Véget ért egy korszak. Feloszlik a Sum 41. Noha a rajongók szíve megszakad, a zenekar döntése igazán tudatos, megtervezett és átgondolt volt, ugyanis a bejelentéshez hozzáfűzték, hogy két dolgot azért még kapnak a fanok, mielőtt a banda végleg befejezi.

• Az egyik egy világ körüli turné, ahol utoljára megnézhetik kedvencüket,
• a másik pedig egy életművet felgöngyölítő dupla album, amely nemrég gurult ki.

A Heaven :x: Hell című kettős lemez első fele (Heaven) a klasszikus pop-punk éra nagyágyújaként mutatja be a Sum 41-t, felidézve kezdeti hangzásukat. A második rész (Hell) pedig elkalauzol minket abban, hogy mit is képvisel ma a banda a vaskos hangzásával és heavy metal riffelésével.

A duplalemezen összesen 20 track van – 10 a Heaven, 10 pedig a Hell oldalon. Előzetesen három dalt adtak ki single formában az album megjelenése előtt. Ezek időrendi sorrendben a Landmines 2023 szeptemberében, a Rise Up decemberben, majd a Waiting on a Twist of Fate 2024 februárjában.

A búcsúidőszak támogatására a turnéjukhoz külön vlogbejegyzések születnek. Stílusosan Tour Of The Setting Sum címmel posztolja ezeket a banda. Egypárat már fel is töltött a csapat YouTube-csatornájukra.

Az égi szekció

Kicsit belemászva a zenébe, az album mennyei oldala, az első tíz szám a Heaven szekcióban igazi, autentikus pop-punk az együttes kezdeti sikereit idézve. Itt nem nagyon térnek el az alapvető stílustól a dalok zömében. A tempó és energia szinte minden számot leural valamilyen fokon. Egy-két kivétel van, mint pl. a Radio Silence, amely egy igazi ütős ballada lett a lemezen, a Sum 41 korai slágereit idéző hangszereléssel.

Egyik a klasszikus pop-punk témaköröket idéző, érzelmileg éles, direkt hatásokra alapozó, néhol metaforákba ágyazott képi világ. A másik ezzel szemben az abszolút jelen. Egyfajta búcsú az elmúlt majd harminc évtől, a zenekartól, a közönségtől – ezt is a sajátos stílusukban.

Pokoli lemez

A kiadvány második feléről összesen egy dal kapott eddig videóklipet: ez a Rise Up. A banda utolsó albumának Hell része hátrahagyja a pop-punk érát – egy-két apró kivétellel – és főként a későbbi alter rock, alter metál és heavy metal korszakukat veszi elő. Tulajdonképpen azt, ami az elmúlt albumokon dominált. Egy feldolgozás is helyet kapott, név szerint a The Rolling Stones sikerslágere, a Paint It Black.

Itt a csapat nem finomkodik, szinte végeláthatatlan tekerés és zúzás hallható, de néhol azért igyekeztek speciális megoldásokkal is élni, érdekes átkötéseket használni. A Preparasi A Salarie című dal – ezzel indul a Hell szekció – az első másodperctől tisztázza a hallgatóval: „innentől valami teljesen más jön”.

Az utolsó dallal is jót húzott a zenekar, ugyanis egy olyan dalcím, mint a How The End Begins (Ahogy a vége kezdődik), mint a Sum 41 utolsó lemezének utolsó dala, több mint áthallásos. Frappáns megoldás. Egyedül talán annyi a fura, hogy nem egy ilyen számra gondoltunk volna, mint „záró akkord”, de végeredményben nem panaszkodhatunk.

Nyolcadik lemezük, a Heaven :x: Hell kétségkívül minőségi végszava egy olyan három évtizedes karriernek, amellyel a pop-punk legnagyobb nevei közé került az azóta is világ körül turnézó banda. Egy éve nem gondoltuk volna, de végighallgatva az utolsó nagy kiadványt, nem csak minőségében lett igényes az alkotás.

Az együttes rajongóinak és az általuk képviselt stílusok szerelmeseinek is képesek voltak adni néhány olyan számot, amit örömmel tűzhetnek majd a kedvelt dalok listájára – nem csupán szentimentalizmusból. Valódi slágerhatások születtek, amik ha korábban jelennek meg, feltehetően az állandó koncertrepertoár részévé váltak volna. Életművük immár lezártnak tekinthető, és minden kétséget kizáróan a Sum 41 megadta ennek a módját.

8/10