Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz alsóváros alsó részén intim kapcsolatba kerül fülünkkel a Kisbolt
Fura a cím? Persze, de nem furább, mint amiről épp írunk. Van az a banda, a Gorg & Benzol – párszor már püföltük a billentyűzetet róluk –, ami vagy baromi sok a hallgatónak, vagy épp a tűréshatáron belül reked. A csapat tavaly dobta ki első nagylemezét, aminek hála, kalapáccsal verték bele magukat a hazai zenei térképbe, idén viszont teljes album helyett inkább kislemezekre, úgynevezett EP formátumokra helyezik a hangsúlyt – ebből is hármat terveznek.
Lesz majd az év végén némi fúziós jazz, hogy legyen, ami biztos kiveri a biztosítékot, meg egy, amin elektronikus zenével rángatják az idegrendszerünket. Előre rettegünk, hisz a három kislemezből a leginkább „könnyen fogyaszthatónak” ígérkező hip-hop albumocska – melynek becses címe Downtown alsó – épp annyira lett gyilkos, mint számítottunk rá…
vagy még inkább.
De mielőtt az utolsó összefüggő mondat is elolvad az agyamban a négydalos, 18 perces EP-t hallgatva, gyorsan rántsunk össze egy kis kritizálást, hogy kinek és miért érdemes rááldozni szűkös életéből egy vaskos negyedórát. Ez a Downtown alsó a Gorg & Benzoltól.
Igen, négy dal, hozzá féltucatnyi feat. A jazz-, funky és rockzenét mixelő bandának érezhetően nem idegen a hip-hop sem, de bölcsen belátták, a szövegelés nem az ő feladatuk. Épp ezért jött néhány vendég előadó, akik megoldják a szótekerést, vagy épp néhol az éneket. Utóbbira Sümeghi Zsófia (ochie) vállalkozott, hisz a jó hip-hop muzsikával a dögös női hang azért frankón tud passzolni.
Kell egy csapat!
Rappelés tekintetében négy eltérő karaktert vontak be, akik (igénytelenül gyorsan) felsorolva:
- nyhill,
- Rhymenastic,
- Gege,
- Lil Frakk.
Az összeválogatás jó kompozíció, hisz a négy előadó szépen egészíti ki egymást. Más stílusban, nagyjából eltérő hangszínnel, feltűnően különféle szóhasználattal varrnak rímeket a dalokra. A szövegek zöme jól érthető, külön lyrics videó nélkül is jól hallható, amit csupán azért emelünk ki, mert manapság erre sok rapper, producer és zenész nem fektet hangsúlyt, szóval köszi, srácok!
Hogyan kell boltot rabolni?
Ha zeneileg nézzük, van itt minden, mint a moziban – meg a roncstelepi karácsonyfán. A tipikus jazz, funky és rock, ami eddig is ott volt a banda repertoárjában megmaradt, ehhez jöttek a klasszikus hip-hop porosságát és a modern rap élességét idéző részek, miközben R&B muzsika és reggaeton lüktetés is befigyel elektronikus effektekkel körítve.
Témában, hangulatban, stílusfelosztásban teljesen eltér mind a négy szám, de fél perc után kivétel nélkül lejön, hogy az ember épp
egy Gorg & Benzol agymenést hallgat.
Szövegezésében is jók a váltások, ráadásul minden dal, ha központi üzenetét nézzük, feszeget valami aktuális problémát, amivel a zenészek, a művészek, a banda, vagy épp bárki szembesül a mindennapokban – oké, az ABC-ben tényleg csak kirabolnak egy boltot.
Ezeket is olyan körítésben tálalják, ahogy ma kapjuk meg, többségében eldobva a várt vagy utált közhelyeket.
Noha számítottunk rá, hogy a Gorg & Benzol – hűen elfojthatatlan hülyeségeikhez – valami őrülttel rukkol elő, de náluk még akkor is meglepődik az ember, ha várja a meglepetést. Most is ez történt a Downtown alsó című kislemeznél, ha pedig az elkövetkező két EP-n tartják ezt a pofátlan profizmust, akkor van mire várni, és van min megrökönyödni a hallgatóknak.