Kevés magyar előadót tudunk mondani, aki ilyen gyorsan tett szert ekkora népszerűségre, mint Azahriah. Mivel dalszövegei nem korlátozódnak a magyar nyelvre, csupán idő kérdése volt, mikor teszik próbára a hazai popsztárt a nemzetközi színtéren.

A dalt szerző StadiumX producerpáros, valamint Sam Martin, az amerikai, Grammy-díjas énekes-producer – akit leginkább David Guettával közös munkássága révén ismerhetnek a hallgatók – dolgozott együtt a számon.

Az új nóta nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy világsláger legyen, ami talán megnyithatja azokat a kapukat, amiken olyan régóta szeretne már dörömbölni a hazai popipar nyugat felé. A szám most megjelent, de inkább lett belőle szolid kopogás lendületes, ajtóstul a házba rontás helyett. Ez a Heaven.

Egyedül a világ ellen

Mindenekelőtt érdemes leszögezni: a dal nem rossz. Ha egy már befutott szóló előadó, egy nemzetközileg felkapott popsztár hozná ki, mint a The Weeknd vagy Duke Dumont – hogy hasonló stílusú zenészeket említsünk –, akkor azt mondhatnánk, hogy szépen kiegészíthet egy kislemezt, egy albumot, viszi tovább a hangulatot és belesimul a többi dal közé. A különbség ezúttal csak annyi, hogy ez egy single,

A berobbanáshoz mindig kell a megkérdőjelezhetetlen sláger, ami olyan zavaróan bennragad a fülekben, hogy hetekig dúdolja az ember, akár akarja, akár nem. Olyan, ami áttöri a stílusok közötti falakat és a klasszikus zenét szeretők és a metál rajongók is emlékeznek rá, még ha nem is szívlelik az irányt, mert egyszerűen van egy ragadós dallamtapadás.

Fent említett előadóknál erre mind van példa – legyen az a Blinding Lights, vagy az Ocean Drive –, de nekik is szükség volt a top slágerre, hogy utána őket akarja tolni mindenki.

Hazánkban mind Azahriah, mind a StadiumX olyan előadók, akik – ha az ember nem is szereti ezt a fajta muzsikát, elvitathatatlan, hogy – saját stílusukon belül kimondottan jónak számítanak, a top nevek. Azahriah, amikor nekivágott, olyan műfaji elemeket kevert, amik nemzetközileg már futottak, de nálunk még nem nagyon törtek be a közkedveltségbe. Ezen ő átlendült, majd legutóbbi dalaiban már megtalálta azt is,

Ennek hála mind a hangszíne, mind hanghasználati stílusa valamiképp jellegzetes lett, amit ebben a dalban is visszaad. A StadiumX által összerakott szám dinamikailag, valamint minőségileg is igényes és jól megformált, nem csoda, hogy a srácok nemzetközileg mindig top nevekkel dolgoznak. Emellett Sam Martin is szépen belesimul hangjával és énekével a dalba, az előadók odatették magukat.

Az egyetlen gond, hogy ez a dal se nem lóg ki a sorból különlegességével, se nem rendelkezik átlagon felüli dallamtapadással – ezen pedig az sem segít, hogy a dalszerzők közt olyan neveket is olvashatunk, mint David Guette, vagy Alexander Izquierdo.

Tolják, csakúgy, mint a többiek

Hazánkban kevés ilyen stílusú előadó van, így abszolút megugorja a lécet a szám, de az USA-ban és az Egyesült Királyságban, ahol ez a stílus évek óta fut, olyan előadókkal kéne felvegye a versenyt, akik nem Papp László Sportarénákat, hanem Puskás Arénákat töltenek meg évente és nem egy, hanem 51 országban. Az, hogy a Warner Music Group – amely a világ három vezető zenei cége közé tartozik a Sony és a Universal mellett – beállt a szám mögé, kimondottan pozitív és biztató. Mégis, a helyi sztárok szintén rendelkeznek efféle támogatottsággal, így ezt nem lehet abszolút előnyként elkönyvelni.

Újból kiemelve, ezek csupán akkor releváns dolgok, ha a dal kimondottan azt a célt tűzte ki maga elé, hogy abszolút világsláger legyen és ezáltal ajtót nyisson a nyugati popipar és a magyar között. Ha a cél szimplán egy népszerű nóta megírása volt minden további extravagáns mögöttes nélkül, akkor ez egy jó dal. Minőségi, profin elkészített, nyáron pedig sokszor fogjuk bárokban és klubokban hallani, azonban a Billboard 200-at nem fogja huszonkét hétig vezetni. (De tévedjünk...)

Remek producereink és dalszerzőink vannak, akik külföldi sztárokkal dolgoznak – hiszen maga a StadiumX is hatalmas nevekkel alkotott már közösen –, valamint számtalan híres előadónak biztosítunk és biztosítottunk stúdió és turné zenészeket. Mégis, kimondottan magyar sztár a frontvonalon, a csúcson nincs.

Biztató kezdet

Az, ha végre nagy volumenű próbákat teszünk annak érdekében, hogy ez megváltozzon, az nem csupán jó döntés, hanem határozott előrelépés, remek és támogatni való dolog. Épp ezért, ha nem is jár sikerrel a próbálkozás, akkor is érdemes ezen az ösvényen tovább haladni. Természetesen arra is van esély, hogy világslágerré válik a szám, hisz előre ezt senki sem tudhatja, mindössze – összevetve a popzene jelenlegi fősodrával – nem annyira valószínű.

Mindenesetre ez a dal egy jó dal, attól függetlenül, hogy sem Azahriahnak, sem a StadiumX-nek, sem Sam Martinnak nem a legerősebb száma. Lesznek sokan, akik el fogják csípni, lesznek akik nem. Ez egy minőségi munka, és csupán zenei alapon vizsgálva, a saját stílusán belül jó, még ha nem is kimagasló.

A dalhoz érkezett egy videóklip is, ami elég – hogy is mondjam – érdekes, de ezt felesleges lenne feszegetni. A dal sikerét egy streaming alapú zenei világban, főként amikor a célközönség is streaming központú, nem fogja nagyban befolyásolni. 

valamint jó pár rajongó lejátszási listáira is felkerül. Ezzel szemben nagy, nemzetközi sikerrel nem kecsegtet a szám, de ez egy jel, hogy a hazai zenei ipar nyit a külföldi lehetőségekre. Ha a nótának már mérsékelt sikere is lesz – ami ilyen előadók mellett, majdhogy nem elvárható –, akkor az a lehetőség, ami Azahriah-ban és a StadiumX-ben van, később még nagyobb sikereket indikálhat, idővel pedig több exportképes előadónkra is felhívhatja a figyelmet. Ha ezzel valóban megtörik a jég, akkor kíváncsian várjuk a folytatást. Szóljon ma a StadiumX, Sam Martin és Azahriah közös dala, a Heaven!