, manír és élve boncolás reflektorfényben.

Hollywood Undead: Hotel Kalifornia

Szőke Luca

2022-ben számomra rengeteg szinte tökéletes album jelent meg, köztük Demi Lovato legújabb rockos-metálos lemeze és persze a régi nagy kedvenc énekesnőm, Avril Lavigne új anyaga, ami visszahozta az előadó old-school, poppunkos hangzását. Mégis egy olyan lemez lett az idei év kedvence, amire nem számítottam. A fő szempontom nem az volt, hogy mennyire igényes technikalilag az alkotás, hanem az, hogy mennyiszer játszottam le. Volt egy zenekar, amelyiknek az idei albumát majdnem mindennap meghallgattam, és az nem más, mint a Hollywood Undead.

A rap-metal banda Hotel Kalifornia konceptalbuma tökéletesre fejlesztette a zenekar hangzásvilágát, szöveg szempontjából is kiemelkedő, és persze tele van bulizós, slágeres dalokkal. Nincs rajta olyan dal, amelyet átugranék, így nem meglepő, hogy a saját Spotify összefoglaló lejátszási listámban a lemez nagy része szerepel. Minden életérzéshez van egy-egy dal, lehet rá megőrülni, szomorkodni, sőt még a világ nagy dolgain gondolkodni is. 

A Hollywood Undead a megalakulása óta hozza a várt színvonalat, és bár tudom, nem lesz mindenkinek a kedvence, szerintem a Hotel Kalifornia a műfajon belül egy kiemelkedő stúdiólemez. A metálos riffek és a pörgős, húzós raprészek jól kiegészítik egymást, én pedig csak remélem, hogy ha lesz a közeljövőben magyarországi koncertjük, akkor az album nagy részét eljátsszák. 

Beton.Hofi: Playbánia

Korcsmáros Felícia

Magamat lepem meg talán a legjobban, de nekem az idei kedvenc albumom Beton.Hofitól a Playbánia. Ez nem azért meglepő, mert Beton.Hofitól nem vártunk jót, és nem is azért, mert ha részleteiben nézzük, akkor több sebből is vérzik ez az album, hanem azért, mert amikor kijött, és először meghallgattam egyben a dalokat, kettőnél több szám nem tudott belemászni a fejembe. Az a kettő mondjuk annyira, hogy a Spotify éves összegzőm világított rá a tényre: szeptemberben volt egy nap, amikor 300-nál is több alkalommal hallgattam meg az album címadó dalát.

Szóval első próbálkozásra inkább csak átküzdöttem magam a dalokon, és sajnos ez igaz volt még számos más alkalommal is. De nem adtam fel a reményt, hogy megtalálom magamat a számokban, plusz Beton.Hofi eddigi munkásságából kiindulva pontosan tudtam, dalainak egyik különlegessége, hogy nem elsőre érthető bennük minden alkotói szándék.

A művésznév alatt tevékenykedő Schwarz Ádám comic sins nevet viselő zenei bemutatkozásával magasra rakta a lécet – elsősorban magának –, így külső szemlélőként úgy képzeltem, nagy lehet az alkotón a nyomás megugrani saját mércéjét.

Meghallgatva a végeredményt azonban egyértelművé válik, hogy Schwarz Ádám, ha volt is rajta nyomás, jóra használta. Nem akart megfelelni, így mind műfajok tekintetében, mind mondanivalóban szabad kezet adott magának, pont ezért a végeredmény rengeteg izgalmas zenei alapot keverő dalcsokor, olyan szövegcentrikus számokkal, amelyekben elmerülve remekül lehet kapcsolódni Beton.Hofihoz is, de elsősorban magunkhoz.

Tehát amilyen nehézkesen indult a kapcsolatom az albummal, odáig jutott, hogy most már bármelyik számot szívesen hallgatom, és dalainak egy-egy sora a mai napig tud újat mutatni.