Hát igen. Megadtuk azt a pár évet, hátha berobban a potenciál. Szerettem volna Olivia Rodrigo második albumáról azt írni, hogy „ez a zene zseniális”, de nem lehet.

A stúdió az énekesnő mögött akkora biztonsági játékos, mint egy fociklub, amelyik leszereli a kaput, és betonfalat épít félpályára. Az ex-Disney-hercegnő lehetett volna érzelmet túlpörgető díva vagy erőteljes pop-rock fronthölgy. Ehelyett megragadt a zenei kékvérűség és a látszatlázadók keresztmetszetében. Ez Olivia Rodrigo és új lemeze, a Guts.

Első körben legyünk gyakorlatiasak: a lemez nem rossz. Zeneileg hibátlan, szerkezetileg jól felépített.

• Akkor mégis mi a baj?

Csupán annyi, hogy volt már ilyen, és még lesz is. Nem attól lesz valaki az emberiség emlékezetébe égett híres zenész, hogy hibátlan lemezeket gyárt. A kockázat, ami mozgatja ezt az ipart, az számít. Nagyot vállalunk, és nagyot harapunk. A biztos evickélés luxus.

Van itt minden, csak belőle semmi

A legnagyobbak bevállalnak valamit, amit nem vehet el tőlük a világ, amitől egyediek lesznek. Persze, ez különcségbe is torkollhat, ami destruktív, itt a veszély a képletben. Ha csak szigorúan a pop vonalát nézzük, ezt megtette Tina Turner, a Spice Girls, Whitney Houston, Amy Winehouse, Pink, Taylor Swift, Adele, Billie Eilish. Valamiben kitűntek. Volt, aki énekben, más a színpadi karizmában, megint más a stílusban vagy a szakmai hozzáértésben. Ezt Oliviától mind elvágják.

Bezárják egy burokba, ahol egyik oldalon kis Spice Girls, Avril Lavigne és Paramore keveredik a másik oldalon Taylor Swifttel – és bármelyik Disney-hercegnővel. A zene pont annyira fülbemászó és kiugró, amennyire kell, amennyire feltétlenül muszáj. A szövegek valamennyire sajátosak, de nem túl egyediek, így könnyen azonosul vele a közönség.

Többször végighallgatva sem tudnám azt mondani, hogy ebben vagy ebben a dalban fatális hibákat követtek el. De ez vajon elég lenne ahhoz, hogy ha nem adna ki több albumot, akkor is megtartsa a vízen? Ha a fentebb sorolt énekesnőket vesszük, Pink vagy Adele megteheti azt, hogy tíz évig nem ad ki lemezt. Utána is mehetnek arénaturnéra.

Jelenleg ezt nem érzem az Olivia Rodrigo-jelenségen – természetesen az élet és az idő rám cáfolhat majd, reméljük, így lesz.

A lemezt számos médium felmagasztalta, a Metacriticen – szakmai kritikai oldal – jelenleg közel százon, a legmagasabb megszerezhető pontszámon áll. Érthető, hiszen tényleg jól legyártott iparosmunka. Ez valószínűleg a hallgatási számokon is látható lesz. Az egyetlen, amin érezhetően nem, az a hosszú távú hatás, a zenei evolúción tett lenyomat.

Mindig van egy újabb esély

Az albumról előzetesen két single jelent meg. Az első, a vampire a Billboard toplistáin első helyig jutott. A második, a bad idea right? ugyanitt a tizedik helyig menetelt. A lemez stilisztikai jellege, hogy – akár Billie Eilish nagy sikerű, 2019-es albumán – minden dalcím kisbetűvel szerepel. A dalokat Rodrigo utolsó tinédzseréveiben írta, erre is reflektálnak a szövegek.

Technikailag minden adott, pontosabban adott volt egy korszakalkotó előadó születéséhez. Adele is csak a második albumával vált azzá a szupersztárrá, akit utána senki sem tudott elfelejteni. Csupán remélni tudom, hogy ez a metamorfózis bekövetkezik idővel Olivia Rodrigónál is, mert kaptunk már elég tévés popdívát a múltban, hogy tudjuk, ez nem a legerősebb folyama a sikernek.

Az ő személyében pedig kaphatnánk végre egy ellenpéldát, de eddig nem úgy fest, hogy a kiadó vagy a háttércsapat erre törekedne. A tinisztárszerepből nem lehet túl sokáig megélni, és akkor felmerül a kérdés, hogy hova tovább.

Igen, már-már értelmetlenül szigorúan bánok ezzel a lánnyal. Lehet, hogy más előadónál nem kötnék bele ebbe a lemezbe, de mástól lehet, hogy nem is várnék többet.

Mégsem adja át – pontosabban üzletileg nem biztos, hogy sikeres lenne, ha átadná, így megvan a fék a rendszerben is. Gordiuszi csomó ez, a biztos anyagi siker és a művészeti szintlépés közös libikókája. Örülnék neki, ha Olivia Rodrigo idővel kibogozná ezt a problémát.