Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMCsak ritkán zárják börtönbe azokat a zenészeket, akik beszólnak a hatalomnak
Zenei körökben előfordul, hogy az előadók politikailag kritikusak, alkalmanként akár direkt és nevesítve támadják a hatalom vezetőit. Az erre érkező reakciók tárháza végtelen, kezdve az ignorálástól a pikírt visszaszóláson át egészen a tiltásig és bebörtönzésig. Utóbbi kettő manapság csupán elvétve történik meg. A tiltást az online zenei térben nehéz kontrollálni, a börtön pedig olyan extrém, hogy demokratikusan működő országokban elő sem fordulhat.
Rövid gyűjtésünkben összeszedtünk néhány történetet, amelyben a politika reflektált a „megszólításra”.
Vannak szintek
A legfrissebb hír, hogy miként szólt vissza szolidan Orbán Balázs az ő szavaival megspékelt dal apropóján Azahriah-nak. A Four Moods 2 című dalban a miniszterelnök politikai igazgatójának következő sorai hallhatók:
Ki uralja egy adott ország médiáját, az eldönti, hogy ki uralja az adott ország gondolkodását, és ezen keresztül, hogy ki uralja az adott országot.
Erre válaszul a Blikk fel is kereste a politikust, hogy reagáljon a történtekre, amire Orbán Balázs szimplán ennyit mondott:
Nyilvánvaló, hogy a művész úr mindig is jobb volt szövegírásban, mint szövegértésben, de ettől függetlenül sok sikert kívánok neki a továbbiakban is.
A zenetörténelem számtalan alkotása üzen közvetve vagy közvetlenül politikusoknak, amelyben felhívják a figyelmüket valamely cselekedetükre, vagy épp direkt kritikát fogalmaznak meg. A nyugati, főként amerikai példákat tekintve, ahol nagy mennyiségben születnek ilyen típusú dalok, az első és leggyakoribb reakció az, hogy nincs reakció. A politikusok java tisztában van azzal, hogy egy zeneszám jobban fennmarad, ha botrány vagy több résztvevős közbeszéd tárgya lesz, hamarabb kifullad, ha szimplán figyelmen kívül hagyják.
Az ignorálás és annak hatása szépen megmutatkozik Prince Rinnie, Talk to Russia című számában. Valószínűleg kevés embernek ugrik be a dal rögtön annak ellenére, hogy direkt módon kritizálja Ronald Reagan amerikai elnököt és hidegháborús politikáját. A dalt a híres Controversy albumon kilenc hónappal azután adta ki a pop hercege, hogy Reagan 1981-ben felesküdött. A Rinnie, Talk to Russia végül elsikkadt a lemez jóval népszerűbb, esetenként szintén kritikus alkotásai mellett.
Idővel megmozdul valami
Hasonlóan kevés politikai sikert hozott saját idejében Neil Young legendás száma, az Ohio. A dal, amit a Crosby, Stills, Nash & Young adott ki, egy 1970-es tragédia kapcsán született meg, amikor négy diák halt meg egy vietnámi háború, azon belül is a kambodzsai bombázás ellenes tüntetésen a nemzeti gárda által Ohióban. A 1970-es dalban a zenekar közvetlenül vonja felelősségre az akkori amerikai elnököt, Richard Nixont.
Bár a dal mára a zenetörténelem egyik legismertebb politikailag kritikus számaként van jelen, akkor Nixon masszív támogatottságának köszönhetően csak mérsékelten ért célt. A számot kitiltották a legtöbb mainstream rádióból, főként underground adók játszották. Emellett Nixont 1972-ben újra is választották, ráadásul az amerikai történelem egyik legelsöprőbb győzelmét tudhatta magáénak. Későbbi a Watergate botrány miatt mondott le.
Hazai viszonylatban a három T rendszere volt a XX. századra jellemző. A tiltott, tűrt és támogatott dalok közül rögtön elkaszálták azokat, amelyeket veszélyesnek gondoltak. Egy Ohióhoz hasonló dal a hetvenes évek elején nem volt gyakorinak nevezhető, kevesebbért is tiltottak be lemezt.
Jöttek a punkok
A punk korszakot kiemelni ebben a témában aranybánya lenne, hiszen az ott megjelenő szélsőséges gondolatok tudtak nehézségeket okozni az adott bandának. A végeredmény a Sex Pistolsnál nemzetközi siker, a magyar CPg esetében börtönbüntetés lett. Utóbbi szintén nem zárkózott el a nevesített, direkt kritikától, elég, ha csak Erdős Pétert említjük.
A keleti blokkban tehát szigorúbban fogták a gyeplőt, és van, ahol ez később is így maradt. A 2011-ben alakult orosz punkbanda, a Pussy Riot fellépésein, videóklipjeiben és gerillaakcióiban
szüntelenül támadja az orosz felső vezetés döntéseit és politikáját.
A női punkcsapat több alkalommal direkt módon kritizálta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, ami nem maradt válasz nélkül. A zenekar néhány tagját egy 2012-es tüntetésen letartoztatták, elítélték, majd börtönbe zárták. Az azóta szabadult bandatagok mára másfajta eszközöket alkalmaznak a demonstrációra, de saját bevallásuk szerint továbbra is nemkívánatos személyként tekintenek Putyinra, és azt akarják, hogy távozzon a politikai színtérről.