Annyit változott az évek során az ingerküszöb, hogy az már szinte nevetséges. Az olyan zenei videóklipek, amiket 30-40 éve betiltottak vagy erőszakosan cenzúráztak, korlátoztak, ma már nem vernék ki a biztosítékot.

A felvételen több tucat – pontosan 65 – modell látható (meztelenül), akik körbebiciklizik a Wimbledon Stadiont, közben a zenekarról mutatnak felvételeket, ahogy zenélnek. Noha az eredeti videót próbálták úgy cenzúrázni, hogy a direkt meztelenséget valamennyire kitakarják, provokatív jellege miatt számos országban betiltották, még Kínában is. Külön érdekesség, hogy a csapat nem szólt a biciklikölcsönzőnek, pontosan mi is készülődik. Ám amikor a bérbeadó megtudta, felszólította a zenekart, hogy vásárolja meg a felhasznált biciklik üléseit, mert a pucér fenekek után nem olyan egyszerű kikölcsönözni a drótszamarakat.

A dal megjelenésének évfordulóján úgy döntöttünk, elmerülünk néhány olyan klipben a Queentől, amely nagy port kavart. A brit banda mindig az élen járt a progresszivitás tekintetében. Ez nem csupán zenéjükben jelent meg, hanem videóikban is, amelyek jelentősen eltértek a megszokottól – vagy szimplán tiltólistásak lettek. Ezzel nem egyszer verték ki a biztosítékot a tévécsatornáknál.

Dögös, talán túlságosan is

Ma már az efféle klipek többsége teljesen „elfogadható”, a videós oldalak és portálok rendre szemet hunynak felettük – a XX. században azonban ez nem így volt. A korszak televíziós ítészeinek haragját a Queen többször is magára zúdította.

Egyik a Body Language című dalhoz készült. A Kanadában, Torontóban forgatott felvétel az első olyan videóklip, amelyet az MTV betiltott. A televíziós felügyelet úgy vélte, a klipben látható intenzív testiség, a fényekkel megerősített izzadtság, az erotika átlép egy határt.

A zenekar mindezt úgy volt képes elérni, hogy tagjai – egy-két Freddy Mercury-pillanattól eltekintve – végig ruhában vannak, és nem csinálnak semmilyen kirívó dolgot. Mellettük a – Mercury által személyesen castingolt – félmeztelen és meztelen modellek, statiszták egyikénél sem láthatók a genitáliák, nem vehető ki egyértelmű aktus. Ettől függetlenül a fokozott, intenzív testiség – harapás, karmolás, simulás – elég volt, hogy a szám klipje tiltott zónában végezze. A látómezőn kívülre került felvétel csupán a Sexy Shorts című promó VHS-en és a Greatest Video Hits 2 DVD-én jelent meg.

Senki sem értette, majdnem lincselés lett a vége

Hasonló küzdelmet éltek át alig két évre rá, amikor az I Want to Break Free című dalt 1984-ben kidobták. A hozzá készült ikonikus videó, amelyben a zenészek nőnek öltözve jelennek meg egy apró, városi lakásban, eredetileg a Coronation Street című szappanoperából inspirálódott, annak egyfajta kifigurázása. Maga a szappanopera több mint 60 évadával a világ egyik legrégebbi sorozata.

Bár a gondolat humoros alapja Európában értő fülekre és szemekre talált, számos országban a csúcsra repítve a dalt, a világ több pontján máshogy értelmezték a felvételt – szöveg és videó szintjén is. Az USA-ban a transzneműséget és a homo- illetve biszexualitást támogató dalként értelmezték – amihez a Freddy Mercury szexuális orientáltságáról folyó közbeszéd is nagyban hozzájárult. 

Roger Taylor a Queen dobosa később úgy fogalmazott erről – az Entertainment Weekly értesülései szerint –, hogy:

Az MTV nagyon szűk látókörű volt akkoriban. Whitesnake-et toltak, ki**szott Whitesnake-et, majd újra egy Whitesnake-számot. Valószínűleg úgy gondolták, hogy a nőnek öltözött férfiakban nincs elég rock. Szóval nem játszották a videót.

Máshol a világban, például Dél-Amerikában, a dal – szövegezése miatt – egyfajta elnyomás elleni himnuszként vált ismertté. Ez annyira komoly ügy volt, hogy amikor a zenekar 1985-ben 350 ezer ember előtt játszott Rióban, és Freddie Mercury megpróbálta felvenni a kosztümöt, hogy felidézze a klipet,

A Radio X írása szerint szerint – amely a People USA magazinra hivatkozik – a közönség annyira feldühödött, hogy dobálni kezdte a zenekart dobozokkal, kavicsokkal és bármivel, ami a nézők keze ügyébe került. Valóságos lincshangulat kezdett kialakulni, egészen addig, mígnem Mercury feladta beöltözős gondolatát. Ezt követően a közönség lenyugodott.

A Queen tolmácsa, Maria Caetano így magyarázta el a csapatnak a történteket:

Ez a dal Dél-Amerikában szent, mert úgy tekintünk rá, mint egyfajta politikai üzenet a diktatúra szörnyűségeiről.