„Kicsit mexikói, kicsit spanyol, kicsit roma”, ezt mondja Pápai Joci a Megbabonáz című daláról, amelyhez klip is készült. A dalról azt írják, hogy vidám, könnyed, nyári, fülledt hangulatú, de mindez inkább csak a klipre igaz. Az ugyanis tényleg olyan, mint egy kamerák elé állított, felhőtlen nyári este: „fiatalokat látunk, akik önfeledten táncolnak, énekelnek, jól érzik magukat.”

A dal azonban valóban olyan, hogy ha akarom, lehet sodró lendületű, lehet érzelmes, akár fülledt is, és tökéletesen illeszkedik Pápai Joci egyedi hangzású életművébe.

Ez lesz az irány

Még akkor is, ha a dal hallgatása közben eszünkbe juthat egy kis Ricky Martin-életérzés, a szemünk előtt megjelenhet Enrique Iglesias szelleme, és mégis minden annyira jocis, hogy szurkolunk neki, hogy maradjon is az, és ne akarjon latinóvá válni a Kárpát-medencében.

Ahogyan Joci mondja is a dalhoz küldött tájékoztatóban:

Ez a dal is az új vonulatot követi, ami már az Utolsó táncban is megjelent. Ahogyan az is afrobeat-latin keverék volt, a Megbabonáz is ezt a stílust követi. Ilyen irányba szeretnénk majd vinni az élő produkciót is, ehhez igazítjuk a jövő évünket. Természetesen az autentikus világ és az ismert slágerek is megmaradnak, de mindebbe szeretnénk ezt az új vonalat belecsempészni és továbbvinni.

A Megbabonáz alighanem még akkor is elviszi a nyár végét, ha a szövegét nem bonyolították túl – „Nekem semmi se kell, csak engem ölelj”, „Tudom, te is ugyanazt érzed”, „Megvadulok érted...” –, és a klip egzotikus helyszíne is Balatonalmádi, de ha egy férfit egy macskaszemű nő úgy istenigazából megbabonáz, akkor tök mindegy, mitől és hol szakad szét a lélek, s lesz fülledt a nyári éjszaka.