Megjelent a Falling In Reverse ötödik nagylemeze, a Popular Monster. A Ronnie Radke által vezetett banda, úgy fest, még inkább elmélyült az őrületben, ami a szövegekben, kollaborációkban és a lemezborítón is meglátszik. Az énekes-dalszerző elmúlt 15 éve elég hullámzó volt, nem egyszer került összetűzésbe a törvénnyel, és többször perbe fogták, a börtönt is megjárta. Mindennek ellenére olyannyira kész szembenézni élete mélypontjaival, és felvállalni azokat, hogy mostani lemezének albumborítójaként egy korábbi letartóztatási fotója szolgált.

Aki ismeri a Falling In Reverse munkásságát, annak valószínűleg nem új információ, hogy a toplistás amerikai bandát, amely számos rock- és metálfesztiválon szokott a főfellépők között színpadra állni, az énekes, Ronnie Radke alapította. Az előadó korábban az Escape the Fate-ben zenélt, de 2008-ban kirúgták a bandából, amikor börtönbe került. 2006-ban részt vett egy tömegverekedésben, ahol az egyik haverja lelőtt egy 18 éves srácot. A bíróság akkor öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, mivel nála is találtak fegyvert – réz boxergyűrűvel érkezett a bunyóra, amely Nevadában tiltott eszköz.

Börtönévei során megalapította zenekarát, amely később felvette a Falling In Reverse nevet. Amikor szabadult, már megvolt a banda ötszámos demója, majd 2011-ben kiadták az első lemezt, innentől pedig szinte egyenes út vezetett a sikerig, és mostani albumukig, a Popular Monsterig.

Viszont a továbbikban sem kerülte el a botrány Radke-t. 2012-ben családon belül erőszakkal vádolta meg akkori partnere. Letartóztatták (mostani lemezéhez az ekkor készült fotót választotta borítónak), később azonban a bíróság felmentette. Szintén 2012-ben testi sértésért is beperelték, amikor egyik koncertjükön annyira bepörgött, hogy mikrofonállványokat hajított a közönség közé. Egy 24 éves férfi könnyebben sérült, őt a helyszínen ellátták, egy 16 éves lány pedig súlyosabban, őt kórházba kellett szállítani. Szintén botrányba keveredett, amikor 2015-ben nyilvánosan szexuális erőszakkal vádolta meg egy nő,

Ezek után valószínűleg nem csoda, hogy Ronnie Radke a popszakma legmegosztóbb figurái közé tartozik, akinek zenekarában is vagy húsz művész megfordult. A Falling In Reverse mostani felállását Max Georgiev gitáros, Luke Holland, a The World Alive korábbi dobosa, Tyler Burgess basszusgitáros, illetve a 2020-ban eltávozott Derek Jonest váltó Christian Thompson ritmusgitáros alkotja. 

A sikert nem lehet megállítani

Minden per, tagcsere és botrány ellenére a Falling In Reverse kitaposta magának a siker ösvényét, jelenleg pedig az egyik legjobban pörgő modern metálbandaként hivatkozhatunk rájuk. Számos díjat és elismerést zsebeltek be, visszatérő vendégek a legnagyobb rockfesztiválokon, ráadásul rengeteg toplistás dalt sikerült összehozniuk az évek során, sokszor olyan bandákat maguk mögé utasítva, mint a jól ismert Bring Me The Horizon.

A siker főként az egyetlen, alapítás óta jelenlévő központi tag, Ronnie Radke dalszerző-előadónak köszönhető. Ambíciójának hála a banda a különféle tagcserék ellenére sem tűnt el soha a fókuszból. Ráadásul mostani lemezük, a Popular Monster is igazán rendhagyó alkotás, tekintve hogy a rajta szereplő tizenegy dalból hetet már korábban kiadtak, a legkorábbit (a címadó számot) ráadásul öt éve, 2019-ben.

A dalokat legfeljebb néhány egymásra utaló zenei és szöveges elem fogja össze, de dinamikailag és stílusában teljesen szétszakad az album. Az egymás után következő dalok nem teremtenek konzisztens, következetes ívet, sokszor stílusában és tartamilag is durván leválnak egymásról. Válogatáslemeznél ezzel nincs gond, különálló albumnál már annyira nem szerencsés.

