Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó – sem PR-os, sem marketinges, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• Felleng,
• Mestahh,
• Dream of Insomnia.

Nem játszik az elefánt

A 75 százalékban Dávidot, 25-ben pedig Bálintot tartalmazó zenekarról, akik saját művészetüket „védett eredetű, minőségi, friss, lendületes pop-rockként” aposztrofálják, még a legelső PickUpban írtunk 2023 októberében. Durván repül az idő, a srácok azóta több dalt is kidobtak. Mostani számuk az Elefánt címet kapta, amelyhez stúdiós videóklip is készült a Grenma Stúdióban. 

A dal tartalmilag azt az érzést mutatja be, amikor olyan társaságba kerülünk, ahol nem igazán találjuk a helyünket. Ilyenkor belekeveredünk azokba a beszélgetésekbe (small talk szituációkba), amikor el kell játszani, hogy érdekel a másik. Azt kell mutatnunk, hogy a számunkra teljesen érdektelen mindennapi dolgai valóban „érdekesek”, pedig voltaképp egy órán át bámulni az Instagram végtelen felületét is kevésbé lenne fárasztó.

A Felleng a bandára jellemző lendületes, vagány, dallamos hangulattal fogja meg a témát. Noha a szöveg átjön – valóban megmutatja a manapság divatos munkahelyi és kötelező beszélgetős témákat az autóktól a gazdaságon át sportig –, a formán egy keveset még lehetett volna finomítani, hogy jobban ráfeküdjön az alapvetően működő énekdallamra.

Zeneileg egy-két pillanattól eltekintve nem hagyták el a biztos zónát a fiúk. Abban utaznak, amiben fixen tudták, hogy jó dalt képesek alkotni. Bár nagy csavar nem történik, az egy-két töréspont igazán jót tesz a számnak, amit a néhány poénos ötlet is segít még inkább érdekessé tenni.

A multis katona

A Mestahh legújabb lemeze Mindenki küzd címmel jelent meg. Az album már nem az első kiadványa az előadónak, aki az elmúlt években számos lemezt és dalt jelentetett meg. A mostani egy alapvetően klasszikus punk-rock kiadvány, itt-ott olyan előadókat idézve, mint az Alvin és a Mókusok vagy a korai The Grenma. De a lemez nem áll meg ennyinél, hallani rajta rádióbarát pop-rock dalokat, reggaeton muzsikát is,

A 14 dalos, nagyjából háromnegyed óra hosszú kiadvány zeneileg érdekesen hullámzik. Az előadó figyelt, hogy ne legyen ideje a hallgatónak beszorulnia egyetlen stílus hangulatiságába sem. Zeneileg minden szám igyekszik a rámért műfajok legjavát megidézni, ami az esetek többségében sikerül is. Mestahh egyszemélyes zenekarként maga alkotta a teljes lemezt.

A szövegek kissé felemás érzetet keltenek. Vannak remekül elkapott sorok, de itt-ott már erősen túlhasznált frázisok is visszaköszönnek. Leginkább azok a részek működnek, ahol az előadó elengedni a konvenciókat, és szimplán az ösztönös gondolatokra hagyatkozik. Az albumról kicsit kilógó Multi című dal például olyan bandák hangulatát idézi szövegben, mint a Bëlga, de csak részben. Akadnak igazán eredeti ötletek is. A többi számban – akarva-akaratlanul – érződnek más előadók bennragadt hatásai, de nem konzisztens másolás, hanem inkább ott maradt lenyomatok.

Az éneket tekintve a mély részek kissé plasztikusak, kitettek, a középmagas tartomány azonban a kórusokkal együtt már sokkal jobb összhatást ad. Ezek a részek sokkal inkább hajaznak azokra a punk-rock bandákra, akiket a fesztiválszínpadokon hallhattunk anno. Ha a mélyebb tartományok stabilizálódnak, és a szövegek is letisztulnak, akkor a végeredmény még ütősebb lehet.

A zsarnok király sem jobb

Noha a Dream of Insomia zenekar nem munkahelyi ellenszenvvel küzd, mint előző előadóink, új, Kreon című daluk a görög mitológiából ismert királyt veszi elő analógiaként. Azokra az emberekre utalnak a metaforájukkal, akik másokat elnyomnak, kihasználnak, leuralnak, hogy céljaikat elérjék.

A metalcore-t, death metalt és itt-ott groove metal-elemeket sűrítő alkotás zeneileg igazán magas minőségű, pontos, technikás szerzemény lett, ami emellett igyekszik némi fülbemászó, maradandó zenei élményt is nyújtani a határtalan tomboláshoz.

Ehhez jön a tiszta éneket és screamet keverő front, ami szintén ütős, a váltások is jól szólnak. A szövegben akadnak eredeti ötletek, de itt-ott a stílusra jellemző falakba ütköznek a sorok. A prozódiával szintén ez a helyzet, amire számos helyen meglepő pontossággal figyel a csapat, akadnak azonban összerántott részek, amelyeken még lehetne finomítani.

A zenekar mostani száma előfutára a készülő, Emlékszilánk című nagylemezüknek, amelynek a Kreon a nyitódala. A Dream of Insomnai Brucker Bence mentorálásával került be tavasszal a Petőfi Nagylemez Program díjazottjai közé. A háttérmunkálatok és felvételek Brucker Bence és Kökényes Dániel segítségével zajlottak. Emellett közreműködött még Radó Éden a Tiansenből és Diószegi Kiki A Down For Whateverből is.