Egy zenekar egysége több mindenen múlik, de van két vitán felüli kohéziós erő: az egyik a zenével való kapcsolat, a másik a tagok közötti emberi kötelék. Egy zenésztárs, egy barát halála azonban mindkettőt felborítja, így nehéz előre látni, hogy a csapat képes lesz-e felállni egy ilyen helyzetből. Hasonló kihívással küzdött meg a közelmúltban a Foo Fighters, amelynek tagjai egykori dobosuk, Taylor Hawkins halála után nemrég jelentették be, hogy folytatják a zenélést.

Bár ők képesek voltak felállni, akadnak bandák, amelyeknél egy-egy tag váratlan elvesztése véglegesen megszakítja a történet fonalát. Sikeres folytatásokból és lezárásokból kerestünk három-három példát arra, hogyan maradt fenn a történelemben egyes zenekarok átalakulása.

AC/DC és Queen 

Ha van olyan zenekar, amelynek a slágerei túléltek ötven évet is, amelynek a dalait a mai napig dúdolja és első hallásra felismeri minden korosztály, akkor az a Queen és az AC/DC. A villamossági rock nagyágyúi szinte az egyetlenek a világon, ahol az alapból népszerű énekes halála után egy új hanggal még magasabbra tudtak törni. Bon Scott 1980-as, váratlan halálát követően a zenekar menedzsmentje sem volt biztos abban,

Bár a zenekar magját a híres Young testvérek alkották, a kezdeti áttörésben elengedhetetlen volt az a profizmus és kiállás, amelyet Bon Scott adott a zenéhez. A klasszikus, karcos, rock and rollos hangszíne meghatározta azt a végtelen energiát, amelyet a zenekar árasztott magából, ami Angus Young energetikus karakterével és Malcom dalötleteivel szinte tökéletes szimbiózisban működtek.

Amikor Bon Scott meghalt, és helyére Brian Johnson került, hatalmas kérdés volt a kiadónál és a zenekarnál egyaránt, hogy vajon miképp fogadják a rajongók a váltást, főként, hogy az közvetlenül a nagy sikerű Highway to Hell album után következett be. Végül az eredmény pozitívnak bizonyult, tekintve, hogy a Brian Johnson-korszak első lemeze, a Back in Black mai napig a világ második legjobban eladott albumának számít Michael Jackson Thrillerje után. A lemez egyszerű, fekete borítója ezenfelül a Bon Scott elvesztése utáni gyász szimbóluma is volt.

A Queen ezzel szemben egészen más helyzetben volt annak idején. Freddie Mercury, minden idők egyik (ha nem a) legnagyobb frontembere nemcsak hangjában és kiállásában, hanem dalszerzőként is pótolhatatlan volt a zenekar számára. Ettől függetlenül náluk nem hirtelen kellett az énekes elvesztésével megbirkózni, mivel Mercury folyamatosan romló állapota az utolsó időszakban már előrevetítette az elvesztését.

A halálát követő búcsúkoncert után Brian May és Roger Taylor valamiképp folytatni akarta a zenekar munkáját, fenntartani Freddie Mercury hagyatékát, ami nem volt könnyű feladat. 1997-ben John Deacon végleg visszavonult a Queenből, így csupán May és Taylor maradt a zenekarban. A páros azóta sem hagyott fel a zenéléssel, különféle vendégénekesekkel a mai napig turnéznak, így alakult meg a Queen + Paul Rodgers és a Queen + Adam Lambert nevű felállás.

Stones és Zeppelin 

A mára kultikussá vált zenekarok közül soknak kellett szembenéznie tagjai korai elvesztésével, és ezt a törést nem minden formáció viselte el. Míg a The Rolling Stones megbirkózott az akkor kilépni készülő Brian Jones halálával, a Led Zeppelin nem tudta helyreállítani a megtört zenei egyensúlyt.