Ugyanazok a körök

Szintén negatív pont a szövegezés, hiszen a legutóbbi lemez óta hét év telt el, a mostani album dalait pedig elszórtan, öt év alatt adta ki a banda, mégis három témakörben kimerül a teljes tartalom:

• Radke belső érzelmi világa és mentális gondjai sokszor börtönéveire és peres dolgaira reflektálva,
• a cancel culture negatív és szélsőséges hatásai, amiből az évek során jó sok kijutott neki,
• az USA társadalmának kritizálása, a képmutatás és a hatalom elnyomó ereje.

Persze ez magában nem gond, ha ezeket különféle oldalról fogja meg az alkotó, de Radke rengeteget ismétel. Ugyanúgy járja körbe adott kérdéseket, sem felvetéseben, sem válaszban nem hozva új eredményt, ráadásul több helyen önellentmondás is van a sorok közt. Kicsit olyan, mintha öt év alatt nem haladt volna előre a dalok mögötti gondolatiság, de még a megfogalmazás sem változott, hanem egyre sematikusabb formát vett fel.

Zeneileg azonban nagyobb a változatosság a lemezen. Metalcore, hardcore, rap, metal, country, elektronikus zene és hard rock is megjelenik az albumon. Ezeknek a keverése, bár nem sikerül mindig tökéletesen (akadnak durva, olykor indokolatlan váltások, plusz számos breakdown is voltaképp ugyanoda lyukad ki), a dallamtapadásra nem lehet panasz, ráadásul hallani pörgős, jól tört rapbetéteket is.

Rap, pankráció, orosz metál

Ami még kisebb hiba, az a lemezindító Prequel című dalban érezhető a legjobban. Producerelési, keverési hibák tűnnek fel néhány számban. A túlhangszerelés következtében a végeredmény torz, számos dallamív kivehetetlen, pedig itt-ott hallatszik, hogy izgalmas, szép témákat talált ki a banda, amelyek nem tudnak érvényesülni. Ez nem konzisztens hiba, hiszen több dalnál, például a Voices In My Head és a Zombified esetében is minden dallamnak megvan a tere, inkább csak „a kevesebb néha több” esete.

A lemez végére került egy feldolgozás is, a Papa Roach világslágerének, a Last Resortnak egy balladisztikus változata. Bár kicsit túlnyújtott, az eredmény kellően dinamizált, grandiózus alkotás, amit még maga Jacoby Shaddix, a Papa Roach frontembere is méltatott. 

Az egyikben Radke mostani barátnője, a pankrátor világbajnok Saraya működött közre, bár sokat nem tesz hozzá a dalhoz. Egy másik számban (a Ronald című szerzeményben) a világhírű rapper, Tech N9ne és a közismert orosz metál banda, a Slaughter to Prevail démonhangú frontembere, Alex Terrible működött közre. Jelly Roll is feltűnik egy, a lemezről felettébb kilógó country-metál dalban, amelynek címe All My Life. 

Az ömlesztett végeredményt tekintve a Popular Monster inkább adja egy válogatáslemez érzetét, amely öt év dalait plusz néhány frissen hozzáírt szerzeményt takar, mintsem egy önmagában működő, dinamikus albumot. Ennek ellenére ez nem vesz el egyes alkotások erejéből és minőségéből, hisz akad több profi, fülbemászó, zeneileg sodró, esetenként izgalmas szerzemény.

A szövegekben nincs nagyon változatosság, ami leginkább arról árulkodik, hogy Radke sem volt képes túllépni számos múltbéli traumáján, gyakorta újraéli ezeket az érzelmeket. Ha egyszer ez a spirál megtörik, valószínűleg hallhatunk majd tőle új, izgalmas sorokat is, mivel most is próbálkozik elmés szövegekkel, amiket sokszor a tartalmi monotonitás tör meg.

Mindentől függetlenül a mostani lemez a Falling In Reverse legjobb és legsikeresebb dalaiból többet is tartalmaz, így kétségtelen, hogy sokak számára kedvelt album lesz.

6/10