Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMEz a Barbie kegyetlen is tudna lenni
Billie Eilish első lemezét hatalmas nemzetközi siker övezte, ami után az egész zenei világ óriási elvárásokat támasztott a tinédzser popsztárral szemben. Második lemeze – amely hallgatottságban alulmaradt az elsővel szemben – szintén nemzetközi elismerésnek örvend, és azóta single formában és kislemezeken megjelent dalai szintén a slágerlistákra kerülnek, vagy a streamingoldalakon hoznak tíz- és százmilliós hallgatottságot.
Szereti az ember, vagy nem Billie Eilish stílusát, a sikere elvitathatatlan.
Ebből kifolyólag nem is volt meglepő, hogy ő énekelte el a No Time To Die című dalt az azonos című James Bond-filmhez. A blockbuster-megbízatások azonban úgy tűnik, nem állnak meg a 007-es sztorinál, a legújabb mozis sztárparádé, a Barbie-film is egy friss és ropogós Billie Eilish-számmal gazdagodik. A dal a What I Was Made For? címet viseli.
Van benne valami, csak túl mélyen
A szám az eddigi dalaihoz képest némileg más, de nem túlzottan. Hasonló érzetű és stílusú alkotásokkal találkoztunk már Billie Eilishnál nem egyszer, de inkább az első lemezének korszakában, illetve azt megelőzően volt jellemző. Egy teljesen egyszerű, könnyed popballada zongorára építve, amit igazából bármelyik popdíva énekelhetne. A jelenséget Eilish hangja és levegős énekstílusa teszi sajátossá.
Zeneileg nem törekszik egyedi vagy grandiózus megfejtésekre, inkább a szövegezésben és a tartalmi részben van erősebb töltet. Már-már közhelyesen indít, de ahogy fokozatosan bontja ki a témát, megjelennek komolyabb gondolatok és mondatok is. Nehéz megmondani, hogy mennyire vannak benne őszinte, személyes, mély érzelmi részek.
Inkább egyfajta univerzalitás hatása járja át a dalt, a központi témán az énekesnő kicsit kívül helyezi magát.
A szöveg, a tartalom a Barbie-filmhez teljesen passzol, de amennyiben az ember elemeli ezt mind Billie Eilishtól, mind Margot Robbie legújabb mozis szerepétől, egy sokkal nyomasztóbb és megterhelőbb gondolat születik meg. A tárgyiasítás, a testi kihasználás, az abúzus, az elidegenedés is szerepet kap a sorokban, ami lehet, hogy másfajta interpretációban már-már gusztustalanul kegyetlen és fájdalmas lenne, de így csak egy tartalmasabb popszám, ami egy szórakoztató blockbusterfilmben szerepel.
Másik oldalról nézve viszont épp ez az, ami befogadhatóvá és fogyaszthatóvá teszi.
Ami egy szélsőségesebb megvalósítás igazi erejét és fájdalmát adná, valószínűleg elvenné a könnyen feldolgozhatóságot, túl sok lenne ahhoz, hogy az ember csak úgy meghallgassa egy esős nap bánatos órájában, vagy este hazafelé a metrón. Vannak azok a dalok, amelyeket nem lehet sokszor meghallgatni, mert túl keserűek és megterhelők. Ebben a számban is megvan ez a hátszél, amit egy hatalmas, rádióbarát vitorla takar ki előlünk.
Mindenesetre a What I Was Made For? egy egyszerű, fülbemászó, jól megkomponált dal, amelynek létjogosultsága van a slágerlistákon. Ha a hosszú távú emlékezetességről beszélünk, akkora filmes sláger, mint a My Heart Will Go On vagy az I Will Always Love You (Whitney Houston verziójában) valószínűleg nem lesz, de a sikere nagyban fog függni a Barbie-film sikerétől.