Az Index szerkesztősége gyakran kap zenei anyagokat feltörekvő együttesektől, előadóktól. PickUp néven elindított sorozatunkban időről időre beszámolunk három új névről, csapatról, küldjenek akár lemezt, kislemezt vagy single-t. 

Fontos: az Indexet az előadók keresik meg, érdekükben nem jár közben kiadó – sem PR-os, sem marketinges, legfeljebb kapcsolattartó. A hármas listát a Kultúra rovat – stílusbéli és tartalmi korlátok nélkül – kizárólag saját belátása szerint állítja össze. A mostani PickUp három előadója:

• boszorkányok pedig nincsenek,
• The Curious Kind,
• 40 Days.

Állati elemek

Friss név a haza könnyűzenében a boszorkányok pedig nincsenek című projekt. Jacsó Miklós szóló projektje igyekszik a hazánkban is újra feléledni látszó post-punk kultúrát megragadni. A dalszerző most adta ki első dalát friss projektjével, amelynek címe Két állat. A zenéhez Gróf Balázs készített animációt, aki korábban olyan előadókkal dolgozott közösen, mint Rob Zombie.

A zene alapvetően a post-punk műfajára épít, amihez noise rock, grunge és alter rock elemek is párosulnak. A nagyjából két perc hosszúságú dal jól visszaadja a fenti stílusok hangzásvilágát mind zeneileg, mind szövegében:

A dal (feltehetően koncepcionális okokból) refrénszegény. Elsőre úgy tűnt, hogy dallamrefrént akar alkalmazni, aztán szöveges refrénre gondoltunk, de végeredményben nincs olyan fajsúlyosan visszatérő melódia, szekvencia, ami kifejezetten, mint klasszikus értelemben vett refrén, azonosítható lenne. Ennek ellenére a dal sodró hangulata és zenéje részben kárpótolja a hallgatót, de épp ezért a jó dinamikáért egy hatásos refrén még nagyobb erővel tudott volna betalálni.

A szöveg szempontjából kettős érzetünk van. Vannak jól elhelyezett, dinamizált sorok, amelyek tartalmukban visszaadják a műfaji jellemzőket, de egyelőre nem érződik, hogy az előadó megtalálta volna azt a verbális kifejezési módot, amire későbbiekben úgy hivatkozhatunk, hogy felismerhetően az övé. Amennyiben ez idővel változik, és a zene is kiforrottabb lesz, a boszorkányok pedig nincsenek egy izgalmas, akár hiánypótló zenei projekt is lehet Magyarországon.

József Attila, a progresszív rocksztár

Új dallal, egész pontosan átdolgozással jelentkeztek a progresszív rock egyik hazai képviselői, a The Curious Kind (akikről egyszer már írtunk). Nem sokkal korábban a Faith No More dalát, az Ashes to Ashest rögzítették egy live session keretein belül.

Az Óh, Szív! Nyugodj! című alkotás József Attila 1928-as költeményét dolgozza fel. A zenekar a dal alapjául Ágnes Vanilla versfeldolgozását vette elő, mintegy másfél évtized távlatából. A csapat úgy döntött, hogy amikor feldolgozásról van szó, sima stúdióváltozat helyett live sessionként rögzítik a számot, ahogy a Faith No More-dallal is tették.

A versfeldolgozás nehéz műfaj, de a The Curious Kind Ágnes Vanilla mintájára jól nyúlt a költeményhez, a végeredmény hangszeres szempontból működik. Jól ismert, kötött költeményre zenét szerezni leginkább a szöveg tagoltsága és a prozódia átültetése miatt kihívás, de ezeket a dal zömében jól fogták meg. Itt-ott még lehetett volna finomítani rajta, mert néhány szótaghangsúlyozás, nyújtás kicsit megtöri a szám akadálytalan folyását, amit a zene remekül megteremt.

Szintén nehéz a verszenésítésben, hogy a költemények zöme nem rendelkezik refrénnel, így a zenekar feladata, hogy ezt valahogy megoldja – persze csak ha van rá alkotói igény. Itt úgy tűnik, a csapatnak volt, de sem dallamban, sem dinamikai emelésben nem elegendő a váltás, így inkább egy erősebb, de folytatólagos verze hatását kapjuk a bennragadó, katartikus refrén helyett, amire amúgy lett volna lehetőség.

Ettől függetlenül a zenekar, bár megfontolt léptekkel, de szépen menetel előre, óvatosan figyelve a minőségi megoldásokra. A banda hamarosan a Sziget Fesztiválon is bizonyíthat, illetve nemsokára A38-as fellépésük felvétele is debütál online.

A debreceni rapper

Nemrég jelent meg 40 Days (Forti), a debreceni rapper első lemeze. Az előadó, aki maga szerezte dalait, igyekszik rendhagyó karakterként megjelenni a magyar hiphopközegben. Többek közt olyan nevek inspirálják, mint Kanye West, Kendrick Lamar, Kid Cudi vagy Tyler, the Creator, ami zenei gondolkodásán is érezhető. 

Az alapokat tekintve ez valamelyest sikerül is, azonban az előadó mint rapper főként egy irányt visz, ami néhány alapnál jól szól, másutt viszont nem tud ugyanakkora erőt kifejteni. A változatos zenei témákhoz egy sokrétűbb raptechnika a jövőben még inkább segítené a különféle stíluselemek érvényesülését.

Emellett szintén gyengíti az albumot, hogy néhol elvész a szöveg a zenén belül. Egyes dalokat többször is meg kell hallgatni, hogy bizonyos sorok érthetővé váljanak, ami szintén gyengíti az összhatást. Ha ez a technikai dolog egy színesebb, kísérletezőbb raptechnikával párosul, akkor zeneileg egy fejlődő, ígéretes produkció születhet.

Az előadó a lemezen próbálkozik angol nyelvvel és dallamos énekléssel is. Egyelőre úgy fest, hogy Forti esetében a magyar nyelv erősebb vonal lehet, mivel az angolhoz még a beszédtechnikát és a kiejtést is érdemes fejleszteni. Ezzel szemben az énekben vannak jó dallamok, ötletek, ám még ahhoz is szükség van némi technikai fejlődésre,

A szövegeket tekintve vannak ütős, sajátos sorok, de néhol a bejáratott ötleteknél marad az alkotó. Érződik, hogy még keresi a saját előadói hangját, amire idővel rátalálhat, ha maga mögött hagyja a mások által már elhasznált szófordulatokat, és kizárólag az egyedi, erőteljes gondolatokra épít.

Jelenleg az előadó rengeteg mindent szeretett volna egy lemezbe sűríteni, érződik az útkeresés. Amint letisztázódik benne, hogy mi is a hosszabb távú cél, és elindul a technikai és zenei fejlődés adott irányába, akkor idővel ringbe szállhat a magyar hiphop mai képviselőivel, akik közt mostanság egyre több az erős név.