A The Rolling Stones egykori gitárosa, a huszonhetesek klubjának tagja, Brian Jones az utolsó zenekari éveiben egyre kevesebb időt töltött csapatával. Mick Jagger egy későbbi interjúban úgy fogalmazott, hogy Jonesnak nem volt való ez az életforma. Ezt tovább nehezítette, hogy a gitáros nem kapott vízumot sem, amellyel az amerikai fellépések is veszélybe kerültek, így végül egy zenekari megbeszélés keretein belül

Jones úgy érezte, nem tudna ismét útra kelni, és nem volt biztos abban, ha ez mégis megváltozna, zenésztársai visszafogadnák-e. Nagyjából egy hónappal később azonban holtan találtak rá saját úszómedencéjében. Jones halála után két nappal a zenekarnak a londoni Hyde Parkban kellett játszania, ahol gitárosuk tiszteletére a koncert kezdetén Jagger egy verset olvasott fel, az első dal megszólalása előtt pedig több ezer pillangót engedtek szabadon.

A Led Zeppelin legendás dobosa, a generációk játékát meghatározó John Bonham halála ezzel szemben olyan csapásnak bizonyult, amelyet a zenekar nem bírt el. Bonham közismert volt nagy mennyiségű alkohol- és drogfogyasztásáról, így mikor 1980-ban egy németországi koncert közben összeesett a színpadon és kórházba kellett szállítani, sokan az életvitelére gyanakodtak, miközben a zenekar azt nyilatkozta, hogy szimplán az ételtől lett rosszul, amelyet korábban evett.

Szeptember végén, amikor a közelgő amerikai turnéjukra készültek, az egyik próba után Bonham ittasan ment lefeküdni. Később a zenekar basszusgitárosa, John Paul Jones és turnémenedzsere, Benji LeFevre holtan talált Bonhamre, aki éjszaka belefulladt a saját hányásába. Bár sokáig találgattak a zenekar rajongói, hogy kivel helyettesítik a kiesett Bonhamet, végül a zenekar decemberben egy közös nyilatkozatban azt írta:

Szeretnénk tudatni veletek, hogy drága barátunk elvesztése, a családja iránti együttérzésünk, valamint a mély, osztatlan harmónia jegyében, amelyet mi és a menedzserünk éreztünk, arra a döntésre jutottunk, hogy nem folytathatjuk tovább.

Doors és Nirvana

Az ikonikus, társadalmak rendjét megbolygató frontembereknek olyan súlyuk van, amelyet a zene sem tud teljesen visszaadni. Az ilyen erős személyiségek közül is kimagasló volt Jim Morrison és Kurt Cobain.

A The Doors különleges hangszínű énekesére nehezen lehetne azt mondani, hogy beállt volna a sorba. 1969-ben vádat is emeltek ellene, amikor egy floridai koncerten fellázította a tömeget, obszcén viselkedése miatt pedig perbe fogták. Végül hat hónap börtönbüntetésre ítélték, emellett ötszáz dolláros bírságot szabtak ki rá, mielőtt azonban letöltötte volna a börtönbüntetését, 1971-ben, tisztázatlan körülmények között, 27 évesen meghalt.

A zenekar ezt követően próbált több ízben talpra állni, albumokat is adtak ki Morrison nélkül, új énekesekkel próbálkoztak, de a legendás frontember hiányát nem tudták pótolni.

Talán nincs illőbb zárása a listának, mint Kurt Cobain halála és a Nirvana helyzete. Ahogy a cikk elején írtuk, Dave Grohl és a Foo Fighters ismét összeáll, és folytatják a munkát Taylor Hawkins halála után, de ritkán gondolunk bele, mennyire lehet ez nehéz Grohlnak, akinek már másodjára kell szembenéznie egy zenésztársa, barátja idő előtti halálával.

Anno a Nirvana hozta meg Grohlnak a hírnevet és a sikert, és nem sokkal azután, hogy Kurt Cobain önkezével véget vetett az életének, elindította a Foo Fighterst. A Nirvana sikere és mibenléte tulajdonképpen Cobain személyi kultuszának, szövegeinek, a grunge alternatív világának és egy generáció elfojtott indulatának találkozásából született. Miután az énekes öngyilkos lett, nem volt kérdés, hogy

Ritka az olyan eset, hogy egy zenész ezután új bandát alapít, ami szintén páratlan sikereket képes elérni, de Dave Grohl erre képes volt. A sikerük tagadhatatlan, de a dobosuk, Taylor Hawkins meghalt, és az a gyökereiben rengette meg a csapatot. Nehéz időszak volt, Grohl életében már a második hasonló eset, mégis felállt, és úgy döntött, folytatja. Akaratereje példaértékű, még akkor is, ha a vesztesége hatalmas.