„Kicsit mexikói, kicsit spanyol, kicsit roma”, ezt mondja Pápai Joci a Megbabonáz című daláról, amelyhez klip is készült. A dalról azt írják, hogy vidám, könnyed, nyári, fülledt hangulatú, de mindez inkább csak a klipre igaz. Az ugyanis tényleg olyan, mint egy kamerák elé állított, felhőtlen nyári este: „fiatalokat látunk, akik önfeledten táncolnak, énekelnek, jól érzik magukat.”
A dal azonban valóban olyan, hogy ha akarom, lehet sodró lendületű, lehet érzelmes, akár fülledt is, és tökéletesen illeszkedik Pápai Joci egyedi hangzású életművébe.
Még akkor is, ha a dal hallgatása közben eszünkbe juthat egy kis Ricky Martin-életérzés, a szemünk előtt megjelenhet Enrique Iglesias szelleme, és mégis minden annyira jocis, hogy szurkolunk neki, hogy maradjon is az, és ne akarjon latinóvá válni a Kárpát-medencében.
Ahogyan Joci mondja is a dalhoz küldött tájékoztatóban:
Ez a dal is az új vonulatot követi, ami már az Utolsó táncban is megjelent. Ahogyan az is afrobeat-latin keverék volt, a Megbabonáz is ezt a stílust követi. Ilyen irányba szeretnénk majd vinni az élő produkciót is, ehhez igazítjuk a jövő évünket. Természetesen az autentikus világ és az ismert slágerek is megmaradnak, de mindebbe szeretnénk ezt az új vonalat belecsempészni és továbbvinni.
A Megbabonáz alighanem még akkor is elviszi a nyár végét, ha a szövegét nem bonyolították túl – „Nekem semmi se kell, csak engem ölelj”, „Tudom, te is ugyanazt érzed”, „Megvadulok érted...” –, és a klip egzotikus helyszíne is Balatonalmádi, de ha egy férfit egy macskaszemű nő úgy istenigazából megbabonáz, akkor tök mindegy, mitől és hol szakad szét a lélek, s lesz fülledt a nyári éjszaka.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
